SOKAT AKAR A SZARKA...

Mivel tegnap este értünk haza négynapos hollandiai kirándulásunkról, így a húsvéti csokikeresés ma reggelre csúszott át. Emiatt Rudi reggel 5-kor felkelt, kiment az erkélyre és szétszórta a hátsókertben az összegyűjtött édességeket. Reggel 8-kor a gyerekek teljes izgalomban kivonultak és ALIG TALÁLTAK VALAMIT!!!! Kicsit később a saját szememmel láttam, hogy egy szarka egy ottfelejtett csoki-nyalókával a csőrében elrepül!!!! És ekkor összeállt a kép...

JULI-BULI

"Nagyon jó volt az ünnepség. Ilyenről álmodtam." - zárta le Juli a 3. születsénapjára rendezett bulit. És mi kell ennél több a szülői szívnek...?

Szerencsére az idő továbbra is kellemesen meleg volt, így kint tudtuk felállítani (a szomszédtól kölcsönkért) sörpadokat. Ehhez még finom falatok, jó társaság társult, így a siker szinte borítékolható volt (jó, az ünnepeltnek az ajándékok sem voltak elhanyagolhatók). No és a DÍNÓ-TORTA, amit Julika karácsony óta áhított (és naponta emlékeztetett rá), így más alternatíva szóba sem jöhetett. Már említettem korábban, hogy a tortasütés nem igazán az én asztalom (bár ezek után?), de azt kell mondjam, Dínó tökéletesre sikerült. A tészta egy "sima" narancsos piskóta dupla adag sütőporral, ebből vágtuk ki sablon segítségével a formát (Gabi barátném segítségével), felét lekvárral megkentük, majd kapott egy csoki borítást, ill. Smarties díszítést és Voila! már készen is volt! Abszolút siker mind a formát, mind az ízvilágot tekinve. Csak nehogy most vérszemet kapjon és jövőre mondjuk az Eiffel tornyot álmodja meg!

SZÜLETÉSNAP

Igen, születsénapot ülünk: mióta Juli megszületett a Föld pontosan háromszor járta körbe a Napot, vagyis a mai nappal 3 éves lett!

Lehet, hogy a második gyerek gyorsabban nőnek mint az elsők? Hihetetlen számomra, hogy az az alig 3 kilós pálcika-emberke aki 3 évvel ezelőtt egy esős szombat délután egy expresszvonat sebességével megérkezett, ilyen gyorsan majd' "nagyovissá" cseperedett. Nézzétek, így történt:

2008 április 12.

Hát, körülbelül ilyen gyorsan is történt az egész. Ma már Juli: választékosan és nagyon-nagyon viccesen beszél. A beszéd is, mint a legtöbb mérföldkő nála, szinte egyik pillanatról a másikra jött: míg egy évvel ezelőtt otthon még nem beszélt, miután kijöttünk szinte egyből rákezdett, és ma már előszeretettel használ olyan szófordulatokat mint "Persze, mert ...." vagy "például..." De így lett szobatiszta is (az is már itt, tehát olyan rosszul nem érezheti magát ...), hagyta el a cumit vagy a babakocsit is. Odavan a dinókért és szinte minden állattért, melyek minél rémisztőbbek, annál jobbak ("én lány vagyok, de azért egy kicsit szeretem a dinókat és a cápákat). Az állatok iránti rajongása egy jóadag bátorsággal (nem vakmerőséggel...szerencsére) párosul, így ő képes egy tyúkot hosszú percekig ölelgetni vagy a buszon egy együtt utazó kutyával pár megálló alatt összemelegedni. (Egyelőre) szereti a hasát (főleg ha "bubicukorral"tömheti meg), szeret festeni, rajzolni és gyurmázni. Alapvetően egy bújós cica ("Anya, úgy imádlak! Olyan édes vagy!), de ha a helyzet úgy kívánja 10 körömmel (és 100 decibellel) védi az igazát. Erre Borka karja, háta a bizonyíték (én is kisebb testvérként a karmolást, mint egyetlen fegyvert tudtam csak bevetni nagyobb, ráadásul fiú testvéremmel szemben annak idején. Erre meg az ő karja a bizonyíték mind a mai napig.) Úgy látszik ez már csak így van. Ha észben nem éri fel a riválisát, majd feléri erőben....(itt kell megjegyezzem, hogy Borkát sem kell félteni. Gyakran kifejezetten úgy tűnik, direkt keresi magának a bajt.) Szereti ha együtt vagyunk, ha Rudi nincs (megesik bizony), meg is jegyzi, hogy valaki hiányzik közülünk: Apa. Hiába, nagy a szerelem...

Most, a harmadik születésnapot már bulival is ünnepeljük. Az első húsvéttal esett egybe akkoriban, a másodiknál örültünk, hogy Rudi végre hazajött egy hétvégére és együtt lehettünk, de a mostaniról már méltóképpen megemlékezünk: vasárnap délután bulit tartunk, ahol ő lesz a főszereplő, sütünk tortát, nem is akármilyet (erről később) és csak miatta jönnek a vendégek, mind a nyolc. Talán idén már ésszel is feléri, hogy mi is az a születésnap. De ha nem, hát Borka minden nap trenírozza egy kicsit... 

GUMICUKOR BOLT

Na, ha már annyit emlegettem azt a híres gumicukor boltot, hát most mesélek is róla végre. Ehhez tudni kell, hogy Bonn a Haribo fellegvára. A gyár maga bent van szinte a belvárosban és ha kedvező szelek fújnak még akár nálunk is érezni a gumicukor édes illatát. Tudjátok, annak a fekete, ánizsos ízűnek... És ha gyár van, hát van lerakata is, veszélyesen közel hozzánk.

Mi otthon mindig úgy gondoltuk, hogy a gumicukor az minimum a kőolaj ipar valamiféle mellékterméke kell hogy legyen, tehát valami olyasmi amivel fejlődő szervezetnek igazán nem kellene találkoznia. Nem is vettünk sohasem. Aztán kikerültünk ide, "tűzközelbe", és hamar beláttuk, hogy  a gumicukor itt egész egyszerűen az élet része: kapnak a gyerekek a bankban, a postán, a Dm-ben, de még a háziorvos is ezzel jutalmazza őket ha szépen kinyitják a szájukat (meg ha nem, akkor is), ill. minden rendes német anya táskájában is ott lapul egy-egy zacskó, ha a helyzet úgy kívánja (az oviban, a konfliktushelyzetek elsimításásnak bevett eszköze. Mármint az anyukák részéről, nem az óvónők...remélem)

 Mindafféle tiltott gyümölcsért, hát a mi gyerekeink (de szerintem bármelyik) rajonganak érte. Így amikor valahol hozzájuthattak, hát csak nem mondhattuk az orruk előtt, hogy nem fogadhatják el. Még otthon voltunk, amikor a Haribo Shop-rol, mint bonni nevezetességről hallottunk, aztán amikor láttuk, hogy gyakorlatilag úgyis kikerülhetetlen, a kíváncsiság azért győzedelmesekedett felettünk és el is látogattunk. És azóta többször is, sőt a vendégeineket is el szoktuk kalauzolni, mert egyszerűen NAGYON JÓ! És ezt más is így látja: sokszor egész busznyi turista özönli el a boltot, de ha nem, akkor is gyakorlatilag mindig tele van. Válogatnak, vásárolnak az emberek, rakják a kocsijukat doboznyi, ládányi gumimacival.

Egy Spar-nyi üzletet képzeljetek el, bevásárlókocsikkal ahogy kell, csak hát nem tejet meg kenyeret lehet kapni, hanem a Haribo gyár teljes termékskáláját, ill. az ilyen -olyan módon az érdekeltségükbe tartozó egyéb termékeket: kekszek, Ritter Sport...stb. Ameddig a szem ellát gumicukor és azért valljuk be, ez olyan hihetetlen mennyiség, hogy még a felnőttekből is előhozza a benne lakozó gyermeki ént. A mi kedvencünk az a két sornyi ember magasságú polcrendszer, ahol egyesével lehet válogatni a nekünk tetszőkből és a végén kilós áron megvásárolni.  

Borka mindegyikből szeret venni (naná!), Juli a "babarágóra" (Maoam) bukik, én a fekete sósperecet szeretem és Rudinak mindig a lányok választanak: általában a "rémisztő" denevéreket, pókokat. Ezt "ínség idején" kiegészítjük egy 2 kilós kiszerelésű Ritter Sport csomaggal is.

Aztán, mióta láttam is, hogy miből készül (részletesen fel van tüntetve), már nem is tartom olyan horrornak, mert valójában természetes anyagokat tartalmaz. Jó, nem mondom, hogy a disznó lábszárcsontját elszopogatnám "csak úgy" (zselatint ugyanis ebből nyerik), de némi szinezék, íz és illat hozzáadása után, maciformába öntve, már egészen elfogadható... Azt hiszem, ennél rémesebb dolgokkal is etetjük a gyerekeinket a legnagyobb jószándék mellett... 

A "rendes" boltokban továbbra sem veszünk gumicukrot, de szerencsére ott nem is jut eszükbe. A Haribo boltba menni, viszont egy ünnep! Így aztán ha születésnep vagy névnap van, vagy ha a háziorvoshoz kell elmenni valamiért, akkor aznap biztos, hogy beugrunk a "Sárga Macihoz" is.