PIPPI LANGSTRUMPF avagy HARISNYÁS PIPPI

Színházban jártunk! Bizony! Német színházban! Bizony!! Harisnyás Pippi történetét néztük, közülük is, amikor a Déltengerre utazik, hogy a kalózok fogságába esett papáját kiszabadítsa. Ebben szomszédai Annika és Tommi voltak a segítségére. És mivel Pippi a világ legerősebb és legagyafurtabb kislány, természetesen sikerrel is jártak. (Gondolom, ezzel nagy titkot nem árultam el...)

Pippi a világnak eme csücskében egy igazi kultusz. A gyerekek és a felnőttek is egyaránt imádják, de hát nem lehet nem szeretni. Én magam is szívesen olvasom gyerekeknek (ez azért nem minden meséről mondható el azért...) és szívesen nézem a TV-ben is (ez sem mondható el mindenről...). Borka imádja, Juli imádja. A főcímdalt végtelenített szalagként éneklik (lsd. lennt). Sőt az óvónénikkel is lehet kórusban, ill. a logopédus nénivel is. Hiába, már az ő gyerekkorukban is nagy népszerűségnek örvendett ez a furcsa, egy lóval és egy majommal teljesen egyedül élő kislány (filmfeldolgozás 1968-ban készült, kb. egyidőben a mi "Keménykalap és krumpliorrunkkal"). Borka repdesett a boldogságtól a színházban, legszívesebben már ma újból megnézné (azt hiszem, neki Pippi valahol egyfajta példaképül szolgál a bátorságával, a viccességével, a spontenaitásával). Az előadás kellően tarkabarka volt, kellően harsány, kellően zenés és éppen megfelelően hosszú, így még Juli is végig tudta ülni (és kellően egyszerű volt a  nyelvezete, hogy még én is értsem, de ezt csak zárójelben jegyzem meg). 

A MINAP...

... ahogy biciklivel karikáztam a város felé (az általános sztrájk a tömegközlekedés is egy az egyben szünetelt - két hét alatt már másodszor) egy döglött nyulat láttam az út közepén feküdni. Csak remélni tudom, hogy nem a Húsvéti Nyúl volt...

(további képek Nyusziról a boltban...)

SORSOLTUNK

Ígéretemhez híven, ahogy eljön a tavasz, úgy jön el a sorsolás ideje is. Köszönöm szépen a sok támogató, biztató és lelkesítő szót! Egytől egyig nagyon jól estek és hát el is kéltek, kár lenne tagadnom. A "nyitás" óta több megrendelés is érkezett, így talán nem szöszölök hiába, másnak is tetszenek a munkáim. Úgy tervezem, hogy itt a blogon is mindig megmutatom, ha új áru "érkezik", így nem kell feltétlen mindig a boltot bújni (de időről időre bekukkantani persze szabad és érdemes is).

De nem húzom tovább a szót, jöjjön a szerencsés nyertes, aki számára a boltocska eddigi kínálatából elkészítek. Ő pedig nem más mint kedves pécsi barátném: G. BLANKA!!! Gratulálunk!!!

TUDTÁTOK...

...hogy a szökőév miatt MA van a tavaszi napforduló és nem holnap, mint rendesen? Én az imént tudtam meg. Vagyis már hallottam reggel a rádióban, csak nem értettem, hogy miért. Mármint németül nem értettem... De most már tudom és örülök is neki. (Gyorsan le is mostam egy szoba ablakait. Jó sok van belőlük - mármint ablakból, hanem szobából. No nem azért, mert "ez a szokás", hanem mert a tavaszi napsütés igencsak nem áll jól a téli kosz borította üvegeknek. Így sokkal csinosabbak...)

Azért a tavasz esetében nem mondható el, hogy "egy nap ide vagy oda, már nem számít", mert az ő esetében igenis számít!! Úgyhogy "JÖJJÖN A TAVASZ! VESSZEN A TÉL!!"

(Azért a sorsolást, amit ígértem, holnap tartjuk, úgyhogy lehet még üzenni....Még tettem is fel új képeket...)

NA JÓ...

... akkor előjövök a sötétségből. Nyitottam egy  icipici online kézműves boltocskát itt: http://en.dawanda.com/shop/waldorfia
A jobboldali, narancssárga címkére ha rákattintotok, egyből oda is juthattok. Ez egy német kézműves oldal, ahol lelkes ügyeskedők kínálhatják portékáikat. Olyasmi mint Magyarországon a "meska.hu".

No de, nem most nyitottam, már egy ideje. De mivel sem az önbizalom sem a marketing nem különösebben az erősségem, így még senkinek sem mertem elárulni. Nem is vásárolt még senki. Igenám, de kreatív energiának viszont nem vagyok híján, így sorra készülnek a dolgok. Főleg olyasmik, amik Borka és Juli életkorának megfelelőek, hiszen ebben vagyok otthon. Meg persze, ami az én értékrendszeremnek és értékítéletemnek megfelelnek, tehát nincs Barbie ruha, meg "Póni" kiegészítő. De van filc lovacska, horgászjáték és varázspálca. Mind-mind természetes anyagokból, kézzel készítve. Gyertek, kukkantsatok be! Mivel ez egy német oldal (angol és francia nyelvű eladási felülettel), így a nyelvezete angol és az árak Euro-ban vannak, de könnyedén forintosíthatók (nem feltétlen a hivatalos árfolyamon ...:). Ha valami felkeltette az érdeklődéseteket, írjatok és megbeszéljük a részleteket. Amennyiben az alapötlet tetszik, de más színt, formát szeretnétek, az is lehetséges. Egyelőre még nagyon kicsi, de egyre bővül, ahogy újabb és újabb ötletek valósulnak meg a kezeim között. Tehát érdemes többször is benézni! Jó nézelődést!! 

Nyitási akcióként pedig a tavaszi napfordulóig, tehát március 21. estig e-mailben vagy itt üzenetet hagyók között kisorsolok egy szerencsést, aki számára elkészítek egy általa kiválasztott "kincset" az eddigi kínálatból. Úgyhogy hajrá!!!

Borkával szombaton voltunk az iskolaorvosi vizsgálaton és ezzel a beiskolázási procedúrán túl is vagyunk. Most már várhatjuk az eredményt... A lágyhangú iskoladoktornéni az iskolaérettség fizikai jeleit kereste-kutatta (és meg is találta). Olyanokat, mint például:

- fogváltás

- a kisgyerekkorhoz képest megváltozott szívverés

- kar fesztáv- test arány: kb. egyenlő

- megváltozott, "levegősebb" arc (azt hiszem az arccsontok ilyenkorra eltávolodnak egymástól) ...stb.

Ezen felül még volt hallás- és látásvizsgálat, féllábon ugrálás, csíkon-járás, bonyolultabb formák rajzolása, ill. szabad rajz adott témában (hajó, tenger ...stb.) Nem is ez olt  a lényeg, mert tudtam, hogy Borka maximálisan iskolaérett és mindent kiráz a kisujjából. Ha akarja. És EZ volt a lényeg! Mivel beígértem neki a szezon első fagyizását HA minden jól megy, tehát hajlandó együttműködni (és a múltkor megtanulta, hogy nem csak a levegőbe beszélek ezzel a "HA"-val), így ragyogóan teljesített.

Én most voltam először szemtanúja annak, hogy milyen az, ha "nyomás alatt teljesít". Az elmúlt hat év arról szólt, hogy ő nem szólt ha kérdezték, nem csinált semmit még ha tudta, akkor sem. Inkább elbújt mögém, vagy az asztal alá, vagy sírt, vagy ezt így együtt. Meg is mondta,hogy "ő először mindig fél", de mióta "új" Borkánk van, még ha fél is egy kicsit, csinálja amit kell, megmutatja a világnak, hogy mi minden van benne, mi minden gyűlt össze benne az elmúlt évek során. Mert én tudtam eddig is, de ő nem hagyta, hogy más is lássa. Szerintem eddig nem is hitte el. És most láttam először, ráadásul németül, hogy ha kérdezik, válaszol, ha kérnek valamit, akkor nem bújik el, nem sír, hanem a kisujjából kirázza. A szemem könnybe lábadt a meghatottságtól, no meg a büszkeségtől! Főleg mikor csak azt hallom idegen emberektől (akik ráadásul még egy számunkra idegen világból érkező szakemberek is), hogy "egy szuper tehetséges, különleges gyerekről van szó" - hát akkor legszívesebben elsírnám magamat...

ÉRDEMES VOLT...

... tegnap panaszkodni az időjárásra, meg a késlekedő tavaszra, mert ma egyszeriben felragyogott az ég, és úgy is maradt!!! Az ember mindjárt másképp érzi magát a bőrében, érzi, hogy az életerő csak úgy áramlik benne. Egyből rám is tört a kertészkedés és örömmel láttam, hogy a balkonládámban (szegény ember vízzel főz...) a tavalyi snidling erőre kapott. Mi ez, ha nem a tavasz? Kap is majd maga mellé társbérlőket, egy-két csinos árvácska formájában. legalább a hőség nem viszi majd el őket idejekorán... No meg aztán a mosást is ki lehetett már tenni, persze nem gondoltam, hogy száradni is fog (nem is), de azért átfújta egy kicsit a tavaszi szellő (hol van már a tegnapi viharos szél?!). ÉS ki lehetett ülni ebédelni, jó csak rövid időre és pulcsiban, és közben fáztak egy kicsit az ujjaim, de mégis! Tegnap azért ezt nem lehetett volna megjósolni és valószínűleg mérget sem lehet rá venni, hogy ez így is marad, de ahogy tegnap is mondtam, ki kell használni, ami megadatik és akkor amikor megadatik. Egy nap az élet...

EZ EGY OLYAN BEJEGYZÉS...

...ami elindul valahonnan és fogalmam sincs hova lyukadok ki a végén. Mert igaziból olyan "télvégi" itt minden: az időjárás, a hangulat.... Ma váratlanul kisütött a nap. Reggel Rudi azzal ébresztett hogy "kelljek, mert hasamra süt a nap!". Én erre azt kérdeztem hogy, "miért, hova kerültem az éjjel?", de tényleg világos volt és a  nap igenis kikukucskált az égen oda-vissza vágtató felhők között! Na, gondoltam, végre! Mindjárt más az ember kedve is, ha a reggeli kávé közben hunyorognia kell, mint azt nézni, hogy vajon mi szitál az égből. Aztán mire kicsit később elindultam, már persze nem sütött a nap, viszont beborult és metsző hideg szel kezdett fújni. Na, klassz: ma sem jött el a tavasz! Sőt meg az a kicsi is visszafordult, ami egyáltalán itt volt. No nem, a napot már régóta nem láttuk, de legalább enyheség volt. Ma megint a jól ismert átfázott érzés. Meg tea a radiátor mellett kucorogva... De azért a virágok itt is kint vannak, de hat itt az emberek sem öltöznek fel ha hideg van: egy pulcsi ha kicsit van csak hideg, és a ha 1o fok fölé megyünk már a póló és a rövidnadrág is előkerülnek ( grillezéshez). Úgy latszik, a természet ehhez alkalmazkodott: sok jóra, főleg tartósan nem kell számítani. Viszont amikor egy kicsit is kiderül, már usgyi kifelé, mert ki kell használni. Mindenesetre kibújt a hóvirág, a nárcisz is bimbózik és a rododendronok is. Úgyhogy kedves tavasz,  látom és érzem én,  hogy már itt jársz a kertek alatt,  de gyere inkább bátran elő, mutasd meg magad!!