#2 HA BAZÁR, AKKOR FELADAT

Idén újra lesz karácsonyi bazár az iskolánkban. És ha bazár, akkor persze osztályfeladat! Juliéknál idén az összes bejárati ajtót díszítő tujából, fenyőből és egyéb örökzöldekből készült girlandok elkészítése. És mivel jó sok ajtó van, három szombat lett a feladatra kijelölve. Én  a múlt hétre irtakoztam fel. A zöldhulladék lerakóból lettek ágak, a kertépítés tanárnő megmutatta a know how-t és a szorgos (szülői) kezek nekiláttak: jobb kéz felől a nyesedék, bal kézben pedig a kötél, amit kis csokronként haladva befuttatunk a növényekkel. Azért írom ilyen részletesen, mert hát nem is Németországban lennénk ha a tanárnő nem szólt volna rám, hogy ne úgy csináljam ahogy (már nem tudom, hogy volt, gondolom nem a bal kezemben tartottam a munkát), hanem ahogy ő mutatja, de az ilyeneken még mind a mai napig csak nevetek... nem nagyon változnak a dolgok. Szóval fogom a bal kezembe a kötéllel együtt a kis csokrot, majd a jobb kezemben tartott dróttal kétszer (nem egyszer és nem háromszor) átkötöm és haladok tovább, veszem a következő kis csokrot, amit a nyesedékvágó csapat már elő is készített. Ketten dolgozunk egy kötélen, aminek a felezőpontja meg van jelölve (30 éve), mert majd az kerül az ajtófélfa közepére is. Két irányból haladunk és a felénél találkozunk, jobbról, ill. balról. Ide majd az utolsó szombati turnus egy csillagot fog biggyeszteni és szép is lesz, meglepetés nincs, 30 éve szép.

Jól esett. Jól esett a kétkezi, kreatív munka. Jól esett a közjóért tenni újra. Jól esett a szülőkkel beszélgetni és jól esett az elmaradhatatlan "kaffee und kuchen", ami most még egy jó nagy adag isteni punccsal egészült ki.

ÉS HA MÁR REKLÁM...

És ha már másokért ilyen jól ki tudok állni, akkor kiállok magamért is: örömmel jelentem, hogy hosszú szünet után a kreatív energiák újra szárnyalnak és újra kinyitott a "kisboltom" itt. 

Borkának köszönhető a fellendülés, mert ha ő nem kezd el kotorászni abban a kosárban, ahol a már kész dolgaim voltak és csak várták a csodát, hogy hátha valaki becsenget és megkérdezi, hogy "elnézést, nem lennének itt szívvel-lélekkel készült gyerekjátékok?". És ahogy ott kotorászott egyszer csak kiszaladt a száján, hogy " Itt minden olyan szép! Miért nem csinálod a boltodat tovább?!" És akkor elgondolkodtam, hogy "tényleg, miért is nem?" És mindjárt ezer ötletem lett és egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre gyűlnek a dolgok és telik a kosár. Borka amellett hogy sziporkázik, hogy még mi mindent csinálhatnék ÉN, besegít a termékfotózásnál, a - leírásnál (németül és angolul van) és velem együtt izgul hogy elkél-e valami.

Persze hozzá kell tennem, hogy számomra ez továbbra is amolyan "örömvarrás", mint azelőtt is, hiszen a fő profilom továbbra is az angol tanítás. Vagyis akkor csinálom és megint csak addig, amíg örömöm telik benne, tehát ha van ötlet, idő, kedv és lelkesedés egyszerre. Nem szeretném ha kényszer lenne belőle és nyomás alatt kellene dolgoznom, mert akkor már munka lenne és közel sem öröm. Szóval nyitott szemmel járok és ha eszembe jut valami, megcsinálom. Aztán felkerül egy polcra és együtt izgulunk, hogy otthonra talál-e. Nézzetek be Ti is! (Jobbra található egy közvetlen link... )

CSAK EGYENESEN!

Íme, az első sütéseim a kerámia szakkörön. Azóta már van több is, de ezek leptek meg a legjobban. Mivel fogalmam sem volt róla, hogy mi fog kisülni a festés után, mert el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fog kinézni mindez azután, hogy egy nagy vödör mázba belemerítjük, majd lecsepegtetjük és  az így keletkezett egyenletes fehér réteggel bevont valamiből mi lesz egy héttel később. Bátortalanul és bizalmatlanul álltam neki és az sem segített, hogy a tanárnőnk folyton azt mondogatta, hogy a festéssel még mindent tönkre lehet tenni. Sőt néha körbejár és levesz a polcról ezt-azt, amit egy másik kurzuson készítettek és azt mondja: Na, ez egészen ronda lett! Ezek után úgy voltam vele, hogy nekem inkább a "gyurmázás" fekszik, ezt a mázazást nem fogom szeretni, de aztán amikor elkészültek, nagyon megleptek. Minden szép kék, még meg is dicsért és egyikre sem mondta, hogy Na, ez egészen ronda lett!

Ez a német egyenesség sokszor jó, mert egyértelmű és segít az életben eligazodni.  Viszont vannak esetek amikor ez  az egyenesség nem visz előrébb. Nekem ha azt mondják, hogy "na, ez nem jó, vagy ronda vagy jobbnak kell lennie" , inkább a kedvemet szegi, de ők ez valószínűleg nem is érzik (az iskolából is hallok olyan megjegyzéseket, hogy a hajam égnek áll!). Mert lehet azt másképpen is fogalmazni, nem kell mindjárt így lestrompfolni az embert. A tanárnőnk, amúgy nagyon helyes és aranyos, de pedagógia érzéke sajnos valahogy nem sok van. Például ha kérdezem, hogy nem lesz e gond abból, hogy ilyen vastag a máz, akkor csak annyit mond, nem LESZ gond, mert már most VAN. Aha, akkor miért nem mondta el már az elején, hogy mire figyeljek, mielőtt nekiállok, nem? Persze lehet, hogy azt az elvet vallja, hogy a a hibákból tanul az ember, de én meg azt gondolom, ő azért van ott, hogy vezessen minket egy tanulási folyamatban...

Szóval  abszolút sikerélményem van, a fentiektől függetlenül, nagyon szívesen megyek, még akkor is ha a hangulat is amolyan "németes", tehát alig alig beszélget valaki, mindenki csak csendben végzi a dolgát. Ez egy hajszállal lett csak jobb az idők folyamán, mostanra egy lengyel (tehát szintén nem német) csoporttársammal azért váltunk pár szót. Ez már valami. És ha mi is még harminc évig együtt kerámiázunk (mint a tanárnőnk másik csoportjában egyesek), addigra összebarátkozunk. Vagy nem. Mindegy. Már megszoktam, hogy errefelé ez már csak így megy. És végtére is én a kerámiázás  miatt vagyok ott. Úgy látszik a többiek is...

CREATIVA 2016

És ha már emlegettem ezt a jó kis kreatív kiállítást, hát mutatok képeket is. Tarka-barka sokaság, ezer apró cikk, cérna, papír, fonal, festék, ragasztó... amit csak akarunk mindenfelé. A magunkfajtának egy igazi kincsesbánya:

TERÁPIA

"Az alkotás segít a lelkünknek lélegezni akkor is, amikor az élet a víz alá nyomja  a fejünket"" - olvastam egy kedves ismerősöm lakberendezési blogján. És milyen igaz! Magamon már régen észre vettem észre, de aztán most látom Borkán is, hogy a művészetterápia vagyis  nálunk a "terápiás barkácsolás" igenis jót tesz. Hogy rajtam miként segít arról már többször is írtam: egyszerűen ha egyensúlyban van a kezem és a fejem, akkor egyensúlyba kerül a lelkem is.  Borkát mostanában idődről időre elkapja "a halálos dögunalom", amikor semmihez sincs kedve és jobb híján Julit piszkálja ( akit tegyük csak hozzá zárójelben már szintén nem kell félteni sem akarat, sem vélemény, sem hangerő tekintetében). Szóval ha ilyenkor nem szeretnék bekapcsolódni a  "ki tudja túlkiabálni a másikat" c. játékba, akkor jobb ha kitalálok valamit. Így jutottunk el a szombati barkácsdélelőttökig, amikor látszólag spontán, valójában azonban igencsak tudatosan megpróbálok valamit előhúzni a tarsolyomból ha szükség éppen úgy hozza. Erre a Pinterest szuper!!! Mindig egy lépéssel előrébb kell hogy járjak, tehát jó, ha már úgy megyek neki a szombatnak hogy van ötletem, de nem baj. Ha látok valamit, ami egy ilyen kiskamasz számára még vonzó vagy érdekes lehet, megjegyzem, aztán amikor eljön az idő, vagy eljön egy mélypont csak "támad egy remek ötletem!"  És sokszor élvezi és látom, hogy kisimul és nem ténfereg és nem macerálja a testvérét, hanem eltöltünk kettesben-hármasban egy pár kellemes órát és ebből annyira feltankol, hogy akár egy egész hetet is kihúz és van, hogy már ő kérdezi:  csinálunk valamit?

Készültek már képeslapok, úgy hogy a fejeket a saját ujjlenyomatunk adta, a részleteket egy hegyes filctollal rajzoltuk meg:

Aztán, ilyen kis zsebnoteszek erről az oldalról:

Majd ilyen színezett-hajtogatott "kaleidoszkópok" innen:

Vagy húsvét közeledtével rengetek szalvéta technikával díszített kifújt tojás (ehhez a mintát körömollóval óvatosan kivágjuk a szalvétáról. A három réteget szétválasztjuk, mert nekünk csak a legfelső, színesre van szükségünk. Az előzőleg kifújt tojást a minta helyén dekupázs ragasztóval bekenjük (barkácsboltból), rásimítjuk a mintát, majd egy újabb réteg ragasztóval rögzítjük. Mi a végén az egész tojást újból átkentük, így szép fényes lett. Mi barna tojást használtunk, de fehérrel is el tudom képzelni, sőt talán még szebb lehet, ha előzőleg tojásfestékkel megfestjük és arra tesszük rá a mintát, de erre most nem volt lehetőségünk. Ha készen vagyunk, egy nagy tűvel akasztót fűzünk át a tojáson, ezt az alján egy picike filc-koronggal rögzítjük és jöhet is a következő :))

Aztán a karácsonyi selyempapír csillagokhoz hasonlóan, de az évszaknak inkább megfelelve ilyen szitakötők innen:

Ezen a héten szombaton nem itthon barkácsolunk, mert a világ legjobb anya-lánya programjára megyünk. Már évek óta járunk Borkával így március végén Dortmundba, a Creativa kiállításra ami Európa legnagyobb ilyen jellegű kiállítása és vására. Különböző workshopok-on próbálhatjuk ki magunkat, vásárolhatunk, de csak ha nézelődünk, már akkor is megérte. Nagyon várjuk mindketten!! (és Juli is, mert ő addig az állatkertbe mehet Rudival ...)

HÁT INNEN JÖTT AZ ÖTLET...

Az egész úgy kezdődött, hogy a múltkoriban rám tört az "életközepi válság". No, nem tartott egy-két hétnél tovább és nem is borítottam fel sem a saját, sem mások életét, de azért elgondolkodtam, hogy mi is legyen a a továbbiakban. Szerencsére pont ekkor került a kezembe egy könyv részlet, ami azzal foglalkozott, hogy hogyan is találjunk rá a saját utunkra. Eszerint, üljünk le és gondoljuk át, hogy mi az, amit/amiket gyerekként  szerettünk csinálni, amibe bele tudtunk feledkezni mindent félretéve. Ezt persze most jól leegyszerűsítettem, ennél azért összetettebb volt a feladat, de ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, arra, amit eddig is tudtam, hogy két dolgot szeretek: adni és mindenfélét fabrikálni. Volt egy "Zoknidakszli és sokan mások" c. barkácskönyvem, abból szinte mindent megcsináltam, de anyukámnak talán mind a mai napig megvannak még a szimpla "anyu" feliratos képeslapjaim is, amit unalmas óráimban állítottam elő "kiló számra" (egy időben délután jártunk iskolába, a délelőttök viszont meglehetősen unalmasan teltek.). Aztán később már  babaruhákat ill. plüss állatokat varrtam. Máig csodálom magamat, hogy hogyan tudtam a szabásmintákat kitalálni csak abból, ahogyan képen nézegettem az áhított játékokat, de úgy emlékszem egészen jól sikerültek (de lehet hogy csak az idő...). Középiskolában pedig már jöttek a a különböző ruhadarabok a BURDA-ból....

Aztán sokáig feledésbe merültek a dolgok, legalábbis háttérbe szorultak egészen egyszerűen mert, más, fontosabb dolgom volt... Amikor pedig megszülettek a gyerekek, akkor kerültek elő újra  varrógép meg a kötőtűk... 10 éve ennek már de azóta sem ereszt. Szóval ezen gondolkodtam, meg azon, hogy tanítani is nagyon szeretek csak éppen azért arra itt semmi garancia, hogy mindig és folyamatosan lesznek tanítványaim. Hogy most vannak, az nagyon jó, de azt az egyet már megtanultam, hogy itt semmi és senki nem állandó, minden folyamatosan változik. A mostani tanítványaim előbb-utóbb hazamennek, hogy lesznek e helyettük... ki tudja?  Ahogy ezen morfondíroztam, eszembe jutott, hogy akkor a két legjobb fő dologra kell a jövőmet alapozni: az alkotás és a tanítás. Az egyik az egyik agyféltekémet dolgoztatja, a másik a másikat. És kész az egyensúly. És egyik sem biztos, egyik sem tölti ki az időmet 100 %-ban, de két fél, az már egy egész. Ha nem tanítok, varrok, Ha nem varrok, tanítok. Ennyire egyszerű.

Viszont a gyerekek már lassan kinőnek az én varrományaimból, így új platformot kell nekik találjak, vagy új ürügyet magamnak a további varrogatáshoz. Így jutott eszembe hogy felélesztem az én kis online boltomat. Volt ez már nekem évek óta, de igaziból nem törődtem vele. Sokáig feltöltöttem dolgokat, amiket amúgy a gyerekeknek készítettem, de nem reklámoztam, senki nem is tudott róla. Aztán már nem töltöttem fel semmit, csak "úgy" volt. Nem is vett senki semmit, de hát hogyan is, ha nem tudtak róla. Néha egy-egy ember benézett "az utcáról", de ők sem vettek semmit. Egészen most tavaszig, amikor is elkelt a Répamesém! Ekkor új lendületet kaptam, felvértezve az újonnan jött elszántságommal. Ezúttal utána néztem mindennek, vettem egy könyvet is az online értékesítésről, lett arculatom, Facebook oldalam és megírtam életem első posztját is (ez a legnehezebb... ez az önreklám). 

A polcok feltöltve, a sötétből kijöttem, egyre többen tudnak róla, már csak várni kell, hogy megérjen és beérjen az a sok munka, amit az utóbbi időben beletettem. De ehhez meg idő és türelem kell. Nekem már annyi elég a boldogsághoz ha van ürügyem a varrogatásra, kitölti az időmet a bolt rendezgetése, beállítgatása. Nekem (és tudom hogy ezért most sokan irigykedek) a legfontosabb, hogy az időm ki legyen töltve és ne kerüljek vissza abba a gödörbe amibe egy pár éve léptem két év "semmittevés" után. Azóta ha visszagondolok arra az időszakra, a gyomrom még mindig összeugrik, azonnal menekülő funkcióba kapcsolok és gyorsan kitalálok valamit: németórát, tornát vagy akár egy kis boltocskát. Nézzetek be hozzám! 

www.dawanda.com/shop/waldorfia

 (Ha a képekre kattintotok, további képeket találtok.)

CIRKUSZ TRALLALA *

Hogy én már mi mindent nem "bászteloztam", azaz barkácsoltam ovis ill. iskolás "éveim" alatt?! Legutóbb pl. ezt a "devils stick" szettet. Sajnos nem vagyok jártas a cirkusz világában annyira, hogy tudjam, magyarul ennek mi is a neve, de németül is ezt használják (talán zsonglőr bot?). Legalábbis Juliék a "cirkuszágén", ahová már egy ideje heti rendszerességgel jár. Ez egy cirkusz-szakkör az iskolában, ahol különféle kunsztokat gyakorolnak, aztán majd valamikor a nyáriszünet előtt lesz fellépésük is.

- "És mi volt ma cirkuszon?

- "ÁÁÁ... szögeságyon feküdtünk..."

Vagy gólyalábon jártunk vagy zsonglőrködtünk vagy ilyesmik, de most legutóbb ezeket a botokat készítették a gyerekek magukban kellő affinitást érző  anyukák segítségével. És hát mivel rá is értem éppen és ilyesmit még sohasem csináltam, ugyanakkor megvan bennem a kellő nyitottság az újra, hát elmentem.

Kellett hozzá kettő használt bicikligumi belső (pl. bicikliboltok, -szervizek szemetesében lehet ilyesmit találni vagy éppenséggel elkérni a boltban). Az egyikből egy kb. 4 cm-es csíkot vágunk, majd egy másik, kicsit szélesebbet, a gumi teljes hosszában. A másikból pedig még két darab, egyenként kb. 6-7 cm széles csíkot kanyarítunk le, szintén teljes gumihosszban. Tehát összzesen 4 csík, ill.. 3 farúd és némi színes szigetelő szalag.

A rudakat 50 cmre vágtuk, majd betekertük a gumibelsővel (jó hosszú legyen, különben nem fedi be az egész rudat és kezdhetjük elölről). A végeit fekete szixszalaggal rögzítettük. Ezután a szélesebb gumibelső csíkot rojtosra vágták a gyerekek, majd a rúd mindkét végére feltekerték, hogy egy-egy "bumszlit kapjanak. Ezt újra fekete szalaggal kellet rögzíteni. Juli ezt a befelé kunkorodó típust választotta, de lehet kifelé is. Szerintem úgy szebb, kócosabb, de nem az számít, hogy nekem mi tetszik jobban... Aztán már csak a színes szalagokat kell tetszés szerint rátekerni, díszítés képpen. Ez kész. A segédbotokhoz vékonyabb rúd kellett (vagy ez volt), újra körültekerni, rögzíteni, díszíteni és kész.

A játék menete: A két segédbotot a kezünkbe fogjuk, a bojtosat pedig keresztbe rájuk fektetjük. Azután megpróbáljuk a segítségükkel a magasba lendíteni, majd el is kapni. Tehát a bojtosnak vissza kell érkeznie a kézben tartott botokra. Lehet gyakorolni! Először csak simán elkapni, aztán már lehet a levegőben megfordítani (1x, 2x... gyakorlottak sokszor) és úgy elkapni. kezdetnek ennyi, de látom a you tube-n van ezer másik trükk... Szerintem a közelgő nyári szünetben még jó hasznát vehetjük...

 * "Cirkus Trallala" egy német gyerek CD címe...

"KOVÁCSMARGIT"

Borka tavaly óta jár kerámia szakkörre az iskolában. Azóta a szűkebb és tágabb család, a barátok, a hörcsög, de még a kisbarátnő halai is számtalan bögrével, tányérral, tállal, ilyen-olyan szobrocskákkal, kerámia alagutakkal és búvóhelyekkel gazdagodtak. Legutóbb ezek a "kovácsmargit" kisplasztikák éreztek:

"Anya gyermekével"

"Szenteltvíztartó angyal"

"Gyémántot áruló lány"

ÚJRA HASZNOS

Van nekünk Mo-n egy szomszédunk és mivel nem valószínű, hogy valaha is olvasni fogja ezt a bejegyzést, nevén is nevezem: a Miklós bácsi. Ő amolyan ezermester, aki mindent gyűjt, félrerak, mert hogy "hátha jó lesz valamire". Van egy garázsa, az az ő kincsesbányája. Na, én is hasonló vagyok. Félreteszek majdnem minden használható csomagolópapír maradékot, mandarinos dobozt, citromos hálót, szalagot, konzervdobozt, tojástartót és mi ki tudja mit nem, mert soha nem lehet tudni. Főleg egy ilyen barkácsolós családban mint a miénk, bármikor felmerülhet az igény egy tojástartóra, például. Sokszor amikor szólok Rudinak, hogy ezt vagy azt nehogy kidobjon, csak néz rám és ennyit kérdez: "Miklós bácsi?" Pedig az idő engem igazol. Már sok helyzetet áthidaltam csak azért mert véletlenül akadt itthon buborékos fólia vagy celofándarab... A hétvégén a lányokkal pedig "újrhasznosító" barkácsprogramon voltunk egy környezetvédelmi csoportosulás szervezésében. Konzerv-, tejes- ill. dzsúszos dobozokból készültek praktikus és kevésbé praktikus mindenfélék.

Ezek itt például tejes dobozból levágott "virágcserepek" (pl. palántáknak, csíráknak vagy anyáknapi virágnak a nagymamáknak). A tetrapak, mivel teljesen vízálló, tökéletesen megfelel erre a célra. Először a mintát egy kicsit le kellett smirglizni, majd fehér akrillfestékkel lefesteni és erre jöhetett aztán a színes minta:

Konzervdoboz tartókák, ceruzának, fakanálnak, ollóknak miegymásnak:

Színes csomagolópapírral fedtük be (és itt jöhetnek elő a maradék papírok :)) - a papírragasztó stift teljesen megfelel-, majd (maradék) szalagokkal díszítettük.

Ezt a házikó-mécsestartót Juli csinálta dzsúszos dobozból. Házikó alakúra kell a tetejét kialakítani, egy-két ablak (mögé átlátszó nylon került ablaküvegnek), egy kis festés (először megint fehér alapozás és csak utána a szín, különben átüt az eredeti minta) és kész:

És itt ez az abszolút hasznavehetetlen pénztárca szintén dzsúszos dobozból, hajtogatott technikával. Ez volt a legnépszerűbb a gyerekek körében...

Szerintem arra, hogy pár órára lefoglaljuk a gyerekeket és magunkat, mindenképpen jó ötletek. Egyszerűen kivitelezhetők, alapanyagok akadnak a ház körül, olcsók és akár még hasznosak is lehetnek. És a "Miklós bácsi?" kérdésre mindjárt itt is a válasz...

ADVENT 16.

Már azóta szerettem volna ilyen papírangyalt készíteni, mióta az első itteni adventünkkor megláttam egy magazinban. Akkor és azóta sem sikerült viszont kiokkumlálnom, hogy hogyan is kell. Pedig egyszerűnek tűnt, de sem a képekből, sem a leírásból nem jöttem rá a mikéntjére. Aztán Borka  az iskolai bazáron vett nekem egyet, mintaképpen, és akkor megvilágosodtam! Most megpróbálom Nektek is megmutatni. Talán érthetőbb lesz, mint abban az újságban volt:

 1. Szükségünk lesz két, különböző nagyságú  téglalapra. Egyikből lesz a teste, a másikból a szárnyai. A legegyszerűbb, ha fogunk egy négyzetet és félbevágjuk. A nagyobbikat a hosszanti oldala mentén, a kisebbiket pedig a rövidebbnél harmonikára hajtogatjuk. Így:

 2. Mindkettőt félbe hajtjuk, és a hajtásvonalak mentén egymásra fektetjük őket, majd összeragasztjuk:

3. Középen egy spárgával összekötjük (én ennél vékonyabb cérnával nem próbáltam, félek, az nem tartaná meg a fejet):

4. A spárga két szárát összefogjuk, majd egy fa vagy egyéb gyöngyön átfűzzük. A fejet a tetején még egyszer megcsomózzuk, hogy biztosan üljön a testen:

5. A ruháját is szépen eligazítjuk, majd a két "szárát" összeragasztjuk.


Kész!

ADVENT 12.

Ha valaki gondosan követi ezt az útmutatót, akkor karácsonyra, ebből...

ebből...

és ebből...

Ilyen gyönyörű lámpásokat készíthet:

ADVENT 3.

És ha már a hajtogatott csillagoknál tartunk, hát megmutatom, hogyan is készül. 

8 darab egyforma ágra lesz szükségünk, amelyeket a végén összeragasztunk és ezáltal alakul ki a tulajdonképpeni forma. (Amennyiben világosan magyarázom) nem túl bonyolult és 16x8 darab meghajtogatása után gyakorlatilag már csukott szemmel is megy :) Karácsonyig biztosan elkészül még pár darab.

Szükség lesz ún. "transzparenspapírra", amit gyakorlatilag áttetsző színespapírt jelent. (Mo-n készletben a Müllerben biztosan árulnak és szerintem nagyobb barkácsboltokban még tekercsben is, színek szerint. Itt Németországban papírboltban biztosan kapunk a feltekercselt kiszerelésűből (a szettből meg akár a postán is). Jó hozzá a selyempapír is, bár az hamarabb kifakul a napon és mivel vékonyabb is, könnyebben szakad.

Tehát, kivágunk 8 db 12,5x 17,5 cm-es téglalapot.

1. Meghajtjuk a felező vonalat,  a négy sarkát is behajtjuk, majd egyből vissza. Így:

2. A papír négy sarkát behajtjuk az 1.lépésnél keletkezett hajtásvonalakig, így:
(a papírt mindig vízszintesen tartjuk, csak valamiért itt egyes képeket elfordított a rendszer)

 Ugyanaz közelről:

3. A bal oldalon két fülecskét visszahajtunk, így:

4. Majd mindkét oldalon behajtjuk még mindig az 1. lépésnél keletkezett hajtásélek mentén, így :

Középen ragasszuk le (kevés ragasztóval, amolyan "stift"-tel, különben a végén átlátszik).

5. A hosszanti oldalát behajtjuk középig, majd vissza. Csak a hajtásélre lesz szükségünk, hogy...

6. ...az oldalát eddig a hajtásélig behajthassuk:

Ragasszuk le, majd ismételjük meg a másik oldalon is (hajtás középig, majd vissza, aztán újra hajtás az élig, ragasztás)

7. Most így néz ki, ha a fény felé tartjuk:

8. Ezután úgy fordítjuk, hogy az a vége ami az előző képen fent volt, kerüljön balra. A  jobb oldali csúcsot hajtsuk be még egyszer a középvonalig, így:

A hajtás után így kell kinéznie ha a fény felé tartjuk:

9. Ebből készítsünk 8 egyforma cikkelyt, majd a hátoldalán (tehát, ahol a hajtások látszanak), az óramutató járásának megfelelően kezdjük őket összeragasztani, a hegyesebb csúcsával kifelé: a második cikkely, a középpontra pontosan illeszkedve, az első középvonalával derékszöget zárjon be, a harmadik a másodikéval és így tovább míg körbe nem érünk.

Itt (is) fontos a pontosság, különben hézagok lesznek az egyes cikkelyek között, amin átüt a fény.

Sok sikert!!

MANÓGYÁR

A minap nézegettem sokévre visszamenőleg a fényképeimet és most láttam csak, hogy az elmúlt kb. 9 éveben mennyi féle-fajta manót készítettem már ilyen-olyan célokra. Mert ha ősz: akkor manók.

Ez itt pl. a legelsők közül való, még otthon készült egy Márton-napi manókeresésre. A magyarországi ovinkban Márton napkor, az volt a szokás, hogy a felvonulás végén, a tűz fényénél a gyerekek a lámpásaik segítségével megkeresik a gyökerek közül előbújó manókat (és jól összeszedik és hazaviszik őket :)). Ilyeneket varrogattunk anno szép számmal:

Meg valamikor kötöttem is efféléket úgy kb. 2010 telén:

Majd amikor ideköltöztünk, megismerkedtem ezekkel a tűnemezelt fajtákkal, akik itt népesítik be így ősz táján az ablakpárkányokat, kirakatokat:

Aztán egy időben készültek ezek a szívárványszínűek is. Mobil lett belőlük ismeretlen gyerekek számára:

Őket Borka varrta még óvodás korában, az ún. "Vorschulkindarbeit" részeként (ez az iskola-előkészítő waldorf módra).

Ez a regiment pedig az idei iskolai adventi bazáron lép fel. Gyerekek árusítják majd gyerekeknek. Bükkmakk a testük és fa gyöngy a fejük. 25-en vannak, jó sokan, de még nem elegen...

Még szerencse, hogy alapvetően szeretem a manókat...