FŐZŐCSKE, DE OKOSAN

Hogy kihasználjam a lemondott németórák utáni- és a tavasz beálltáig az űrt, főzőtanfolyamra járok. Vagyis az jár hozzám. Online. Minden hétfőn, távoktatás keretében kapok egy csomagot, amiben két hónapon keresztül a "teljes értékű" táplálkozás alapjaival, annak alapelemeivel ismerkedek, vagyis azzal, hogy mit együnk és azt hogyan készítsük el ahhoz, hogy a szervezetünkkel mindeközben a legjobbat tegyük. No nem kell semmi tudományosra gondolni, inkább olyan háziasszonyoknak készült ez a program, akik ilyen-olyan okok miatt egészséges vonalra szeretnék terelni a maguk és családjuk élelmezését. 

A téma kb. azóta izgat, hogy Borka megszületett. Hiába, gyerekkel és -anélkül az ember két külön szemüvegen át nézi a világot. Előtte még kevéssé volt fontos, hogy mit ettünk és az miből volt, "csak finom legyen". Aztán ott van egy kisgyerek, akinek a szervezetét az ember már nem akarja mindenféle hülyeséggel traktálni, hanem olyasmikkel, amiből a legtöbb hasznot húzhatja az a kis test. Azért nem voltam soha szélsőséges (most se vagyok), de mindig is próbáltam figyelni rá, hogy mi kerül az asztalra. Aztán mikor kiderült hogy nekem sem árt a vércukromra odafigyelni, valami elindult bennem és azóta is tart (talán ez egy jel volt? ki tudja?). Meg hát az sem titok, hogy szívesen főzök és persze rá is érek. Aztán rábukkantam erre a programra és nagyon örülök, hogy belevágtam. Szép, jól felépített, hasznos, használható. Nem dogmatikus, csak tippeket és ötletek ad, hogy merre menjen az ember. Nem szentírás , amit leír, csak útmutató. Minden héten kapok egy adott témát tárgyaló nagyon divatos "e-book"-t, recept- ötleteket reggelire, ebédre, vacsorára, desszertnek és nassolni valónak, valamint egy video anyagot, amiben a "tanárunk" elkészíti az eheti receptek egyikét, miközben tippeket, ötleteket ad az alapanyagokra és technikákra vonatkozólag. Meg persze folyamatos linkek ide-oda, könyv és filmajánlók mind az egészséges táplálkozás témájában. Ha kérdése van az embernek, van egy fórum, ahol felteheti. Ezek főleg az alapanyagokra vonatkoznak a nem amerikai résztvevők részéről, hogy mit, hol lehet beszerezni, itt azt hogy hívják, esetleg mivel helyettesíthető.

Már három fejezeten vagyunk túl és már olyan ismeretekre tettem szert, amivel az én kis konyhámból a világ igen nagyon tágult: most már tudom, hogy mi az a miso (egy japán fűszerkeverék) vagy a tamari (fermentált szója szósz...stb.). Minden hét végén 2-3 receptet próbálok ki. Persze mivel ez egy amerikai kezdeményezés (így az általános mértékegység a "csésze" és külön leírják, hogy hogyan formáljuk a fasírozotthoz kis pogácsákat, ahhoz milyen mérőedény és milyen spatula  a legideálisabb :)), így van hogy a mi izlésünknek megfelelően át kell szabjam pl. a fűszerezést vagy a "külcsínt" úgy, hogy az én gyerekeim számára is eladható legyen. Rudi meg szerencsére nem az a "hús-krumpli típus", így minden újdonságra vevő. Eddig talán egy étel volt, ami egyikőnknek sem ízlett (egy csicseriborsó fasírt), de azt hiszem az ott csúszott el, hogy túlságosan szabad kezet adtam magamnak a recept értelmezésében. Sebaj! Így tanul az ember és pont ez a cél. Nagyon élvezem! A főzőcskét is, de az ismeretek szerzését is.
És akkor végezetül mutatok valamit, amit most ismertem meg, kipróbáltam és nálunk bevált:

ROPOGÓS CSICSERIBORSÓ

*1 1/2 főtt csicseriborsó ( vagy 2 üveg pl. a DM-ből. A  szárazat jobb éjszakára beáztatni és csak úgy főzni meg másnap, 20 perc alatt puhára))

*2 tk olaj (a recept kókuszzsírt ír, de lehet oliva is)

fűszerek: 1 tk. chilli, 1 tk. fokhagyma por, 1/2  só (én fokhagymát, sót és borsot használtam, mert ez volt itthon) 

1. Ha csicseriborsónk még nedves, konyharuhán gurítsuk át a szemeket. A zsiradékot alacsony hőmérsékleten egy serpenyőben olvasszuk fel, forgassuk meg benne a borsókat, majd fűszerezzük.

2. Sütőpapírral bélelt tepsin, egy rétegben terítsük szét, majd 190 C-n kb. 45-60 percig pirítsuk, kb. 10-12 percenként átforgatva. Akkor jó, ha már nincs bennük nedvesség, összeszáradtak és ropogósak.

A csicseriborsó remek fehérjeforrás (többek között). TV elé és/vagy salátába.

Ti mit főztök mostanában?

BÜSZKÉN

Szülői büszkeségünket mostanában két dolog dagasztja:

Borka tanitójával megvolt a félévi elbeszélgetés. Már sejtettem korábban is, hogy jókat fog róla mondani, mert azt én is látom,  hogy szépek a munkái és nagyon odafigyel, és összességében nagyon jól érzi magát az iskolában, de azt is megtudtam - és ez nekem még fontosabb talán-, hogy olyan szilárdan áll a talajon, olyan nyugalmat és erőt áraszt, hogy akarva, akaratlanul minden lányt maga köré vonz. Pedig ő nem táncol úgy ahogy más fütyül, ő nem csapódik ide-oda,  nem játsza meg magát, csak azért, hogy népszerű legyen. Egyszerűen ilyen. Saját értékrendszere van, amitől nem tágit. Erős gyökerei vannak. Remélem a szárnyai is magasba repítik....

Mindamellett pedig ma mesélte Juli óvónénije ugyanezeket. Juliról, nem Borkáról. Én valahogy azt gondoltam, hogy neki nincsenek barátai az oviban, mert soha nem hívják szülinapra (sajnos az a a rendszer, hogy a meghívókat mindenki számára jól láthatóan a folyóson lévő üzenő csipeszekre teszik ki.) Ha kérdezzük, hogy ki a barátod, mindig azt mondja, hogy a Borka és a Frau Kunz (óvonéni). Ellenben ma tudtam meg, hogy sokat játszik és nagyon is szeretik a gyerekek (ehhez persze kellett a nyelvtudás is). És róla is azt mondták,  hogy "kétlábbal áll a földön", stabilan, "begyökerezve", strammul. Azt hiszem, ezek fontosabb dolgok, mint hogy jelentkezik-e az óran vagy sem, szerepel -e a betlehemes játékban vagy sem... Szerencsére a pedagógusaink is így gondolják...

BAZÁRI

A rendes évi óvodai  bazárra készültek a hétvégén ezek a színes madarak (tudom, a sárgának még nincs szeme, de ő sem akart lemaradni a képről :)), hogy szétszéledve majd a város különböző pontjain rakjanak fészket.

KIS VÁROSTÖRTÉNETI SZÍNES

Egyszer már meséltem arról,  hogy Julia Child, aki anno megismertette az amerikaikat azzal, hogy a konzervbabon túl is létezik gasztronómia, párizsi és marseille-i évei után kötött ki itt nálunk, Bonn külsőn. Akkoriban többet nem is tudtam meg róla, ezt is csak a róla készült filmben elhangzott fél mondat alapján. Aztán a Jézuska jóvoltából hozzájutottam ehhez a könyvhöz, amit az utóbbi napokban nagy lelkesedéssel olvasok (Kelly Kiadó) és amiből sok apró részletet tudhatunk meg arról, hogy milyen is volt az élet itt a mi utcánkban 60 évvel ezelőtt... Mert nem csak, hogy itt laktak, hanem éppen a szomszéd ház legfelső emeletén kaptak lakást! És leírásukból kiderül, hogy azt amit mi egyenesen nagyszerűnek találunk, ők kifejezetten siralmasnak látták.
Eleve a franciaországi, minden tekintetben pezsgő élet után nem akartak egy provinciális, ráadásul német (közvetlenül a háború után járunk) (kis)városba költözni, de nem volt más választásuk. Minden szürkének és unalmasnak találtak:

"A szívünk elszorult a látványtól. Úgy gondoltam, ha már egyszer  Németországban élünk, akkor mégis jobb lenne németek között élni. De amit láttunk, az cseppet sem volt német. Lehettünk volna Bárholfalván Amerikában: volt egy mozi, egy áruház, egy kongregacionalista templom, és egy sor modern, vörös szegélyekkel díszített, barna cseréptetős, rádióantennákkal felszerelt, háromszintes drapp betonépület. Hmmm.

Kilenc lakást mutattak nekünk. Mindegyik kicsi volt, rideg és sötét. ... A konyha használhatónak bizonyult, de villanytűzhely járt hozzá, amit nem szerettem, mert nehéz volt szabályozni a hőmérsékletét. És a legrosszabb az volt, hogy amit beléptél az előszobaajtón, egyenesen a fürdőszobába láttál be. De mégis, ott volt a közelben a Rajna folyó, tele bárkákkal, és hasonlított a Szajnára - legalábbis ha hunyorítottál. "

És hogy mennyire viszonylagos minden: a mi lakásunk 120 négyzetméteres. Mi óriásinak találjuk, pedig négyen lakunk benne. Ők ketten éltek egy ennél még egy szobával nagyobb lakásban. Itt, Németországban, az átlag lakások ekkorák. Nekik kettejüknek mégis kicsi volt. Ha tudnák, hogy Magyarországon ekkora alapterületen 4 lakás is van és egyben közülük, nem egyszer egy 4-5 fős család is megélt.
Csak az ablakaink akkorák, hogy nemrégiben, amikor rám jött a lakásrendezés és az eredeti ronda drapp, "gyári" függönyöket le szerettem volna cserélni valami színesebbre és megmértem, hogy csak a kisebbekre 9 méter anyagra lenne szükség, gyorsan elvettem az ötletet.
Az igaz, hogy a lámpák tekintetében sötétek a lakások, mert alig van belőlük: nekünk ez a harmadik telünk itt és nem győzünk mindenféle álló lámpákat beszerezni, hogy a korán leszálló sötétségben valamit lássunk is. És az is igaz, hogy az előszobából teljes egészében át lehet látni a lakáson, pontosan be a fürdőbe. Ezt én sem szeretem, főleg amikor a gyerekek  tárva nyitva hagyják a bejárati ajtót.
A konyha számomra nem csak hogy "elfogadható", de nagysága egyenesen lenyűgöző: csak ez a helyiség akkora mint máshol  pl. a hálószoba. Tágas terével, remek, nagy munkafelületeivel, pakoló megoldásaival, kisebb, nagyobb szekrényeivel, polcaival, parkra néző ablakával egészen egyszerűen mesés. És míg J.C. panaszkodik, hogy villanytűzhely van, amit nem lehet pontosan szabályozni, én igenis örülök neki. Egy amolyan "begyújtós" fajtával, leverne a víz minden egyes alkalommal, amikor az égő gyufával közelítek feléje. De a pécsi lány révén a Rajnára sem lehet igazán egy szavam sem, nekünk ez valóságos Kánaán, hogy itt folyik gyakorlatilag a kertünk végében. És az a rengeteg zöld! Jó, gondolom 1954-ben, egy évvel azután, hogy elkészültek ezek a házak, még nem voltak fák, csak beton és beton. Biztosan kiábrándító lehetett az összkép (mint mondjuk az orosz laktanya Dombóvár mellett). De ha valaminek, hát ennek itt biztosan jót tett, hogy az elmúlt 60 év nem múlt egy nyomtalanul...

A templom még áll, sőt működik! Sajnos a mozi és a bolt már nincsenek meg. A helyüket már modern lakóparkok vették át. És állítólag volt egy szuper kis hamburgeres is valamikor. Az sincs már, sőt lassan elmúlik a múlt minden nyoma:

Az amerikai iskola hajdan volt táblája

Az iskola parkolója

A templom

A negyedet valamikor lezáró egyik sorompó és őrbódé helye

ALAAF!

"Alaaf" a kölni karnevál hivatalos köszöntése, amit az elmúlt napokban igen gyakran hallani az utcán. Igen igen, ismét elértük a karnevál csúcspontját! Bár az igazán elszántak már november 11 óta, vagyis a karneváli szezon hivatalos nyitónapja óta szorgoskodnak, törik a jelmezükön a fejüket, gyakorolják a hamisíthatatlan nótákat, vagyis hangoldódnak erre az egy hétre februárban, azért a többségnek ez a 4 nap marad, hogy kifordítsa a világot a négy sarkából, hogy aztán majd kedden, mintha misem történt volna, varázsütésre a részegek, az üvegek, a szemét minden eltűnjön, mintha ott sem lett volna és decens úriemberként folytassa az életet.

Azt hiszem a gyerekek életében az évnek három fénypontja van: születésnap, karácsony és a farsang. Már hetek óta készülődtek nálunk is. Borkától idén ezt az útmutatást kaptam a jelmezre, amikor kiderült, hogy az iskolában a téma a mesék világa és ő Piroska lesz:

Ez lett belőle. Nem volt nagy ügy: a ruhát örököltük, piros póló, harisnya akadt, csak egy pelerint kellet varrni. A kosárba sósperec és virág került, így indult kis Borka a nagymamához (az iskolában aztán egyből szembe jött a vele a farkas...).

Juli először farkas akart lenni (vagy angyalcápa). Aztán rábeszéltük, hogy legyen mégis inkább macska, az mégiscsak kedvesebb. Jó. Mire majdnem készen voltam a fülekkel, kitalálta, ő inkább boszorkány lesz (eddig az oviban mindig az erdő volt a téma, az angyalcápán kívül minden belefért volna). Jó. Borka tavalyi jelmeze pont jó is lesz, nincs gondom vele. Aztán mire ebbe belenyugodtunk, kiderült, hogy mégsem fog menni, mert idén nem is kell otthonról hozni a jelmezt, minden kelléket biztosítanak az oviban. Ugyanis ebben az éveben, kis törpének, tündérnek, ill. vizilényeknek öltöznek a gyerekek, akik segítenek az Anya- természetnek ráhangolódni a tavaszra. Jó.  Azért Julinak mégiscsak hiányzott maga jelmezkészítés és beöltözés izgalma, így tegnap összeválogattunk neki egy amolyan kellően törpés, de mégis hétköznapi ruházatot térdnadrággal miegyébbel és egy korábbi manósapkát nyomtunk a fejébe (azért mégsem az a tündér-típus, és hogy mik is azok a "vizilények" pontosan nem tudjuk, így maradt a törpe). Így már kellően törpés lett:

 Én idén nem voltam valami karneválos hangulatban (talán igaz, hogy háromszor kell valaminek megtörténnie veled, míg már elmúlik az izgalma és szokássá válik) , nem is nagyon akartam beöltözni, de a gyerekek részéről elég nagy nyomásnak lettem kitéve és az iskolában sem maradhattam volna ott, hogy megnézzem a gyerekeket ha ne vagyok beöltözve. A mesék világából kellet ugye ihletet meríteni és Julinak támadt az a remek ötlete, hogy legyek Hamupipőke. Minden adott volt hozzá: lila hosszú szoknya, fehér blúz, narancssárga kötény, n. s. kendő a fejre és egy tálban lencse és pár kisegér. 

 A gyerekek között sok volt a rózsaszín hercegnő (persze), a boszorkány, de akadt Piroska mellé egy farkas is, vagy Csizmás kandúr, vagy  király ( a tanítónéni a gonosz királynő volt a Hófehérkéből és képzett és végzett színésznőként remekül alakította a szerepét). Egytől-egyig remek jelmezek. De a szülők sem maradtak el a gyerekek mögött: voltak Piroskák, boszorkányok, holland halász, skót és sok más.

A waldorf iskolában minden (?) hónapban van ún. "hóünnep", amikor is a gyerekek a színházteremben összegyűlve, a színpadon többi tanuló előtt megmutatnak valamit, amit abban a hónapban tanultak (ettől aztán pár év után olyan magabiztosan mozognak és beszélnek nagy közönség előtt, hogy le a kalappal!). Ezt most összekötötték a farsanggal. Csupa jelmezes produkció. Borkáék osztálya "szavalókórus" formájában  Csipkerózsika történetét adta elő (vagyis inkább fújta teli torokból). 

Igaziból nem is akartam tovább maradni, de annyira jó volt a karneváli hangulat, hogy végül ott ragadtam a végéig. Még benéztem az osztályba, ahol természetesen akadt süti és kávé, majd felkerekedtünk. A hazaúton még kerülgettük a fel-felbukkanó, vagy komótosan sétáló, esetleg a villamost váró bohócokat, nyulakat, párducokat, barnamedvéket és királylányokat, de a mi részünkről  az idei év karneváli szezonja ezennel véget ért (Rudi még mulat a munkahelyén). Most szerdáig szünet lesz az iskolákban, aki hozzánk hasonlóan úgy érzi, hogy ennyi elég is volt, elhagyja  a várost, sőt a tartományt is, hogy csak kedden délután térjen vissza.

Értem én, ha valaki ide születik és ebben nő fel és készül rá és így vagy úgy hangolódik, akkor nagyon jól tud szórakozni akár 4 napig is egyfolytában. Aztán hazamegy. Alszik egyet és hopp, elmúlik a varázslat, ha úgy tetszik  100  egész éves álomba zuhan újra, hogy pontosan 364 nap múlva újra felébredjen. De erre születni kell ...

FRISSEN

És ha már zöldség-gyümölcs, akkor örömmel értesítek minden érdeklődőt, hogy a kissé hosszúra nyúlt karácsonyi szünet után,  a kisboltomba újra friss áru érkezett egy piros alma, egy sárgarépa, egy körte és egy krumpli formájában. Hagyományos, horgolt bevásárló "cekkerben" :

MI LAPUL A HŰTŐBEN?

Én nem vagyok valami tudatos és összeszedett vásárló....Vagyis tudatos vagyok abból a szempontból, hogy számomra egyáltalán nem mindegy, hogy amiért pénzt adok az honnan jött , milyen kézen és milyen közön ment keresztül, de a vásárlásban magában nem vagyok jó. Csak listával indulhatok neki, különben a boltba lépve még az a három dolog, amit aztán "biztosan nem felejtek el", 100 % hogy kimegy a fejemből. Ha meg vendégségre készülök, akkor hajlamos vagyok csak arra beszerezni a dolgokat, nem gondolva arra, hogy a hétköznapokban is ennünk kell valamit. Aztán jöhetnek az újabb körök.
Korábban, amíg minden nap kellett főzzek, egy időben előre megterveztem,  hogy melyik nap mit is fogok és aszerint vásároltam. Remekül működött! Most viszont megfordult minden: abból főzök, ami éppen otthon van. Azt kell mondjam, ez is remekül működik, mert azért egy alapkészlet mindig van itthon, amihez lehet nyúlni. És az pedig egy plusz izgalom, hogy egy szombat-vasárnap mit tudok kihozni belőle. És mindig sikerül valami! És szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy főtt krumplit rizzsel például még sohasem ettünk, de pattogatott kukoricát sem szoktunk ebédre, vagy mióta a gyerekek kétszer kapnak tésztát az iskolában és az oviban is, így már ahhoz sem nyúlok harmadjára. Ehelyett, így télvíz idején, gyakran eszünk sűrű leveseket, egytálételeket vagy darált húst, zöldségekkel, lencsével, rizzsel vagy egyéb gabonával.
A múltkorjában is ezt az általam minestronénak hívott levest ettük, bár azt hiszem a minestronéhoz annyi köze van csak, mint a "ungarische Gulaschsuppe"-nak a mi gulyásunkhoz, de hát nevet kellett adnom a "gyereknek", ha kérdezik, hogy mi is lesz ma az ebéd. Pontos lenyomata annak,  hogy mi is található a mi hűtőnkben úgy a hét vége fele, a heti nagybevásárlás előtt: krumpli, szalonna kockák, hagyma, csicseriborsó, kelbimbó, fehérrépa, paradicsom püré és csillag tészta. Fél óra és hipp-hopp már ott is gőzölög a mi téli asztalunkon!

Az alapkészlethez ezen felül amúgy mindig tartozik némi mirelit cukorborsó, tojás, darálthús, (barna) rizs, bulgur és natur joghurt. Ezekből aztán, ha  fantáziám kellően meglódul, (a mi családunkban) bárki számára fogyasztható friss ebéd tud összeállni.

Aztán, hogy némiképpen egyszerűsítsem az életemet,  a héten végre, hosszas mérlegelés után, megrendeltem egy ún. "zöldségkosarat" ami nem is kosár, hanem egy papírzsacskó és nem is csak zöldség, de gyümölcs is. Magyarországon is elterjedőben vannak ezek a szolgáltatási formák, hogy őstermelők, legtöbb esetben biogazdálkodók, heti rendelést vesznek fel, amit aztán a következő hét adott napján vagy házhozszállítanak, vagy személyesen lehet őket átvenni. Ezt lehet egyéni igényeknek megfelelően, de lehet adott árkategóriában "meglepetéscsomagot" is kérni, amikor is az adott kínálatból állítanak össze egy adagot. Én ez utóbbit választotam, a fentebbiek miatt. És ezt kaptam:

Két csokor mángold, egy fej vöröskáposzta, egy madársaláta (szerűség), 4 paradicsom , 2 narancs és 1 mangó + receptötletek. Micsoda izgalom! A salátát a narancsokkal már megettük, hétvégén készül még mángoldos quiche vagy esetleg egy egyszerű "spenót", a paradicsomok kissé sápadtak, így azokat majd belefőzöm valamibe és Juli már alig várja, hogy a mangót felvágjuk és ő elültethesse az óriási magját.

A verdict? Ez egy próbahét volt ebből az üzletből, de a jövő héten másikat próbálok, akik házhoz is hozzák és leginkább az ő bio gazdaságukban termesztett portékát kínálják. Mert télen -szerintem- nincsen szükségünk sápadt paradicsomra és perui mangóra. Meglátjuk, ők mit tudnak. A helyet ismerjük már, mert sokszor járunk hozzájuk ha másért nem, hát, hogy megetessük a nyulakat meg a malacokat, megkergessük a tyúkokat vagy hintázzunk a csűrben fellógatott hintán egyet. Nagyon jó hangulatú kis gazdaság és ahogy arról már írtam valahol, a vidéki közeg engem feltölt és "kilógat", még akkor is ha az a város közepén van ...