8 ÉVE....

... nem gondoltam volna, hogy:

- még 8 év múlva is itt leszek.
- hogy már ITT leszek itthon és nem OTT leszek otthon.
- hogy így megszokom megtanulom  megpróbálom elfogadni a rugalmatlanságot.
- hogy szinte a nulláról ennyire megtanulom a nyelvet, sőt nyelvvizsgázom is, csak hogy megtapasztaljak egy "a hóhért akasztják " helyzetet.
- hogy így felbátorodok.
- hogy itt fogok dolgozni.
- hogy lesz egy "kisboltom".
- hogy egy nemzetközi miliőben ilyen jól megtalálom a helyemet (és az én szerencsém a nemzetköziségben rejlik, mert azt hiszem egy csak német közösségben még mindig nem lennék sehol).
- hogy ismerősökbe futok és nem csak itt a "mi falunkban", hanem a belvárosban is.
- hogy ilyen magabiztosan mozgok egy idegen életben.
- hogy ez az élet már nem is olyan idegen, sőt inkább az "ottani" élet válik egyre idegenebbé.
- hogy a világ minden tájáról lesznek ismerőseim.
- hogy itt lesznek emberek akik, örülnek nekem.
- hogy csak egy német Barátnőm lesz (igaz, ő csupa nagybetűvel).
- hogy ilyen nyugodt és kisimult leszek.
- hogy még mindig írom ezt a blogot.
- hogy megszeretem a tervezhetőséget.
- hogy itt is szükségem lesz nyári ruhákra (a klímaváltozás már ide is elért)
- hogy még mindig tanulok valami újat: itt a szendvics, nem vaj ÉS szalámi ÉS sajt ÉS zöldség, hanem vaj és szalámi VAGY vaj és sajt. A kettőt nem kombinálják... - ez a legújabb, amit tanultam.
- hogy nem zavar az eső.
- hogy már nem kell 3 hétig trenírozzam magamat egy helyi telefonhívásra.
- hogy elfelejtem, hogy milyenek is voltak otthon a mindennapjaim.
- hogy már nem hazameneteltől, hazamenetelig élek.
- hogy gond nélkül váltok egyik nyelvről a másikra, abban a háromban amiben a mindennapjaimat élem.
- hogy már nem purcanok ki ha egy-két órát németül kell beszélnem.
- hogy a szülői értekezleten még mindig csak 20 percig tudok koncentrálni, aztán elveszítem a fonalat.
- hogy lesznek helyek, ahol név szerint ismernek és köszöntenek, még akkor is ha az a fogorvos.
- hogy még mindig nem szeretem a spárgát és még mindig gusztustalannak találom a "hühner frikasse"-t.még akkor is ha ezek itt mindketten az élet velejárói.
-hogy belátom egyszer, hogy nem a németek túl merevek és csak annyit tesznek meg a másikért, ami feltétlen belefér, hanem Kelet Európában mi nem tanuljuk meg a határainkat kijelölni és szabadon mozgunk egymás életében, rugalmasságot színlelve, ami nem feltétlen jó, mert akkor is jópofát vágunk ha a másik "túl közel jön" (kvázi "hülyére vesz"), aztán meg csak fortyogunk magunkban, ill. mi is értetlenül állunk akkor, ha valaki nekünk nem áll a rendelkezésünkre.
- hogy olyan szokásokat veszek fel, mint az adventi aprósütemény sütése és ismerőseink megajándékozása velük.
- hogy házilag készítem a "sauerkraut"-ot.
-hogy megtanulok autópályán közlekedni.

Persze nem ment mindez egyik napról a másikra. Körülbelül 8 év és nem kevés energia kellett hozzá... A friss kitelepülőknek mondom: türelem és majd egyszer csak beérik.

MENŐ VAGYOK

Már több mint egy éve rendszeresen gyalogolunk a szomszédasszonyommal. Hetente egyszer, hóban, fagyban,esőben,napsütésben, mindegy, mi keddenként megyünk. Az egyetlen kérdés az az, hogy jobbra-e vagy balra induljunk el a Rajna partján, ill. hogy ki mennyire ér rá. Ha nem annyira, vagy ha cudar az idő, .akkor csak egy rövidke, de intenzív órát megyünk, ha mindketten ráérünk, akkor van  két órát is oda vagyunk. Megyünk és beszélgetünk és ezzel több legyet is ütünk egy csapásra: megyünk, ami mindenképpen jó, kint vagyunk a levegőn, ez is jó, közben rendre megváltjuk a világot, ez is jó és mindezt németül fecsegve tesszük, tehát még gyakorolunk is, amiből pedig sohasem elég (ő lengyel).

Mivel már ilyen régóta "úton vagyunk" sok szépet láttunk. Igaziból minden héten látunk valami szépet: a nyulaknak már a szemük sem rebben ha meglátnak minket (nekünk se ha őket), a kedvenc   ( és ezidáig) mindig egyetlen szürke gémünk is ott van, tavaly nyár óta nutriákkal is kiegészült a minket üdvözlő csapat és újabban egy fekete hattyúnk is van. És ezek még csak az állatok... Mert pontosan megfigyelhettük az évszakok és a természet ezer arcát, ahogy változnak az évszakok: a tél, az tél. Esetleg egy kis hó, egy árvíz (!), de nagyjából ma szürke 9 árnyalata. Aztán, ahogy tavaszodik megjelennek a hóvirágok, majd az 1000 nárcisz, ezeket a rododendronok színpompája váltja, a cseresznyevirágzás,  majd májusban az orgona lila tengere. Aztán eljön az idő, amikor bodzaillatban gyalogolunk (közben a fél szemünket mindig a bokrokon tartom, hogy hol érdemes majd a szörpnek valót beszerezni) és most a rózsák. Ők már kitartanak az első fagyokig, vagyis karácsonyig biztosan. Olyannyira az életünk része lett ez a menés, hogy akkor is megyünk, ha a másik éppen nincs kéznél. Akkor valamivel csendesebben...

Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy miért is tesz jót kint lenni a természetben. A cikk az erdőt emelete ki, de igaz bármiféle kint létre. A tipikus" erdőillat", ami nem más, mint azoknak az anyagoknak (terpének a nevük), amivel a fák, a bokrok, a gombák és a növénykék kommunikálnak egymással (ha mondjuk kártevő közeledik), ill. még a bomló avar és a fakéreg illatának keveréke. Japán kutatások kimutatták, hogy ha már egy órát kint vagyunk az erdőben, a testünkben a falósejtek száma 40%-al megemelkedik (ők az immunrendszerünk részei), sőt megemelkedik annak a fehérjének is a szintje, amivel ezek a sejtek táplálkoznak, tehát az immunrendszerünk jobban dolgozik. Ez nem minden, mert ennek az ez órányi erdei sétának (de nem is kell sétálnunk, elég ha kint vagyunk) a jótékony hatása egy hétre is megmarad! Ha pedig két egész napot kint tudunk tölteni a természetben, a falósejtek száma megduplázódik és a hatás egy hónapra elegendő! De nem is kell sétálunk sem, az csak plussz jó, mert ez a sok jó a bőrön át is bejut a szervezetbe! Ezért van, hogy a természet kisimít. Az erdő azért a legjobb, mert ott a fák lomkoronája összezár és koncentráltabb az erdőillat (alegeslegjobb eső után vagy ködben), de bármilyen zöldterület megteszi.  Idén nem voltunk betegek (lekopogom). Talán emiatt (is)...

tavasz

nyár

ősz

tél (árvízben)