Ez a hóesés jobbkor nem is jöhetett volna! És most nem ironikusan értem, hanem tényleg. Mert nézzük csak: advent elmúlt, karácsony elmúlt., az új év is beindult. Mi marad még? Szürkeség, hideg, eső, meg a tél java. Pedig már a legtöbben belefáradtunk. Most már jöhetne valami más! De hol
van még a tavasz?! A boltokban kapható "gyorskeltetett" hagymás
növényekben. De ahhoz meg még korán van. Nem lehet január közepén már
behozni a tavaszt a lakásba, a lelkünkbe, mert még messze van. Önámítás
lenne. Pillanatnyi öröm. És aztán amikor úgy érezzük, már végképp maga alá temetett a köd, akkor egyszer csak reggel felébredve ez a "Winter Wunderland" fogad.
Miután tavaly nálunk egyáltalán nem esett hó, nyugodtan mondhatom, hogy: meglepett minket. Meglepett és belepett. És csak lep és lep azóta is szinte szakadatlanul, újfajta téli izgalmat hozva ezáltal a télközepi mindennapokba. És ezzel elkezdődött az IGAZI tél! Azt mondom, szerencsére. Mert most van mit élvezni: a tájat, a csendet, a semmit. És ha valaki a napokban keresne minket, csak azt tudnánk mondani: szánkózni mentünk! Mert megyünk ide a mi kis "Varjúdombunkra" és siklunk, siklunk a csípős szélben. De ki bánja! Aztán jól átfagyva, frissen kicsípett arccal hazabaktatunk (ill. én húzom a kifáradt gyereksereget) és innentől már tényleg nincs is semmi, csak egy jóleső zsibbadás a melegben. Nem is kell több... Holnap is ha kerestek, mi biztosan szánkózni vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése