(EGYELŐRE) VÉGE

Beteg voltam. Nem kicsit. Népies nevén arcidegzsába, flancosabban "trigeminus neuralgia". De mindegy, hogy hogyan nevezzük, egy a lényeg: pokolian fájt. Sokáig. De most már a fizikai részén túl vagyok, azt hiszem. És nézzük a jó oldalát! Sokat tanultam belőle. Hogy mit?

- hogy innentől minden fájdalom relatív

- hogy igenis mindent ki lehet bírni

- hogy bizonyos szempontból erősebb vagyok, mint gondoltam

- hogy bizonyos szempontból gyengébb vagyok mint gondoltam

- hogy beszélni kell érzelmekről, gondolatokról, jóról, rosszról, nagy dolgokról, apróságokról, mindenről. Nem hordozhatjuk magunkban, mert kapunk egy pofont. Szó szerint.

- hogy nem csak kibeszélni kell, de beszélgetni is kell, mert az egyoldalúság frusztrál és csak bezárkózik tőle az ember. Aztán az a sok beszorult mondanivaló egyszer csak utat tör magának és az fáj. Szó szerint (is).

- hogy az ember egy rendszer és nem lehet csak részleteiben nézni és részleteiben orvosolni az adott problémát

- hogy minden, mindennel összefügg

- hogy test és lélek elválaszthatatlan egymástól: ha az egyik kibillen, kibillen a másik. Ha a "mások életét élem" és nem azt, amelyik a  lelkemből szól, kibillenek és jön egy betegség, amin keresztül próbál a test újra egyensúlyba kerülni. De a betegség tovább billenti a lelket és hiába múlt mára el a nyavalya, a lelkem még akkor is fáj.

- hogy van megoldás. Lehet hogy nem egyből, lehet hogy menni kell utàna meg kérdezôsködni, de megéri.

- hogy az oszteopátia egy csoda. Nem, ne egy nagydarab, szőrös csontkovácsot képzeljetek el, aki ide oda rángat és ropogtat (tudom ez most egy nagyon laikus megközelítése a szakmának), hanem egy finom kezű, a lélek rezdüléseit is észrevevő természetgyógyászt, aki úgy kezdi, hogy "Akkor mesélje el mi történt? Mi billentette ki az egyensúlyból?" És utána mozgat, tapogat, lapogat és egyszerre már hirtelen nem fáj semmi...  Németországban receptre írják fel ha kéred. Én kértem. És segített. Egyből.

- hogy tudatosan keresni kell a szépet a mindennapokban is. Mert minden napban van valami, amire este jó visszagondolni.

- hogy merni kell élni és nem félni meg aggodalmaskodni, hogy "mi lesz ha? mert az csak lebénít. Ne nagyban gondolkodjatok, hogy "mi lesz ha és most felmondok", hanem "mi lesz ha kocsival megyek és nem találok parkolót?  Pedig olyan bénán parkolok. " Vagy ha elkezd esni? Vagy ha nem ismerek ott senkit? Vagy ha...? Vagy ha...? Megoldom. Az lesz. De emiatt kár lenne otthon maradni. Nem?

- hogy el kell engedni dolgokat, mert nem lehet egyszerre sok lovat megülni, főleg ha ez egyfajta perfekcionizmussal is párosul. Mert az arcidegzsába nagyon fáj.

- hogy nem kell az embereket túl közel engedni. Mindenki úgy éli az életét, ahogy ő jónak látja. Nem kell nekem az ő gondjukkal, bajukkal, de még az örömükkel sem zsigeri szinten azonosulni. Nekem csak a saját gondommal, bajommal és örömömmel kell zsigeri szinten azonosulnom. Nem vehetem mindenki sorsát az én nyakamba. Nekem magammal kell törődnöm. Ez alatt nem azt értem, hogy innentől már mindenkin átgázolok, mert az nem én vagyok. De az én lelki békém, az én lelki békém.

- hogy ha választani kell/lehet, válasszuk azt, ami szebb, jobb, nagyobb örömet okoz és ne azt, ami nekem ugyan nem jó, de a másiknak így kényelmesebb, kellemesebb, kevésbé zavarba ejtô.... stb.

- hogy mindegy, hogy ki mit gondol. Mert én sem gondolkodom másokról túl sokat, akkor valószínűleg ők sem rólam. Akkor meg? Nem kell a mások elismerésére "hajtani", mert úgysem nagyon mondják ki. Akkor meg?

Angliában a hatévesek úgy tanulnak az érzelmekről és az empátiáról, hogy azt képzelik, minden embernek van egy vödre, amiben a "jóérzését" tartja. Vannak dolgok, amik ehhez hozzátesznek és vannak, amik elvesznek. Ugyanígy vannak emberek, akik beletesznek és vannak sajnos, akik elvesznek belőle. Arra kell törekedni, hogy a vödör ha lehet,  mindig tele legyen és a mások vödrébe én is inkább beletegyek, mint onnan elvegyek. Szép nem? Azóta, hogy ezt hallottam, sokszor erre gondolok. Segít.

Ezért most a blogot is elengedem. Elfogyott a lendület, a lelkesedés...kiürült a vödör.  Köszönöm,hogy olvastatok!!