ADVENT 19.

Ajándékok becsomagolva (és elrejtve), képeslapok feladva, sütik "megevve", ruhák elrakva, receptek kiírva, Morzsa "kiutalva", lakás rendberakva virágok megöntözve, kulcs a szomszédba beadva, iskolatáskák elpakolva, uzsonnásdobozok kivéve, szemét kidobva, postaláda kiürítve, ablak becsukva, vasaló kihúzva, hűtő kipakolva.... Most már tényleg csak egy dolog van hátra, mégpedig, hogy mindenkinek, aki az írásaimon keresztül végigkísért az éven BOLDOG KARÁCSONYT kívánjak! Ma átlépek egy másik életbe, ahol azért még mindig otthonosabban mozgok, ahol értek minden szót, ahol elég félfüllel figyelnem, akkor is tudom, miről folyik a diskurzus, ahol a szemek villanásából tudom, mi újság és ahol várnak, hogy aztán mindebből feltöltekezve majd visszalépjek ebbe az életembe, hogy ott folytassam a hétköznapokat, ahol ma abbahagytam. Szép karácsonyt mindenkinek!

ADVENT 18.

ADVENT 17.

Az adventi "bakancslistámat" egészen szépen sikerült teljesítenem. Jó, nem 100 %-s a siker, de mindent megcsináltam és mindenütt jártam ahol szerettem volna:

1. A mécsesemet már mutattam. Pipa

2. Karácsonyi koncertre végül is eljutottam. (kis) Pipa.

3.  A darálós sütit is megsütöttem, de sokkal több gondom lett vele mint gondoltam. Először is kinyomóm nem akart működni, aztán pedig beláttam, hogy nem is baj, mert a sütőben így is úgy is egy perc alatt kerek laposra folyt az egész tészta, ha kinyomtam volna hullámosra, ha nem. Egy német receptet használtam (nekünk egy kicsit amolyan semmilyen ízvilággal), de egy kis olvasztott csoki + egy kis tarkabarka csokiszóró olyannyira feldobta az egészet, hogy a vasárnapi iskolai "adventskaffe"-ban ez volt az első, ami elfogyott. Kár, hogy szerintem nem is volt finom.... Szóval ez egy fél pipa, de legalább már nem gyötör tovább a kíváncsiság, hogy milyen lehet ez megsütve.

4. Jártam ezen a karácsonyi vásáron is, idén ez volt az egyetlen, de nem is akartam többre. Ez új volt (nekünk) és úgy volt szép ahogy. Minden adventi hétvégén déltől este 8-ig várja a látogatókat ez a középkori hangulatot idéző vásár. Az árusok korabeli ruhákban kínálják a vagy-korabeli, vagy-nem portékájukat. Nehezem tudom elképzelni, hogy az arcfestés már akkor is divatban lett volna (mármint a gyerekeknek) vagy, hogy a vattacukor akkor is már sláger lett volna a kiskorúak körében, de lehet, hogy tévedek. De az biztos, hogy a kovácsok kalapáltak, a kintornások muzsikáltak, a fonalakat üstben festették és Jézus születésének történetét élőben, a piactéren adták elő évről évre. Nekem ez tetszett a legjobban. Állomásról- állomásra sétáltunk és minden megállónál egy mesemondó, középkori német dialektusban, sak mesélt, csak mesélt.  A hallottakat pedig igaz, hús-vér szereplők játszották el: Mária. József, az angyalok, a pásztorok és a három királyok, ill. tevék, szamarak, kutyák és tehenek (nem, a kis Jézust azért nem egy igazi csecsemő formázta meg...). Végre nem csak egy viaszbábú állókép hanem színészek (?), akik testközelbe és ezáltal kézzelfoghatóbbá tették a történetet! Hozzá a szamár iázott, a birkák jöttek-mentek, legelésztek,  a kutya pedig ugatott... Igazán kerek lett a történet. Tehát a burg saztvey-i karácsonyi vásár is egy nagy pipa...

A mesemondó

 ... és többet nem is terveztem. Szépen lassan, nyugodtan készülődni, naponta gyertyát, fényeket gyújtani, karácsonyi történeteket olvasni, barkácsolni ezt-azt, énekelni és egy-egy programra eljutni. Ennél több nem kellett. Pipa. 

ADVENT 16.

Már azóta szerettem volna ilyen papírangyalt készíteni, mióta az első itteni adventünkkor megláttam egy magazinban. Akkor és azóta sem sikerült viszont kiokkumlálnom, hogy hogyan is kell. Pedig egyszerűnek tűnt, de sem a képekből, sem a leírásból nem jöttem rá a mikéntjére. Aztán Borka  az iskolai bazáron vett nekem egyet, mintaképpen, és akkor megvilágosodtam! Most megpróbálom Nektek is megmutatni. Talán érthetőbb lesz, mint abban az újságban volt:

 1. Szükségünk lesz két, különböző nagyságú  téglalapra. Egyikből lesz a teste, a másikból a szárnyai. A legegyszerűbb, ha fogunk egy négyzetet és félbevágjuk. A nagyobbikat a hosszanti oldala mentén, a kisebbiket pedig a rövidebbnél harmonikára hajtogatjuk. Így:

 2. Mindkettőt félbe hajtjuk, és a hajtásvonalak mentén egymásra fektetjük őket, majd összeragasztjuk:

3. Középen egy spárgával összekötjük (én ennél vékonyabb cérnával nem próbáltam, félek, az nem tartaná meg a fejet):

4. A spárga két szárát összefogjuk, majd egy fa vagy egyéb gyöngyön átfűzzük. A fejet a tetején még egyszer megcsomózzuk, hogy biztosan üljön a testen:

5. A ruháját is szépen eligazítjuk, majd a két "szárát" összeragasztjuk.


Kész!

ADVENT 15.

Úgy tűnik, Borkáék karácsonyi koncertjénél nagyobb volumenüre idén már nem jutok el, pedig szerettem volna. Nem azért mert nem akadt, hanem nem fér bele az időmbe. Nem baj, majd jövőre (mindig ezt mondom...) Persze Borkáéké is szép, de azért még hosszú utat kell bejárniuk a világhírig :). Jó látni, hogy milyen ügyesek, milyen nagyot fejlődtek nyár óta is (és milyen nagyot nőttek is), milyen szépen tudnak már "csapatban" zenélni. Már nem külön-külön "fűrészelnek", hanem szépen együtt húzzák az ismert (és kevésbé ismert) karácsonyi dalokat. Persze nem csak hegedűsök vannak, akadnak még a csellósok, zongoristák,  pozanosok és a trombitások is, akik ugyanakkor a tapsot érdemelnek. Különösen szeretem a koncertet lezáró közös éneklést is. Ilyenkor gyerekek, tanárok és a nézők együtt elénekelünk egy karácsonyi dalt, ami ilyen nagy kórusban olyan szépen szól, hogy az embernek libabőrös lesz a karja és csordultig telik a lelke az ünnepi hangulattal.

A felkészülési időszakban...

ADVENT 14.

Eljött advent 3. vasárnapja is és rendre megérkeztek az ilyenkor már szokásos mikulás virágok. Mindig advent 3. vasárnapjára, mindig kettő és mindig az ajtónk elé. De nem csak a mi kapunk, kapnak a szomszédok is. Nem is minden szomszéd, csak azok, akik ilyenkor még itt vannak. Csak azt nem tudni, ki ez a titokzatos angyal? Akire gyanakszom, az tagad, akire pedig nem gyanakszom, az is kap...Hmmm... Hát ez a mi Nagy Adventi Rejtélyünk!

ADVENT 13.

ADVENT 12.

Ha valaki gondosan követi ezt az útmutatót, akkor karácsonyra, ebből...

ebből...

és ebből...

Ilyen gyönyörű lámpásokat készíthet:

ADVENT 11.

 A CSILLAGRUHA

Volt egyszer egy lányka; apja is, anyja is meghalt, s ő maga olyan nagy szegénységbe jutott, hogy már nem volt egyebe, mint az egy szál rajta való ruhája meg a kezében egy darabka kenyér.
Gondolta szegény lányka, ha már nincs senkije, semmije, mit időzzék a faluban; elindult hát, neki a világnak, az egy szál rajta való ruhában s kezében a darabka kenyérrel.
Ahogy megy, mendegélt az országúton, szembejön egy öregember, meglátja a lányka kezében a kenyeret, és azt mondja:
- Jaj, édes lelkem, három napja nem ettem, rettentően éhes vagyok, kérlek, szánj meg egy darabka kenyérrel!
A lánykának megesett a szíve az éhes öregemberen, s odaadta neki a kenyeret.
Ment tovább, egyszer csak lát az út mentén egy didergő kisfiút. Azt mondja a kisfiú:
- Jaj, kérlek, szánj meg engem, látod, majd megfagyok itt a hidegben, legkivált a fejem fázik.
A lányka odaadta a sapkáját a kisfiúnak, s ment tovább. Ahogy megy, mendegél, szembetalálkozik egy anyókával.
- Jaj, édes lányom – mondja az anyóka -, látod, milyen keserves sorsra jutottam, már egy öltő ruhám sincs, amivel a testemet befödhetném.
A lányka megszánta az anyót, levetette ruháját, ráadta az anyókára, s ment tovább. Ahogy megy, mendegél, talál az útfélen egy öreg koldust; mutatja az öreg koldus a lábát:
- Jaj, édes lányom, látod, hogy föltörte a talpamat ez a köves út, menni se bírok tovább, csak ülök itt az útfélen a fagyban.

A lányka megszánta a koldust, levetette gyorsan a cipőjét, és nekiadta. Meztéláb ment tovább, de már így, cipő nélkül, ruha nélkül, nem akart tovább az úton menni, letért hát, be egy erdőbe.
Közben beesteledett, leszállt a sötétség. Megy a lányka az erdőben, egyszer csak hallja, hogy valaki sír, siránkozik a fák közt:
- Jaj nekem, boldogtalannak, egy árva ing nem sok, annyim sincsen, amivel fázó testemet fedezhetném!
A lányka nem is nézte, ki az, mi az; gyorsan lehúzta magáról az egy szál inget, amije volt, s odaadta annak a szegény siránkozónak. „Úgyis sötét van, nem lát senki, ellehetek ing nélkül is” – gondolta.
Azzal fölpillantott a magasba; látta, hogy egyik csillag a másik után gyullad ki az égen. Aztán mintha az ég megmozdult volna, mintha egy kicsit megrázta volna magát; és a következő pillanatban elkezdtek zizegve hullani a csillagok, s ahogy hullottak, mindjárt össze is fonódtak, s a lányka, aki mindenét elosztogatta, egyszerre csak ott állt tetőtől talpig fényesen, zizegő, csillogó csillagruhában. A derekán pedig csillagkötény volt, és a csillagkötény zsebében egy halomnyi csillagokból való drágakő; és a kislány soha többé nem látott ínséget, s holta napjáig gondtalanul élt a csillagpénzből.

Forrás

Bevallom őszintén, én ezt a Grimm mesét nem ismertem... Amióta itt vagyunk viszont, így karácsony táján úton-útfélen belebotlok. "Die Sterntaler" - a német címe. Igazából nem is magával a mesével találkozom, hanem ez az illusztráció, amit fent láttok, ez köszön rám vissza képeslapokon vagy még anyagokon is. Ezt az ablakképet, egymásra ragasztott transzparentpapírból készítettük Borkával...

ADVENT 9.

HÓKIFLI

140 gr liszt
40 gr cukor
100 gr vaj (hideg, kockára darabolva)
50 gr darált mandula
1 vaníliás cukor
1 tojásfehérje
1 vanília kikapart belseje
porcukor

A hozzávalókat, a tojásfehérje kivételével,  robotgépben összekeverjük, míg morzsás állagú nem lesz. Ezután hozzáadjuk a tojásfehérjét is. Kis rudakat majd azokból kifliket formázunk. 190 C-n addig sütjük, míg egy kis színt nem kapnak (lehet sűrűn rakni, nem nőnek meg).

A porcukrot a vanília kikapart belsejével összekeverjük és a langyosra hűlt kifliket beleforgatjuk.

(Ebből a receptből elég kevés kifli lesz, de mivel amúgy is nagyon finom, érdemes egyből dupla mennyiséget készíteni.)

Recept innen

ADVENT 8.

Ma, a szünet előtti utolsó angol óránkon, csakúgy mint tavaly, egy kis karácsonyi "osztályteát" tartottunk. Ilyenkor azok, akiknek ez ünnep, hoznak valami az országukra jellemző specialitást és azok, aki nem, pedig valami egyéb nemzeti finomságot. Körbeülünk, mindenki bemutatja, hogy mit is hozott, majd nekilátunk a lakmározásnak. Van itt édes, van itt sós Ukrajnából, Portugáliából, Olaszországból, Kínából, Szenegálból és Lengyelországból és Magyarországról is.  Én, mivel tavaly már vittem mézeskalácsot, idén a hókiflivel rukkoltam ki. Vaníliás kifli persze itt is van, de kicsit utánanéztem és láttam, hogy ez egy magyar, osztrák, német, cseh és szlovák specialitás is egyszerre, úgyhogy nem nyúltam nagyon mellé. Mivel a receptemből egészen kevés hókifli sült ki, kicsit kipótoltam a kínálatomat Szamos szaloncukorral is (az egyik tanítványom titokban remélte is, hogy idén is viszek, mert annyira ízlett neki!!).

Amikor nekilátunk, először nem lehet mást hallani, mint "Hmmm"-t meg "áhhh"-t, aztán, amikor már mindenki jól lakott, beszélgetünk még egy kicsit. Most tudtam például meg, hogy idén annyira rossz volt az időjárás Olaszországban is, hogy nincs olivabogyó, tehát -olaj is kevés van. Jövőre számítani lehet rá, hogy nagyon drága lesz - már ha ez az én olvasóimnak is olyan fontos,mint az olasz tanítványaimnak. Aztán azt is most hallottam, hogy a koreaiaknak vagy a kínaiaknak Japán a második világháború óta a főmumus. Az az ő Németországuk... De szóba került az ukránok révén az orosz helyzet is vagy az örök portugál- spanyol ellentét. Csupa olyan téma, amit csak a történelem könyvekből vagy a híradóból hallani, most testközelbe került. 

Nagyon szeretem ezt a kis csoportomat. Tavaly óta együtt vagyunk, tavaly óta angolozunk minden hétfőn délelőtt. Volt aki elment, jöttek közben újak, de az állandó 10 körüli létszámunk megvan. Nagyon jól összeszoktunk már és külön öröm látni számomra, hogy milyen sokat fejlődtek és, hogy egyre jobban érzik magukat a bőrükben. Kapcsolatok, barátságok születtek, ami egy ilyen helyzetben amiben mindannyian vagyunk itt, az életet jelentheti... 

Portugália, Mo., Korea, Ukrajna, Olaszország, Szenegál, Olaszország (Lengyelország és Kína még hiányoznak)

ADVENT 7.

Schönen Zweiten Advent! - köszönnek ma így errefelé...

 Hogy honnan ered az adventi koszorú szokása? Innen, Németországból. De nem a katolikus egyháztól (ahogyan esetleg gondolnánk), hanem az evangélikustól:

 Az első adventi koszorút 1833-ban Heinrich Wichern készítette egy hamburg-horn-i, veszélyeztetett fiatalok számára fenntartott otthonban. Egy csillárt (más források szerint kocsikereket) díszített fel 24 darab gyertyával: 4 fehérrel és 20 pirossal. Az otthon lakói aztán minden nap, délután 4 órakor összegyűltek a fenyőágakkal feldíszített imahelyiségben, ahol együtt imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a napi Igét, majd meggyújtottak egy gyertyát. 

Az adventi koszorú szokása, már leegyszerűsödve, 4 gyertyával aztán az első világháború után indult hódító útjára. Ekkor terjedt el mind inkább családi körben is és ekkor találta meg az útját a katolikus szokásrendszerbe is.

Forrás: Alois Döring: Der Adventskranz

ADVENT 6.

Annak rendje és módja szerint megérkezett a Mikulás, itt Törökország felől (Törökország?!!). Készültek a lányok, készült a Mikulás. Örültek a lányok, örült a Mikulás. Juli, azon túl, hogy kikészítette a csizma mellett, a mézeskalácsot, a vizet és  a répát a szarvasoknak ("tudod,ők is állatok!"), még egy verssel is készült. 

Így szól:

"ho, ho, hó, jön a Télapó..."

ho, ho, hó juhú esik a hó!

Inkább suttogjunk

nehogy meghallja a Télapó.

Jajj, az rossz lenne..."

(Dallama is van. Hetek óta ezt énekli, mi pedig újra és újra könyörgünk neki, hogy hagyja abba. Vérig sértődött azon is, amikor a "muzík" tanárnéni egy magyar karácsonyi dal kottáját kérte tőlünk, és mi inkább a "Mennyből az angyal"-t választottuk...)

Reggelre el is tűnt a papír. Viszont hagyott helyette ajándékokat. Borkánál érdekes volt a különbség a korábbi évekhez képest: míg tavaly is teljes izgalomban volt és az erkélyautó előtt akart éjszakázni, hogy lássa, ha jön, idén már meglehetősen tartózkodóan viseltetett a téma iránt. Még úgy tett, mint aki készül, aki örül, de már érezhető volt, hogy ez nem ugyanaz mint azelőtt. Mikor pedig rákérdezett, hogy hogy-hogy a mikulás zsáknak ugyanolyan az illata mint annak a fürdőgolyónak, amit előtte kapott a névnapjára, nekem világossá vált, hogy igazából már nem hisz, csak hinni akar. Már nem okozott az sem kitörő örömet, amikor a bejárati ajtó előtt megtalálta  az elpottyantott csokimikulásokat.  Még tartjuk ezt a játékot a szomszédokkal. 4 éve kezdtük, amikor idejöttünk, aztán közben felnőttek a gyerekek (már kiskamaszok is vannak közöttük), de a szokás megmaradt. Úgy tűnik, senki sem bánja. Egy kicsit összetart minket...

ADVENT 5.

Műszak előtt...

ADVENT 10.

ADVENT 4.

Talán nem jól látszik ezen a képen, de megérkezett az első hó! Jó, kb. 10 percig esett és lehet, hogy nem is fog többet, de akkor is. Juliék az ablakhoz rohantak, Borkáék odahagytak csapot-papot és az óra közepén kimentek sétálni a hóesésben, én pedig szélesen elvigyorodtam és elhúztam a függönyöket. A hóesés valahogy újra és újra kihozza az emberben megbújó örök gyereket...

ADVENT 3.

És ha már a hajtogatott csillagoknál tartunk, hát megmutatom, hogyan is készül. 

8 darab egyforma ágra lesz szükségünk, amelyeket a végén összeragasztunk és ezáltal alakul ki a tulajdonképpeni forma. (Amennyiben világosan magyarázom) nem túl bonyolult és 16x8 darab meghajtogatása után gyakorlatilag már csukott szemmel is megy :) Karácsonyig biztosan elkészül még pár darab.

Szükség lesz ún. "transzparenspapírra", amit gyakorlatilag áttetsző színespapírt jelent. (Mo-n készletben a Müllerben biztosan árulnak és szerintem nagyobb barkácsboltokban még tekercsben is, színek szerint. Itt Németországban papírboltban biztosan kapunk a feltekercselt kiszerelésűből (a szettből meg akár a postán is). Jó hozzá a selyempapír is, bár az hamarabb kifakul a napon és mivel vékonyabb is, könnyebben szakad.

Tehát, kivágunk 8 db 12,5x 17,5 cm-es téglalapot.

1. Meghajtjuk a felező vonalat,  a négy sarkát is behajtjuk, majd egyből vissza. Így:

2. A papír négy sarkát behajtjuk az 1.lépésnél keletkezett hajtásvonalakig, így:
(a papírt mindig vízszintesen tartjuk, csak valamiért itt egyes képeket elfordított a rendszer)

 Ugyanaz közelről:

3. A bal oldalon két fülecskét visszahajtunk, így:

4. Majd mindkét oldalon behajtjuk még mindig az 1. lépésnél keletkezett hajtásélek mentén, így :

Középen ragasszuk le (kevés ragasztóval, amolyan "stift"-tel, különben a végén átlátszik).

5. A hosszanti oldalát behajtjuk középig, majd vissza. Csak a hajtásélre lesz szükségünk, hogy...

6. ...az oldalát eddig a hajtásélig behajthassuk:

Ragasszuk le, majd ismételjük meg a másik oldalon is (hajtás középig, majd vissza, aztán újra hajtás az élig, ragasztás)

7. Most így néz ki, ha a fény felé tartjuk:

8. Ezután úgy fordítjuk, hogy az a vége ami az előző képen fent volt, kerüljön balra. A  jobb oldali csúcsot hajtsuk be még egyszer a középvonalig, így:

A hajtás után így kell kinéznie ha a fény felé tartjuk:

9. Ebből készítsünk 8 egyforma cikkelyt, majd a hátoldalán (tehát, ahol a hajtások látszanak), az óramutató járásának megfelelően kezdjük őket összeragasztani, a hegyesebb csúcsával kifelé: a második cikkely, a középpontra pontosan illeszkedve, az első középvonalával derékszöget zárjon be, a harmadik a másodikéval és így tovább míg körbe nem érünk.

Itt (is) fontos a pontosság, különben hézagok lesznek az egyes cikkelyek között, amin átüt a fény.

Sok sikert!!

ADVENT 2.

Szombaton meg volt az iskolaév legnagyobb eseménye: az adventi bazár. Csakúgy mint az oviban is annak idején, az iskolában is tartanak évente egy jótékonysági bazárt, aminek bevétele teljes egészében az iskolában marad és ebből fedezik mind azt a szépet, amivel a gyerekek nap mint nap szembesülnek. 

Már az oviban sem volt ez kis munka, hát akkor itt az iskolában, gondolhatjátok! Minden 100x nagyobb, 100x több. Minden osztálynak meg van a maga feladata, hogy adott évben mit kell a bazárra készítenie. Ezt már az előző év végén megtudjuk, bár van egy ún. "transparent" nevű füzetecskénk is, amiben az össze szükséges információ megtalálható a tanárok elérhetőségén keresztül, a szakkörökön át a bazári feladatokig. Tehát már most tudom, hogy jövőre majd kávézót kell berendezzünk sütistől, kávéstól, mindenestől. De ne szaladjuk előre, most ért még csak az idei véget.

Az első osztály feladataival már egyszer találkoztam és most sem változott semmi. Talán annyi, hogy idén már pontosan értettem, hogy mit is kell csinálni: átlátszó papírból színes csillagokat hajtogatni. Míg Borka idejében úgy értettem, hogy csak annak, aki akar (én nem akartam), mostanra már kiderült, hogy ez nem (ez sem) kedv kérdése. Lehetett előre összeállított csomagokat papírral és leírással az iskolából elhozni és vagy itthon, vagy hetente az iskolában, vagy  baráti körben meghajtogatni. A lényeg, hogy rengeteg készüljön. Ezután ezekkel díszítették az iskolai ablakokat, de eladásra is jutott bőven. Fogytak szép számmal. Szinte mindenkinél láttam egyet-kettőt. Én 16 dbt készítettem, így a mosogatást, ami szintén az első osztály feladata, már Rudira hagytam. Ő másfél órán keresztül rakta be és vette ki a különböző éttermekben és kávézőkban felgyülemlett edényeket az iskola konyhájának óriás mosogatógépébe 4-5 szülőtárs segítségével. Ez amolyan csapatépítő tevékenység is...

A harmadikban pedig az ún. "Kinderbasar"-t kellet megszervezzük. Itt egy tantermet alakítottunk át amolyan "winter wunderland"-á: csupa félhomály, sejtelem és misztikum. Az ablakok lesötétítve, mindenütt gyertyák, sólámpák és egyéb gyenge fényforrások. A padokból kialakított pultokon a sok karácsonyi dekoráció között pedig kosarakba kitéve az általunk készített sok-sok portéka. Fogytak a manók, a karácsonyfadíszek, a sütik, a szappanok, a kis zsákok, a képeslapok, a hajgumik... a minden. Azt kell mondjam, mindenki kitett magáért! Mivel már tavasz óta sulykolták belénk, hogy 50 darab kis valamit előállítani sok munkával jár, így ősszel már nem is volt más téma ha találkoztunk, mint hogy ki mit készít. Mi a kis bükkmakk manókat csináltuk, amiket ár mutattam, ill. méhviasz díszeket és szappanokat. A Kinderbasar-ba felnőttek nem jöhetnek be, a gyerekek a bejáratnál 10 centért vehetnek egy aranytallért (csoki pénz). Odabent aztán minden 1-2-3 tallérba kerül, válogathatnak kedvükre. A harmadik osztályos gyerekek árusítanak, de azért szülői felügyelettel. Vagyis 3 gyerek + 3 felnőtt, de mire már mi sorra kerültünk Borkával sokkal több volt a gyerek minta felnőtt (pl. Juli is szívesen segített), de nem is baj, mert a forgalom is óriási volt. Azt hiszem ez a bazár egyetlen csücske, ahol megfizethető a portéka és kijön a zsebpénzből. 

Ez volt kb. az 5. bazárunk már az iskolában (azelőtt is jöttünk míg nem jártak ide a gyerekek), de őszintén szólva a varázsát már a második évben elveszítette azáltal, hogy itt is, mint mindenütt, mindig minden egyforma. Az árusok, a portékák, az egész rendszer. Mind ahogyan az előkészületek, úgy a lebonyolítás is olajozottan működik. Pontosan lehet tudni, hogy melyik árus, hol lesz és mit hoz, mert tavaly is jött és pont azt hozta (gondolom az iskola fennállása óta minden évben. Csak az árusok öregednek...) Úgyhogy idén eldöntöttük Rudival, hogy jövőre már egy műszakban leszünk, ki egyik osztályban, ki a msáikban, csak délutánra jövünk ( a tömeg!!) és amíg mi dolgozunk, addig a gyerekek körülnéznek, aztán megyünk haza. 

Pedig szép. És mivel én nagyon szeretem a szívvel-lélekkel készített dolgokat, mindig van bennem egy jóleső izgalom, hogy majd mennyi mindent fogok összeválogatni, aztán a végén szinte semmit. Inkább már  a munkát látom benne, amit azért nem bánok, mert tudom, hogy jó célra van és látom is az eredményét nap nap után...

ADVENT 1.

"Einen wunderschönen Advent!",  így köszöntöttek ma reggel az iskolában. Nekem márpedig az Advent mindig "wunderschön". Nagyon szeretem! Őszintén szólva, jobban szeretem ezt a három hetet előtte, mint magát a Karácsonyt. Ilyenkor még annyi benne az ígéret és annyi ötletem, tervem és megvalósítani valóm van erre az időszakra, hogy csak na! A kreatív energiák már november körül az egekbe szöknek, mostanra pedig már úgy kell megállja parancsoljak magamnak,  nehogy "kiégjek" mire itt az Ünnep. Pontosan emiatt próbálom beosztani az időmet, nem mindent egy hét alatt megvalósítani, de sokszor elkap a lendület. Észnél kell legyek: a lakást is lépésről lépésre díszítgetem (akkor is csak finoman, módjával, nem szeretem a sok fényt, pompát), a sütiket is beosztással sütöm (és nem is sokat - nehogy a nyakunkon maradjon. Mivel Mo-ra nem viszek magammal semmit, januárban pedig már valahogy nem esnek olyan jól) és a barkács-ötleteimet is beosztom inkább, nehogy kifogyjak belőlük mire igazán hosszúak lesznek a délutánok.

Amit idén mindenképpen szeretnék:

- Ún. "darálós sütit" sütni, amit a nagymamám azelőtt sokszor, de én még soha. Viszont van már receptem és kinyomóm is (nem  kell a húsdarálóval bajlódni - no mintha lenne), már csak idő kellene hozzá.

- ilyen karácsonyi mécsest hajtogatni

- egy karácsonyi vásárra menni (és a hangsúly az egy-en van, nem százon, mert így a negyedik itt töltött adventben már pontosan tudom, melyiken mit árulnak, sőt melyik sarkon melyik árus van: hol lehet gyetyát venni és hol karácsonyfadíszt - de ezekből is mindig ugyanazokat. Én nem értem, hogy, miért nem lehet egy kicsit megújulni néha?! Miért nem lehet egy kis izgalmat belevinni?!). Szóval erre a középkori hangulatú vásárra szeretnék idén eljutni, mert itt még nem jártunk.

- Legalább egy karácsonyi koncertre eljutni.

- Napi egy bejegyzést megírni és ha más nem fér bele, legalább egy kép erejéig bejelentkezni, hogy egészen karácsonyig érdemes legyen benézni hozzám. Lesz recept, barkács-leírás, bejegyzés fénykép... remélem, sikerül!!

Szóval: Csodás adventet kívánok mindenkinek!! 

NEM PISKÓTA

Amikor több mint egy évvel ezelőtt elkezdtem járni arra a német tanfolyamra amire most is, annyira nem szerettem, hogy minden óra alatt csak arra tudtam gondolni, hogy "mit keresek én itt?" Azért jelentkeztem rá, mert úgy gondoltam, most már elég nyelvtant tudok tanultam, már beszélni szeretnék. A tanfolyam hivatalos neve "Németország nem csak eső és savanyúkáposzta" - tehát azt gondoltam, a német kultúrában mélyülünk el egy kicsit, beszélgetünk erről- arról. Aztán balszerencsémre, pont a német választási időszak kellős közepébe csöppentem bele: heti 3 órában elemeztük a helyi kisebb és nagyobb pártok választási programját, latolgattuk az esélyeiket. És mindezt heteken keresztül!  Hát igaz, hogy nem savanyúkáposzta,de még csak nem is piskóta, hogy a hasonlatnál maradjak. Engem azelőtt sem, sőt azóta sem érdekelnek a CDU és az SPD viselt dolgai. Mivel semmit nem tudtam róla, így nem sokat beszéltem. Mentségemre legyen mondva, más sem. Sőt volt, aki két óra után el is menekült. Én kitartottam, de minden héten megbántam. 

Ami ott tartott az a  nagyon kedves tanárnő (sajnos a férje révén érdekelt a politikában és szinte a szenvedélye ... ) és a csoporttársak, akik szintén helyesek a maguk módján. Mindenki kb. velem egykorú vagy valamivel idősebb, külföldi feleség sokféle háttérrel: Costa Rica volt kanadai konzulja,  egy pár Telekom-os feleség vagy egy tokiói művészeti galéria tulajdonosa - csak hogy egy párat említsek. Sokan már évek óta itt töltik a szerda délelőttjeiket, régóta ismerik egymást.  Vannak "latinok", akik persze dominálják az órát, hangosak, saját vicceiken hahotáznak, közben barátságosan ütögetik a mellettük ülőt (én már sokat láttam,  így idén egy japán mellett ülök). Aztán visszahúzódó japánok, önbizalomhiányos kelet európaiak (jó, nem mindegyik) és egy indiai bácsi, aki teljes magabiztossággal keveri a németet az angollal ( ő az egyetlen  "nem feleség", de a feleségét várja, hogy végre nyugdíjba menjen az ENSZ-től és mehessenek haza) . 

Aztán az idővel, ahogy elültek a parlamenti választások és mindenki Mutti-ját, Angela Merkelt újraválasztották, előkerültek az életközelibb témák is, bár még mindig nem az, ami engem különösebben érdekelne. Közéleti cikkeket olvasgatunk  a helyi napilapból vagy a Der Spiegelből társadalmi, szociológiai, gazdasági témákban (A mai napig nem értem, hogy miért kell hangosan felolvasnunk - hiszen mikor kell nekünk valaha is németül HANGOSAN felolvasnunk a napi életben ?!), majd egy-két kérdés erejéig beszélgetünk a témáról (ez abban merül ki, hogy "ez nálatok hogy van"), aztán "Tschüss! Bis nächste Woche" -mindenki megy a dolgára. A cikkeket itthon már nem veszem elő, így azok a szavak rögzülnek, amik már többször előjöttek.  Megtehettem volna már sokszor, hogy azt mondom, ennyi elég (mindig negyedévente fizetünk), de valami mégis ott tart . Talán, a kávé és a keksz ami minden héten van hogy ha nem mennék, úgy érezném, hogy nem teszek meg mindent a nyelvi fejlődésem érdekében. Viszont mostanra már látom a pozitív oldalát is: olyan témákkal találkozom, amivel máshol nem. Így sokat tanulok a németekről, Németországról vagy a csoporttársaim által képviselt kultúrákról. (Sőt nagyritkán előfordul, hogy az itteni "Legyen Ön is milliomosban" tudom a választ, mert németórán hallottam róla) És mivel minden órát úgy kezdünk, hogy mindenki elmondja a saját országa aktualitásait, így azóta rendszeresen ránézek a magyar hírportálokra is. Tehát, még most is ott vagyok és azt hiszem maradok is karácsony után is...

MIELŐTT...

... nekivágunk az adventi sütés-főzésnek, két kedvencünkkel búcsúznék az idei ősztől. Mert igaz, hogy még igencsak ősz van, még enyheség van, még a levelek sem hullottak le teljesen (sőt, lehet hogy így is marad, mint tavaly is...), de adventben már senki sem törődik az ősz szépségeivel. Valahogy áthangolódik az ember és kikerülnek a csillagok, a gyertyák, a koszorúk és sárga, ill. narancs helyett már lassan minden pirosba és aranyba vált át és már mindenki sokan a sütirecepteket bújják. Mi holnap sütjük az első adag mézeskalácsot, mert mivel mi ebben az életünkben hangolódunk a karácsonyra, de az Ünnep a  másikban ér, ezért mi előre sütünk és előre meg is eszünk mindent :) (a német háziasszonyok is előre sütnek, csak nem esznek meg mindent...) Nem viszünk haza semmit, otthon már csak általában valami egyszerű, kevés eszközigényűt készítek. Ezért, most utoljára, két recepttel emlékezem az idei őszről:

Az első, egy tipikus német pizzaféleség, csak nem piros, hanem -jó németesen- egy kicsit sápadt, egy kicsit kevésbé zamatos, de azért nagyon finom. Szerintünk....

FLAMMKUCHEN

A tésztához összegyúrok:

350 gr. lisztet (én normál és egy kicsi teljes kiőrlésűt szoktam, de mindegy)

4 ek. olivaolajat

1-2 kk. sót

120 ml. langyos vizet

1/2 cs. élesztőt

20 percig pihentetem (addig elkészül a leves pl.)

A rávalókat variálhatjuk kedvünk szerint, de nekünk ez ízlik mostanában a legjobban:

A tetejére: krémsajtot + joghurtot összekeverek, hogy krémes legyen,de ne túl híg.

Erre teszek szalonna kockákat, karikára vágott hagymát és sajtot (lehet Camember is).

210 C-n (légkeveréses)  kb. 20 percig sütöm, de figyelni kell, mert a hagyma hamar megéghet.

_________________________________________________________________________________

A másik aktuális kedvencünk, nem éppen csak és kizárólag őszi recept (mint ahogyan a fenti sem), de mostanában nagyon szeretjük. Egy barátnőm túlsúlyos gyereket fogyaszt. Vagyis nem ő fogyasztja őket (még csak nem is eszi meg őket :)), hanem egészséges életmódra nevelő tanfolyamokat szervez nekik. A program része egy főzőtanfolyam is, amit szakképzett dietetikus vezet. Tőle tanultam ezt a GYORS ZSEMLE receptet:

Kb. 10 zsemléhez szükség lesz:

200 gr. túróra (itt "Magerquark")

300 gr. lisztre ( kb. 2/3 teljeskiörlésű + 1/3 sima)

1 ek. olvasztott vajra

1 cs. sütőporra

2 ek. tejre

só (én 2 kk. szoktam, de mi mindent sósabban eszünk)

Mindent összekeverek és tésztává gyúrok. 10 kisebb zsemlét formázok belőle, a tetejét megkenem tejjel és 200 C-n (légkeveréses) kb. 15-20 percig sütöm.  Igény szerint kerülhet rá még tökmag vagy napraforgó, de nálunk a gyerekek jobban szeretik a simát...

Jó étvágyat!!

MANÓGYÁR

A minap nézegettem sokévre visszamenőleg a fényképeimet és most láttam csak, hogy az elmúlt kb. 9 éveben mennyi féle-fajta manót készítettem már ilyen-olyan célokra. Mert ha ősz: akkor manók.

Ez itt pl. a legelsők közül való, még otthon készült egy Márton-napi manókeresésre. A magyarországi ovinkban Márton napkor, az volt a szokás, hogy a felvonulás végén, a tűz fényénél a gyerekek a lámpásaik segítségével megkeresik a gyökerek közül előbújó manókat (és jól összeszedik és hazaviszik őket :)). Ilyeneket varrogattunk anno szép számmal:

Meg valamikor kötöttem is efféléket úgy kb. 2010 telén:

Majd amikor ideköltöztünk, megismerkedtem ezekkel a tűnemezelt fajtákkal, akik itt népesítik be így ősz táján az ablakpárkányokat, kirakatokat:

Aztán egy időben készültek ezek a szívárványszínűek is. Mobil lett belőlük ismeretlen gyerekek számára:

Őket Borka varrta még óvodás korában, az ún. "Vorschulkindarbeit" részeként (ez az iskola-előkészítő waldorf módra).

Ez a regiment pedig az idei iskolai adventi bazáron lép fel. Gyerekek árusítják majd gyerekeknek. Bükkmakk a testük és fa gyöngy a fejük. 25-en vannak, jó sokan, de még nem elegen...

Még szerencse, hogy alapvetően szeretem a manókat...