Emlékeztek még a "Répamesére"? Tudjátok, amikor mindenki a nagypapától, a nagymamán, az unokán, a kutyán és a macskán keresztül húzta, vonta, ráncigálta a rettentő nagyra nőtt répát, de aztán a kisegér rántotta ki végül a földből? Mi mind a mai napig nagyon szeretjük. Van egy eredeti ukrán, fából kifűrészelt "készletünk", ha otthon vagyunk, rendre előkerül. Én most pedig megvarrtam és meghorgoltam őket. Ujjbábok lettek. Mese 7 ujjra. Bekerültek a "kisboltomba" a "bazári" szívekkel együtt.
Címkék
Balu
(3)
Borka
(41)
csak úgy
(4)
érdekes
(42)
ez-az
(155)
Juli
(45)
kirándulós
(39)
konyha
(32)
kreatív
(33)
mindennapok
(81)
multikulti
(6)
Nóra 50 kihívás
(12)
piactér
(3)
waldorf
(57)
www.waldorfia.meska.hu
(6)
zöldségek
(6)
2014. 03. 26.
2014. 03. 25.
JAJ AZOK A NÉMETEK! 4
Már régen írtam ebben a "kategóriában", de az idővel az ember sok mindenhez hozzászokik, mondhatni már semmin nem csodálkozik, de azért mégis néha akad egy-egy gyöngyszem:
Rudi a napokban kapott egy csomagot. Mivel nem voltunk itthon, bedobták a értesítőt, hogy melyik postán vehető át munkanapokon 9.00-18.00 óráig. Másnap, háromnegeyed 9-kor el is ment a posta felé és örömmel látta, hogy már 8.00-kor kinyitott. Bement, odaadta az értesítőt a postáskisasszonynak, aki megnézte azt, majd felnézett Rudira és csak ennyit mondott: "Nincs még 9 óra. Nem tudom kiadni." Tessék??? A posta nyitva, a kisasszony már munkában, Rudi szinte az egyetlen és ő nem tudja kiadni, mert a papíron 9.00 óra áll. ÁÁÁÁÁ!!! Szerencsére a másik pultnál is egy ugyanilyen cipőben járó hölgy állt, így ha már ketten voltak, nagy duzzogva előkeresték a csomagokat de nyomatékosan kérték, hogy máskor 9 előtt ezzel ne jöjjenek.... :)))))
De hogy valami szívet melengetőt is meséljek, mesélek mást is, ami ugyanúgy a német élet része tud lenne, ha az ember jókor van jó helyen:
Ha waldorf iskolába jelentkezik a gyerek, egyidejűleg jelentkezni kell egy állami iskolába is, mivel az előbbibe felvételi van és nem biztos, hogy meg is felel, vagy van elég hely, vagy akármi. Tehát mi is, annak rendje és módja szerint, már Borka idejében is, és most is Julival is jelentkeztünk a hozzánk legközelebb eső állami iskolba is. A "felvételi" napján át is sétáltunk, Juli megcsinálta a tanítónénivel a feladatokat, amit kért és ezzel a dolog el is rendeződött.
A múlt héten aztán hív az iskolatitkár, akinek a kedvessége már 2 éve is megmelengette a szívemet.
- "Frau L., csak azért hívom, hogy akkor a Júlia kapott- e helyet a waldorf iskolában?"
- "Igen, kapott, de ne haragudjon teljesen kiment a fejemből, hogy odaszóljak."
- "Semmi gond, csak holnap postázzuk az értesítőket, így pontosan kell tudjam. Biztosan nagyon jó helye lesz a w-ban, hiszen már a testvére is oda jár. Hogy is hívják? Borbála?"
- "Így emlékszik rá?"
- " Igen, igen, mert egy nagyon helyes gyerek volt egy szokatlan névvel."
- "???"
- "Köszönöm, akkor sok sikert kívánok. A waldorf iskola nagyon szép. Egyszer jártam ott egy koncerten és a légköre nagyon megfogott... Tschüß."
Az a "helyes gyerek, ezzel a szokatlan névvel" több mint kettő évvel ezelőtt járt náluk és nem is nála, hanem egy akkori tanárnőnél. A ember melle meg csak dagad, dagad...
2014. 03. 10.
BAZÁR 4
Közeledik az ovis bazár (nekünk már sorrendben a negyedik, de ezúttal egyben az utolsó is) és ezáltal a kis varrószakkörünk is lassan a
"finisébe" ér. Idén az alábbiakkal "indulok"... A varrott dolgokat
együtt készítettük a szorgos kezű anyukákkal: mindig más hozott és készített elő egy ötletet, amit
aztán közösen, némi gyertyafény, tea és aprósütemény (naná!) mellett
megvarrogattunk. Aztán, akinek még volt kedve és ideje, otthon is
készített belőle még párat, a következő találkozásunkig, hogy azért mennyiség is legyen a vásárban. Persze vannak a
varró szakkörnek csendestársai is, akik nem tudtak csütörtök esténként
eljönni (nem minden csütörtökön, csak egyszer egy hónapban), ők otthon
készülnek hajgumival, születésnapi koronával,
"kistáskákkal"...ezzel-azzal. Azokat még én sem láttam, csütörtökre
kértem, hogy juttassák el az oviba ( az állatokat és a szivecskéket én is
itthon kötöttem meg "ráérő időmben", de nekem ez inkább szórakozás, mint
teher). Vasárnap lesz a bazár, remélem nem vall a standunk szégyent!
|
| Először megkötöttem, aztán a mosógépben összenemezeltem, majd kivarrtam ezeket az akár tűpárnaként is használható szíveket. |
| babák |
| (tökéletesen aránytalan) kötött háziállataim: egy |
| Ő egy úgynevezett "Blumenkind", vagyis virág-gyermek. Egészen pontosan százszorszép-gyermek. |
| Ő itt egy pirospozsgás ujjbáb-manó |
| Ő is egy virág-tündér, csak kisebb |
2014. 03. 06.
KÉPEKBEN
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)