#4 JÓL KIFŐZTÜK

 Tudtátok hogy az észak Spanyolországban is ismerik a paprikás krumplit, amit igaz kicsit flancosabban "patatas riojanas"-nak hívnak, de gyakorlatilag ugyanúgy készítenek? Én nem. És láttátok már Rudit tésztát nyújtani? Én sem. És hol lehetett e kettő élményben egyszerre részem? Hát egy spanyol főző esten, ahol egy előre megadott menüsort főztünk és ettünk végig többedmagunkkal. Egy kedves (ki gondolná? spanyol) tanítványom jutott arra az elhatározásra, hogy  főzőestek keretében osztja meg amit tud, és közben új ismeretségeket sző többé-kevésbé vadidegen emberek között . Hagymavágás közben pedig könnyebben megered a nyelv  (persze ebben a finom spanyol borok szerepe sem elhanyagolható) és hamar ki is derül, hogy azért senki sem vadidegen, mert valaki valakit biztosan ismer egy másik világból . 

Estella nekem tanítványom.  Az ő férje ugyanott dolgozik, ahol az enyém, de mivel ott még 5000-ren dolgoznak rajtuk kívűl, a Sors eddig nem keresztezte az útjukat. Aztán ott van az angol tanfolyamról még egy kedves diákom, akivel igaz, volt aznap óránk, de a hétvégi terveinkről nem beszéltünk és itt futottunk újra össze krumplipucolás közben. Hát nem érdekes?  És hát ott vannak, akikkel már egy évvel ezelőtt főztem, ők is most jöttek azóta először újra. Micsoda különös véletlen! Plussz a G. család, akikkel pedig osztályszülők is vagyunk az iskolában, ill. az ő barátaik, akiket valószínűleg szintén nem utoljára láttunk. És így kerekedik ki egy nagyon kedves kis csapat, akik jól összehangolt munkával két és fél óra alatt 3 igen finom északspanyol ételt főznek meg és mire leülnek enni már együtt cuppogva dícsérik a saját főztjüket, no megtermészetesen az est házigazdáját. Aztán jól lakva, kellemesen elpilledve, a receptekkel  a tarsolyukban elindulnak hazafelé, hogy legközelebb, majd tavasszal újra összejöjjenek és összeüssenek valami más finomságot egy következő spanyol régióból.

És hogy mit hoztam magammal? A Tarta de Santiago-t, biztosan nem most készítettem utoljátra, mert egyszerűen mennyei! Liszt nélkül, darált mandulával, kevés likőrrel, de annál több cukorral készül és a tetejét egy védelmező kard díszíti. Az eredmény egy nagyon puha, szaftos, glutén-, de semmiképpen nem kalóriamentes sütemény :)

TARTA DE SANTIAGO

250 gr. darált mandula (200 gr. darált + 50 gr. vagdalt)

5 tojás

250 gr. cukor

1/2 citrom reszelt héja

1 kk.  fahéj

50 gr. porcukor a díszítéshez

bármely likőr izlés szerinti mennyiségben

1. A cukrot a fahéjjal és a tojásokkal elkeverjük (habverő is elég, nem kell a turmixot elővenni ha nem akarjuk)

2. A citromhéjat és egy kupicányi likőrt (kb. 25 ml) a masszához hozzáadjuk.

3. A mandulát is hozzákeverjük.

4. A sütőt 180 C-ra előmelegítjük.

5. Egy tortaformát (28 cm) kivajazunk, a masszát beleöntjük.

6. Kb. 35 percig sütjük vagy amíg a teteje aranybarna nem lesz. Ezután fóliával lefedjük és további 10 percig sütjük.

7. Hagyjuk kihűlni. A sablont ráhelyezzük (kartonból jobb lesz), megszórjuk porcukorral, majd elvesszük a sablont és kész is!

sablon pl. innen

LINZER TORTA

Ha valaki egy ilyen gyönyörű linzer tortát szeretne sütni, annak szüksége lesz:

200 gr lisztre
200 gr cukorra
200 gr vajra
200 gr darált mandulára vagy mogyoróra vaj dióra izlés szerint (vagy keverve erre is és arra is)
1 ek kakaóporra
1 tk fahéjra
1 csipet őrölt szegfűszegre
1 tk citromlére
2 tojássárgájára
1 ek cseresznyepálinkára (nekünk nem tudom milyen van itthon, szerintem nem cseresznye, azt tettük bele)
4 ek málna vagy kajszilekvárra

1. A lisztet és a cukrot összekeverjük.
2. Hozzáadjuk a hideg vajat...
3. ... majd a diófélélet, a fahéjat, a szegfűszeget és a citromlevet.
4. Jöhet hozzá az egyik (!) tojássárgája , ill. a pálinka.
5. Az egészet összegyúrjuk, egy gombócot formázunk belőle és folpackkal beborítjuk. Mehet a hűtőbe min. 2 órára.

6. Kivesszük, az 1/3-t félretesszük (vissza a hűtőbe) és a többit kinyújtjuk. Ráteszünk egy kerek, kapcsos tortaformát, körbevágjuk. Ez lesz az alja. A tortaformát kivajazzuk és a tésztát belesimítjuk.
7. Bekenjük a lekvárral.
8. A félretett tésztából egy "kígyót" formázunk és a szélére nyomkodjuk. A maradékból pedig süteményszaggatóval tetszőleges formákat vágunk ki. Ezeket is ráhelyezzük (a klasszikus linzer torta teteje rácsos, de nekünk ez jobban tetszik, mert évszaknak és alkalomnak megfelelően variálható).
9. A másik tojássárgájával bekenjük a szélét és a díszeket.
10. 175 C-n, 30-35 percig sütjük.

Langyosan is finom, de talán másnap még inkább. Jó étvágyat!

PÉKNÉ MÓDRA

Én nem mondom, hogy a német pékáru nem finom, mert igenis az, csak éppen mégis időről-időre rám jön, hogy itthon süssek kenyeret, zsemlét effélét. Mert itt nélkülöznünk kell a kiflit és a kakaóscsigát és ha megkívánjuk, hát nekiállok. A kakaóscsigához a bolti levelestésztát használom, így igaz, kicsik lesznek, de az íze azért benne van. Az egész mostani sütéshullám viszont azzal kezdődött, hogy belefutottam egy igen jóképű házi kifli képébe a FBn (azért valamire csak jó ez a Facebbook, nem?), amihez ráadásul a recept sem tűnt bonyolutnak. Nem kell dagasztani, meg keleszteni, meg várni, meg még keleszteni, meg még várni egy egész napon át, csak tényleg hamar összeállítani és megsütni. És ez pontosan egybe esett azzal a héttel, amikor Borka éppen péknek készült. Így hamar ki is vette a kezemből a munkát és ez sült ki belőle:

Tényleg olyan mint magyar bolti (mármint a jobb fajta): puha is, de tömör is és kellően ropog a héja. Ezt a receptet vettük: https://ketkes.com/hazi-kifli-receptje/

Ezek után fellelkesülve (és mert Borka még mindig péknek készült), eszembe jutott egy réges-régi kenyérrecept, amit kb. 10 éve nagyon gyakran sütöttünk a barátnőmmel. Ezt csak össze kell keverni, jó sokat állni hagyni, aztán mehet egy lefedett jénai tálba és már sülhet is. Isteni ropogós héjú kenyér lesz belőle!

 A recept:

7,5 dl liszt (fura, hogy deciliterben adja meg)

1/2 tk. szárított élesztő

1/2 tk. só

1 tk. cukor

3,75 dl langyos víz

Minden összekeverünk, amitől kapunk egy kenyértésztára nem, csirízre viszont annál inkább emlékeztető masszát. Semmi pánik, így jó. Ezt 8-12 óra között pihentetjük. Amikor sütnénk, beteszünk a sütőbe egy jénai tálat (vagy valamit, amiben aztán lefedve tudjuk majd sütni) és felmelegítjük 250 fokra. Ha bemelegedett, kivesszük a tálat és ebbe átöntjük a szépen megkelt tésztát, lefedjük és 50 percig sütjük. Ennyi.

Nem lesz belőle egy óriásvekni, de azért egy nagyobbacska cipócska igen.

 

Innen már csak egy lépés volt a zsemle (bár Borka már szerintem nem akar pék lenni).Van egyfajta zsemle, amit szívesen készítek, de most már ez is állandó szereplő lett nálunk. Főleg a múlt héten, amikor nem hagyott nyugodni, hogy nem sikerül "szuperrnagyonjól" és valami hajtott, hogy mégegyszer és mégegyszer nekiálljak. Most már jól megy (talán be kellett volna tartanom a receptet és nem beleokoskodni :)). Most tökéletes: egyszerű, hamar megvan, kellőképpen puha héjú, szóval "perfekt". Legközelebb tovább lépek és színesre csinálom: marad fehér is, de lesz céklalével rózsaszín és spenóttal zöld . Elvégre nyakunkon a karnevál!!

Itt a recept, jó ha betartjátok, mert úgy jártok mint én:

30 perces zsemle

1 1/4 csésze meleg víz (amerikai recept, mindent csészében mérünk. Nálam egy cs. 2.5 dl)

1/4 cs cukor

2 ek. szárított élesztő

1/3 cs olaj

1 ek. só

1 tojás

3 1/2 liszt (fehér)

1. A vizet, az élesztőt és a cukrot összekeverjük.

2. A liszetet, a sót, az olajat és a tojást is összekeverjük. 

3. Majd összeöntjük a fentieket és a keverőgép dagasztó karjával pár percig dagasztjuk. Egy puha masszát kapunk, de ne legyen folyós. 

4. Ebből a recept szerint 15 zsemlét formázunk (ragacsos a tészta, jobb a kezet belisztezni), de én csak 10-12 tudtam, különben szerintem túl kicsik lettek volna,de ez izlés dolga. 20 percig kelesztjük. Hideg sütőbe tettem, majd amikor az elérte a 190 fokot még kb. 15-20 percig sütöttem. Amikor kisültek, vajjal megkenegettem őket. 

Ma nem sütök, de holnap szerintem újra a fenti kenyér következik. Ha nem, a színes "konfetti" zsemlék...

WIEHNACHTS BäCKEREI

Az ide advent valahogy nagyon "nyögvenyelősre" sikerült... Talán ez a meleg, talán, hogy már a legelején kifáradtam, amikor egy hét leforgása alatt, egy cukrászdányi süteményt kellett megsütnöm. Az iskolai bazáron idén az "ún. "Großes Cafe" volt Borkáék részéről a feladat, ami a felnőtt vendégkör részére a legnagyobb húzóerővel bír: beüli egy finom házi sütire, egy kávéra és élő (!!) karácsonyi muzsikát hallgatva kvaterkázni. Délelőtt 11 és este 6 között fogyott a sok finomság, amire családonként két tortával (!) kellett készülni és ehhez jöttek még az alsóbb, felsőbb osztályok egyéb süteményei. Nyitás előtt közvetlen így festett a kép:

Aztán közvetlenül a bazár után egy születésnap és egy névnap is van nálunk, amire szintén sütemény dukál. Ez négy. Aztán közben készültünk mézeskaláccsal is, baráti körben, majd a kis angol csoportomban is hagyományosan az utolsó órán "világ körüli" karácsonyt tartottunk Koreától Brazíliáig. Én idén mákos gubával készültem, de nem a hagyományos "ázott kiflis" változattal, amit mi egyáltalán nem szeretünk, hanem "Chilli & Vanilía" kalácsból, narancsszósszal, tortaformában, elegánsan. Azt gondoltam, majd marad nekünk is belőle, de az utolsó morzsáig elfogyott, Kérték is a receptet... Na, így szépen összeadódott minden és a végére hét lett a sütiből. Ezek után még egyszer nekiugrottunk a mézeskalácsnak, mert az első sütés hamar el is fogyott, de itt már érezte a tészta is, hogy lassan elfogy a lendület és meglehetősen szárazra sikeredett. Megsütve nem lehetett észrevenni, de dolgozni már nem volt túl jó vele. Ez tette fel az i-re  a pontot. Ekkor éreztem, hogy elég. Egy hétig mást sem csináltam csak törtem a fejemet, hogy mivel is készüljek, aztán bevásároltam hozzá, aztán megsütöttem, aztán jött a következő alkalom. Nem panaszként mondom, mert csak magamnak köszönhetem, hogy nem szeretem a boltit meg a gyárit (bár vannak esetek amikor hajlok a kompromisszumra), és alapvetően szeretem is, de azért csak a józan ész határain belül.

Torta 1: Meggyes, fejre fordított torta Stahl Judit módra

Torta 2: Hagyományos német túrótorta (rajtam kívűl még kb. 10n gondolták úgy, hogy ez jó lesz a bazárra. Jó is lett. Ezek fogytak el először)

Süti 3: itt már csak a díszítéssel próbáltam feldobni az egyszerű kis muffint. Az origami szívek innen

A többiekről már kép sem készült...

Talán a meleg (itt még mindig 16 fok van, Nekem igenis hiányzik az arcot csípő hideg!), talán a fáradság, nem tudom, de idén nem érintett meg még a karácsony szele. Vagy csak nagyon kicsiben: persze az adventi gyertyák szépek, a barkácsolás is jó, a világ legkisebb karácsonyi vásárán körülnézni nagyon kellemes (itt volt nálunk a "mi kis falunkban" Mikulás napján, du. 14.00-18.00 óráig), de ezek mind csak külsőségek. És mit ér a külsőség, belsőség nélkül? Holnap Magyarországra utazunk és mindent újra kezdhetünk: nem sütés nem lesz, jó a bolti bejgli is amíg megérkezik az igazi :)), díszítünk is és karácsonyi vásár is lesz. És remélem lesz nyugalom és béke szívünkben ezen a furcsa, meleg karácsonyon. Legyen Nektek is!

Ez a mi "mindenki karácsonyfája" -k

Ui. Ha szeretnétek a recepteket, csak szóljatok, de most igazán nincs türelmem hozzájuk...

NEKEM (NEM) KÍNAI

És hogy hol voltam egész idő alatt? Megmondom: főztem. Egy jó kis -magyar-  online tanfolyam keretében ismerkedtem a hagyományos kínai orvoslás szerinti táplálkozás alapjaival, ill.ezek beillesztésével az európai életformába (A h.k.o-hoz tartozik még az akupunktúra vagy éppen a thai chi is). Az gondolom már nem titok, hogy nekem nagyon is nem mindegy, hogy mit eszünk, mert igenis hiszek abban, hogy az, hogy mit eszünk reggeltől estig, nap nap, után igenis befolyásolja a közérzetünket, a hangulatunkat. Nyilván, ha gyerek van, akkor azért nehéz 1000 %-ban egészségesen táplálkozni, mert nem sok mindent esznek meg, meg hát mégiscsak gyerekek, de náluk is oda lehet, oda kell figyelni: tehát lehet édesség, csak módjával, és szénhidrát is kerül az asztalra és fehér liszt is ( mert a gyerekek elsősorban a "semmilyenízű", "semmilyenszínű" dolgokat kedvelik - már hogy az édesen túl), de próbálok arra figyelni hogy, az ipari cuccokat minimalizáljam, ami rajtam múlik az szezonális, helyi alapanyagokból készül és szerintem azért ezzel már elég sokat teszek értük (is) Nyílván nem mindennel van sikerem náluk, de Borka például már egyre több mindenre mondja hogy "finom, Juli te is kóstold meg!"  Nade, talán azzal, hogy látja, hogy mi kerül az asztalra és majd ő lesz abban a  helyzetben, hogy főzni kell és nem csak magára, talán majd eszébe jut ez-az. Vagy nem, de ez már az ő dolga lesz.

Minden estre már évek óta próbálkozom több-kevesebb sikerrel. Aztán az évek során rájöttem, hogy mi az, ami nekem jót tesz és mi nem. Mert hiába egészséges a nyers zöldség és a nyers gyümölcs, ha nem esik jól és puffaszt és hiába a divatos turmixok ha fázom tőle (tényleg). Már egy ideje szemeztem a hagyományos kínai táplálkozástannal, mert ez az egyetlen (amivel én találkoztam), ami nem erőlteti a nyerset és a hideget, hanem azt mondja, együnk meleget, napjában kétszer-háromszor, mert az melegíti a "közepünket", az tartja  hőháztartásunkat egyensúlyban és ha egyensúly van, az immunrendszer is jól dolgozik, nem engedi be a bacilusokat (az emésztéshez 36-37 fokos ideális belső hőmérséklet szükséges). Ha ez alacsonyabb, jön a fázás, a hideg kéz, láb, az erőtlenség, a bágyadtság és még sok más. Ha pedig ennél magasabb, az idegességgel, belső nyugtalansággal. száraz bőrrel. .stb járhat. Tehát  az egyensúlyon van a hangsúly,  de ezt szerencsére remekül tudjuk az ételeinkkel befolyásolni. 

Amit hidegben időben, ősszel-télen, tegyünk:

Kerüljük a hűtő ételeket:

*tejtermékeket (joghurt a hűtőből), i.. ezeket csak kis mennyiségben, kiegészítőként használjuk pl, tejszín a levesbe

*a déli gyümölcsöket (igen, hiába ezekkel van tele a bolt)

*minden zöldséget, aminek nincs szezonja: uborka, paradicsom... és társaik 

* fagyi

* gyümölcslevek 

 * stb.

Amit viszont ősszel/télen tegyünk:

*együnk napi 2-3x melege

* fogyasszunk fűtő hatású ételeket, pl. gyömbér, kardamom, szegfűszeg, alkohol, dió, fenyőmag. aszalt gyümölcsök... szezonális zöldségekkel, gyümölcsökkel kombinálva (retek, gyökérzöldségek, cékla, hagyma, káposzta, alma, körte ...)

* nyers zöldségek/gyümölcsök helyett pedig együnk inkább kompótokat, leveseket, egytálételeket...stb.

 A cél egy kiegyensúlyozott táplálkozás, ami egyszerre hűt és fűt is vagy éppen semleges. Az arányuk az évszaknak megfelelően változzék, egy ételen belül is: télen több a fűtő, nyáron a hűtő, de hát ezeket is kívánjuk jobban. Ez itt egy kis szegmense az egésznek, mert nagyon összetett dolog, belekeverednek az 5 alapelem is (víz, tűz, föld, fa és fém), a színek, a szervek és sok minden. Nekem is ez egy alapozó kurzus volt, gondolom, hogy ez a jéghegy csúcsa (vagy alja, ha úgy tetszik).

Az egyhónapos kurzus alatt kétnaponta jött az elmélet kiegészítve 2-3 házifeladat recepttel káposztából, sárgarépából, karfiolból, marhahúsból, gabonafélékből (rizs, zabpehely, árpa) és még ki tudja, miből nem. Nem, nem kínai ételeket főztünk, bár a hozzávalók között gyakran szerepelt gyömbér vagy szója szósz és jól jött a nemrégiben beszerzett wok-om is (de ez nem volt létszükség). Ez egy kifejezetten az őszi immunerősítésre koncentráló tanfolyam volt. Mivel most elmaradásban vagyok a receptekkel, nem iratkoztam fel a következő, télire, de remélem, hogy tavasszal is folytatódik és akkor a hűtő ételekről lesz szó (?), ill. azok ránk gyakorolt hatásáról.

Mutatok egy receptet, amit érdemes kipróbálni, mert nagyon finom:

Őszi-téli saláta:

hozzávalók:

1 csésze kockára vágott cékla (sütőben, héjával, kb. 200 c-n, amíg a villát bele nem lehet nyomni) - nemrégiben, véletlenül bukkantam rá a sárga céklára, ami azért jó, mert nem "liláz" össze mindent. Az alaprecept hagyományos céklával van, csak akkor minden lila lesz.

1 kisebb hagyma apróra vágva

1 cs. főt csicseriborsó

1 cs. sav. káposzta felaprítva

az öntethez:

6 ek. olivaolaj

1-2 tk. tahini (szezámpaszta)

késhegynyi fehérbors

só

3 ek. almaecet

Összekeverni, kész.

Vagy uzsonnára:

Sült szilva marcipánnal (eredetileg körtével volt, mert a körte erősíti a tüdőt és az ősszel jól jön, de képem a szilvásról van):

A szilvákat kimagozzuk, a mag helyére egy kis darab marcipánt teszünk (egy kicsit nagyobbacska darabbal finomabb :)), megszórjuk mandula forgáccsal (ha akarjuk) és 180 c-n 20 percig sütjük.

A lényeg, hogy a gyümölcsök is emészthetőbbé válnak ha megfőzzük/sütjük őket, pl. kompótnak.

A napi háromszori meleg pedig úgy jöhet össze, hogy reggelire eszünk pl.  egy zabkását aszalt gyümölcsökkel, mandulával. Nálunk ebből soha nem volt probléma, Juli kását (amit ő kiskora óta "kakasnak" hív és ezért mi is) naponta sokszor képes megenni. Mióta reggelire is ezt kap (nagyon boldog tőle) azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben ébred. Nem, nem kel ki könnyebben az ágyból, de ha már egyszer igen, akkor pár kanál után megered a nyelve és nem egy korábbi, morgós Julit kell noszogatnunk. Amúgy 10 perc alatt megvagyok az egésszel: zab (vagy más gabonapehely), egy kis víz-tej hozzá, pár percig forralni és kész. Méz, aszalványok, esetleg magok hozzá. Az ebéd az ebéd, de itt is  figyelek, hogy inkább fűtsön és ne hűtsön (pl. ne sajtos tészta), a vacsora pedig egy leves. Nálunk csak én eszem napközben itthon, a többiek az iskolában vagy  a munkahelyen. Ezt nem tudom befolyásolni, de amit igen, vacsora, hétvége, azt megpróbálom hideg-meleg egyensúlyban tartani, mert én azt veszem észre magamon, hogy határozottan jót tesz. Nincsenek mostanában energiaproblémáim (régóta már vagy túl sok, vagy túl kevés volt belőle - ez váltakozva egy napon belül is. Nagyon kimerítő...) és már nem fázom vacsora után pl. Amit mi csak "esti fázásnak" hívtunk elmaradt. Nekem már ezért is megér egy váltást, nem baj ha délután, estefelé még egy levesfőzést is be kell iktassak. Fél óra alatt úgyis megvan. A többiek nem nagyon vevők rá, de nem baj. A gyerekek eleve nem nyitottak az újra (bár egy fogukra-való levest ők is szivesen megesznek vacsorára is), Rudi meg nem kívánja este a meleget (biztosan nagyobb a belső melege mint nekem). Azért ilyen minimális tudás birtokában is tudom már, hogy hogyan tudok egy paprikás krumpliból fűszerek segítségével egy egészségesebb verziót kihozni. Nagyon élvezem!

SUSHI VACSORA

Rudi  névnapi gálavacsorája nagy nemzetközi összefogással készült. Úgy is mondhatnám, a nagy magyar-japán barátság jegyében. Egyszer már írtam arról, hogy van egy japán tanítványom. Sőt, amióta nem írtam róla, már három is lett. És egyszer írtam arról, hogy az egyikőjük milyen isteni szusit csinál. Hát most nem kóstolóba kaptunk, hanem én vettem tőle egy "mesterkurzust". Ugyanis ez lett Rudinak az ajándékom. 

Alapos elméleti felkészülésemet segítette ez a részletes, fényképekkel illusztrált bevásárló lista, amivel felszerelkezve elmentem egy ázsiai boltba ( a bonni japánok, Düsseldorfban vásárolnak, ahol mintegy 8000 japán él és minden "hazai" szolgáltatás elérhető: üzletek, teaházak, fogorvos, fodrász, iskola... Úgy is hívják "D. a rajnamenti Tokió"), de nekem ez a kicsi, közeli is megtette. Főleg mert csak a külső borításként szolgáló tengeri alga lapokat kellet beszereznem.  Azt gondoltam, papírból dolgozva gyerekjáték lesz megtalálnom, de őszintén szólva még is így meggyűlt a  bajom a sok ázsiai felirattal. Szerencsére a többit, a szusi ecetet és a speciális szuper-ragadós rizst a tanítványom hozta - szerinte 5 kilót felesleges lett volna megvennem, ő meg úgyis főz minden nap (igaza van).

Sajnos megint elfordult a kép...:(

A japánok. hagyományosan nyers halat tesznek a közepébe főtt répával, uborkával és avokádóval, de ha nem a földieiknek

készítik (vagy nem jutnak el Düsseldorfba) inkább maradnak a füstölt lazacnál. Mi nem bántunk! :) Egyet mutatott meg, hogy hogyan, meddig terítsem szét a rizst (tényleg ragad!!) a "maki" nevű bambusz alátétre helyezett "nori" algára, aztán hova, mennyi töltelék kerüljön, ill. a kunszt, a feltekerés mikéntjét.

 Hát míg ő 3 perc alatt cakkundpakk elkészült eggyel, nekem még bizony gyakorolnom kell a technikát, de azt kell mondjam, minden elfogultság nélkül, hogy elsőre egészen jól sikerült. Az izét nem lehet elrontani, olyan tenger ízű amilyen, semmiféle plussz fűszer nem került bele, ill. csak evéskor mártogattuk egy kevés szójaszószba. A kérdés, hogy a feltekerés mennyire jól sikerül, hogy a töltelék mennyire lesz középen vagy esetleg elcsúszik-e a szélére.  Hát az elsők ilyesfélék lettek:

Voila! Hát ha mesterkurzust még nem is tudnék adni, de lehet hogy egyszer magamtól is megpróbálkozom vele.  Ő cserébe ezekért a könnyű, már-már légies falatokért egy jó kis babgulyás receptet kért tőlem...

ISKOLAI KONYHA

Az iskolában az elmúlt hétvégén volt az ún. "pedagógiai hétvége". Erre az iskolába jelentkezett családok kapnak meghívást, hogy tájékozódjanak a w. pedagógiáról, az iskola felépítéséről, működéséről ... tehát a legfontosabbakról. Ez mindenki számára kötelező, a felvételi procedúra része, tehát annak is, akinek már jár  ide gyereke, újra és újra végig kell hallgatnia ugyanazokat az előadásokat, ugyanazoktól az előadóktól. Katalógus is van, gondolom, ha kétséges, hogy felvegyék e gyereket, akkor ez is számít, de ezt nem tudom pontosan... Nekünk már mindegy is, mi már "készen" vagyunk, a mi összes gyerekünk már itt van. 

Ami miatt viszont számunkra is fontos maradt az idén is az az, hogy a 3. osztály feladata ezalatt az idő alatt a "catering" biztosítása, ami áll egy tízóraiból, egy meleg ebédből és természetesen literszám lefőzött kávéból és jó pár adag süteményből . Ilyen alkalmakra az iskola konyhája igénybe vehető. Lelkes, tapasztalt anyukák főzik kondérban az ebédet, vannak akik a perecet vásárolják meg, vannak akik mindezek után és alatt mosogatnak és természetesen mindenki süt. Nálunk Rudi ment mosogatni, mert a bazár alatt is ő ment és akkor annyira megtetszett neki az ipari méretű zuhany és a kétperces -szintén ipari- mosogatógép, hogy "nem adta ki a kezéből). Én pedig egy brownies-t sütöttem... 

Egyszer már kipróbáltam ezt a pikkpakk receptet és tényleg olyan, mint a hajfesték reklám a TV-ben: onnantól, hogy a földszinten csengetnek, mire felérnek az emeletre, kész is az új szín. Barátaink jöttek át hozzánk. Mikor telefonáltak a város másik végéből (ez 20 percet jelent), hogy indulnak, kikevertem és mire itt voltak, szinte ki is sült. Pont erre volt most egy ilyen fáradt hét után szükségem. Egy ilyen hipergyors, de finom valamire. És nem mellesleg, a csoki Mikulások is észrevétlenül eltűntek...

Hozzávalók:

• 10 dkg tej- vagy étcsokoládé
• 10 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaópor (cukor nélküli)
• fél teáskanál sütőpor (egy egészet tettem)
• 2 tojás
• 2 teáskanál instant kávé (nem tettem bele)
• 1 dl olaj
• 10-15 dkg dió

Elkészítés:

A liszthez adjuk a sütőport, a kakaóport és az apróra vágott csokit. A tojásokat a cukorral alaposan kikeverjük. Hozzáöntjük az olajat is, majd beleöntjük a kevés tejben vagy vízben feloldott kávét. Hozzákeverjük a kakaós-sütőporos-csokis lisztet. Az így kapott tésztát egy kivajazott, alacsony falú tortaformába öntjük, és 175 fokon 20 percig sütjük.

Recept innen

ADVENT 9.

HÓKIFLI

140 gr liszt
40 gr cukor
100 gr vaj (hideg, kockára darabolva)
50 gr darált mandula
1 vaníliás cukor
1 tojásfehérje
1 vanília kikapart belseje
porcukor

A hozzávalókat, a tojásfehérje kivételével,  robotgépben összekeverjük, míg morzsás állagú nem lesz. Ezután hozzáadjuk a tojásfehérjét is. Kis rudakat majd azokból kifliket formázunk. 190 C-n addig sütjük, míg egy kis színt nem kapnak (lehet sűrűn rakni, nem nőnek meg).

A porcukrot a vanília kikapart belsejével összekeverjük és a langyosra hűlt kifliket beleforgatjuk.

(Ebből a receptből elég kevés kifli lesz, de mivel amúgy is nagyon finom, érdemes egyből dupla mennyiséget készíteni.)

Recept innen

MIELŐTT...

... nekivágunk az adventi sütés-főzésnek, két kedvencünkkel búcsúznék az idei ősztől. Mert igaz, hogy még igencsak ősz van, még enyheség van, még a levelek sem hullottak le teljesen (sőt, lehet hogy így is marad, mint tavaly is...), de adventben már senki sem törődik az ősz szépségeivel. Valahogy áthangolódik az ember és kikerülnek a csillagok, a gyertyák, a koszorúk és sárga, ill. narancs helyett már lassan minden pirosba és aranyba vált át és már mindenki sokan a sütirecepteket bújják. Mi holnap sütjük az első adag mézeskalácsot, mert mivel mi ebben az életünkben hangolódunk a karácsonyra, de az Ünnep a  másikban ér, ezért mi előre sütünk és előre meg is eszünk mindent :) (a német háziasszonyok is előre sütnek, csak nem esznek meg mindent...) Nem viszünk haza semmit, otthon már csak általában valami egyszerű, kevés eszközigényűt készítek. Ezért, most utoljára, két recepttel emlékezem az idei őszről:

Az első, egy tipikus német pizzaféleség, csak nem piros, hanem -jó németesen- egy kicsit sápadt, egy kicsit kevésbé zamatos, de azért nagyon finom. Szerintünk....

FLAMMKUCHEN

A tésztához összegyúrok:

350 gr. lisztet (én normál és egy kicsi teljes kiőrlésűt szoktam, de mindegy)

4 ek. olivaolajat

1-2 kk. sót

120 ml. langyos vizet

1/2 cs. élesztőt

20 percig pihentetem (addig elkészül a leves pl.)

A rávalókat variálhatjuk kedvünk szerint, de nekünk ez ízlik mostanában a legjobban:

A tetejére: krémsajtot + joghurtot összekeverek, hogy krémes legyen,de ne túl híg.

Erre teszek szalonna kockákat, karikára vágott hagymát és sajtot (lehet Camember is).

210 C-n (légkeveréses)  kb. 20 percig sütöm, de figyelni kell, mert a hagyma hamar megéghet.

_________________________________________________________________________________

A másik aktuális kedvencünk, nem éppen csak és kizárólag őszi recept (mint ahogyan a fenti sem), de mostanában nagyon szeretjük. Egy barátnőm túlsúlyos gyereket fogyaszt. Vagyis nem ő fogyasztja őket (még csak nem is eszi meg őket :)), hanem egészséges életmódra nevelő tanfolyamokat szervez nekik. A program része egy főzőtanfolyam is, amit szakképzett dietetikus vezet. Tőle tanultam ezt a GYORS ZSEMLE receptet:

Kb. 10 zsemléhez szükség lesz:

200 gr. túróra (itt "Magerquark")

300 gr. lisztre ( kb. 2/3 teljeskiörlésű + 1/3 sima)

1 ek. olvasztott vajra

1 cs. sütőporra

2 ek. tejre

só (én 2 kk. szoktam, de mi mindent sósabban eszünk)

Mindent összekeverek és tésztává gyúrok. 10 kisebb zsemlét formázok belőle, a tetejét megkenem tejjel és 200 C-n (légkeveréses) kb. 15-20 percig sütöm.  Igény szerint kerülhet rá még tökmag vagy napraforgó, de nálunk a gyerekek jobban szeretik a simát...

Jó étvágyat!!

ELKEZDŐDÖTT...

Aki követi ezt a blogot, talán tudja, hogy nálunk RENGETEGET kell sütni, hol az iskolába, hol az óvodába.  Most is, még csak 3 napja tart az iskola, de már megsütöttem az első, ipari mennyiségű muffint:

Mivel előre ünnepelni szupernagy balszerencsét jelent errefelé, így a héten kerül sor az összes nyári gyerek születésnapjára az iskolában. Borka kezdte ma a sort... 

Muszáj jól bevált receptekhez folyamodni, kísérletezésnek ekkora mennyiségeknél már nincs helye. Rutinosan én is egy könnyű alapreceptet szoroztam fel háromszorosára még tavaly, amikor is beszereztem két újabb muffinsütőt is. Így, bár a 36 süti kissé ijesztően hangzik ugyan, de tényleg egészen hamar megvan, ha az embernek van mihez nyúlnia. Íme a háromszoros recept, hátha másnak is kell az iskolába vagy az oviba:

450 gr liszt

450 gr. vaj

450 gr. cukor

6 tojás

9 ek joghurt

1,5 tk szódabikarbóna

5 kk. sütőpor

 170 C, 25 perc

Mi még csokidarabokat tettünk bele, ill. a tetejére cukormáz került (sok porcukorból + igen kevés meleg citromléből turmix segítségével).

Jó vajas, egy igazi bomba a kalóriákat tekintve, de mivel mindenkinek csak egy jut (egy 36s osztályban legalábbis), szerintem elmegy...

BANÁN-KENYÉR

Volt egy nagyon jó banán-kenyér receptem. Ne igazi kenyérre gondoljatok, inkább amolyan gyümölcskenyér formára. Szóval volt egy nagyon jó receptem, banánnal (milyen meglepő), dióval meg talán mazsolával. Sokszor megsütöttem, de sajnos nem annyiszor, hogy fejből menjen. Nálunk úgy van, hogy rendszerint Juli megkívánja  a boltban a banánt, aztán eszik egyet vagy kettőt (de csak ősszel-télen veszek, mert nyáron minek ha van más is?), a többi meg szépen megbarnul, mert Julin kívül egyikőnk sem él-hal érte. Én ételt kidobni nem szeretek, így marad a punnyadt banán egyetlen (?) felhasználási módja: a sütemény. Szóval volt ez recept, de most elveszett. És mivel banán-kenyér számtalan variációban létezik, nem kellett sokáig keresgéljek míg rábukkantam erre, ami gyakorlatilag vetekszik az előzővel. Hogy ez el ne vesszen, gyorsan közzé is teszem. Inkább hidegen ajánlom mint melegen, mert jobban átjönnek az ízek és könnyebben is szeletelhető. Amúgy gyorsan meg van (már ami az előkészületeket illeti) és bár igen laktató, mégis gyorsan fogy. A reggeli kávéhoz kiválóan illik (meg a délutánihoz is) és még egészséges is. Egy kicsit...

 Hozzávalók:

50 gr  pekán dió (nyílván nem volt)
150 ml olaj
200 gr barna cukor
1 tk vanilia aroma
2 tojás
350 gr érett banán
kb. 100 gr étcsoki kis darabokra törve
75 gr natúr joghurt
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk fahéj
1/4 tk só
225 gr liszt
 + 1 banán

1. a diót megpirítjuk

2.egy nagy tálban összekeverjük az olajat, a barna cukrot, a tojást és a vaniliát

3. egy másik lábasban összekeverjük az összenyomott banánokat, a joghurtot, a fahéjat, a szódabikarbónát, a sütőport és a sót

4.  majd  a banános keveréket összekeverjük a tojásossal. Hozzáadjuk a diót és a csokit, ezután lazán beleforgatjuk a lisztet is (tényleg csak lazán, különben túl "masszív" lesz a már kész sütemény)

5. kivajazott, kilisztezett sütőformába öntjük , majd a + banánt hosszában félbevágjuk, az egyik felét finoman a sütikeverék tetejére helyezzük (a másikat megehetjük), egy kicsit bele is nyomjuk, hogy majd aztán a sütés folyamán szépen lesüllyedjen (a végeredmény olyan lesz minta Stefánia vagdalt csak tojás helyett banán kerül minden szeletbe)

5. 170 C-n 45-50 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük). hagyjuk a formában kissé kihűlni majd borítsuk ki.


Ti mit süttök-főztök mostanában?

IDŐZAVARBAN

Mert van az úgy, hogy az embernek (vagy a lányának) éppen nincsen ideje, vagy lehetősége,  vagy ne adj' Isten kedve elmenni a boltba megvenni a napi kenyeret, viszont későn jut eszébe, hogy a gyúrással, dagasztással, kelesztéssel, sütéssel együtt bizony már nem fér bele vacsoráig egy vekni megsütése (kenyérsütő gép híján), no akkor jön el a világ leggyorsabb, egyben legfinomabb kenyerének ideje. Mert liszt, sütőpor, tojás általában azért van itthon, meg joghurt is, meg só is és hát más nem is nagyon kell hozzá. Megmutatom:

500 gr. tönkölyliszt
1/2 tk. szódabikarbóna
1 cs. sütőpor
2 tk. só
150 gr. vegyes mag, pl. szezám, tök, napraforgó  (nekem csak lenmag volt, abból tettem bele kb. 50 gr-t)
2 ek. köles (én tettem bele, de talán el is hagyható)
200 gr. (nagylyukú reszelőn) reszelt sárgarépa (én kihagytam, mert nem szeretek sárgarépát reszelni)
350 gr. natúr joghurt
1 tojás

1. A lisztet, a szódabikarbónát, a sót, a sütőport és 1 ek. kölest, ill. a magok felét (én az összes lenmagot)  összekeverjük. A joghurtot és a tojást elkeverjük. A répát hozzáadjuk és az egészet a lisztes keverékbe forgatjuk. A keverőgép dagasztó karjával jól összedolgozzuk.

2. A gépből kivéve, kézzel sima tésztává dagasztjuk, majd egy kiolajozott formába helyezzük.

3.  A tetejét megvizezzük és a magok másik felét, ill. a második kanál kölest a tetejére szórjuk (én  csak zabpelyhet szórtam rá).

4. 180 C, 40-45 perc (a középső sutőrácson)

Frissen, langyosan isteni és tényleg pikk-pakk megvan. Kb. 20 perc kell a tészta összeállításához és 40 a sütésre. Kb. egy 1 kilós vekni lesz belőle.

FŐZŐCSKE, DE OKOSAN

Hogy kihasználjam a lemondott németórák utáni- és a tavasz beálltáig az űrt, főzőtanfolyamra járok. Vagyis az jár hozzám. Online. Minden hétfőn, távoktatás keretében kapok egy csomagot, amiben két hónapon keresztül a "teljes értékű" táplálkozás alapjaival, annak alapelemeivel ismerkedek, vagyis azzal, hogy mit együnk és azt hogyan készítsük el ahhoz, hogy a szervezetünkkel mindeközben a legjobbat tegyük. No nem kell semmi tudományosra gondolni, inkább olyan háziasszonyoknak készült ez a program, akik ilyen-olyan okok miatt egészséges vonalra szeretnék terelni a maguk és családjuk élelmezését. 

A téma kb. azóta izgat, hogy Borka megszületett. Hiába, gyerekkel és -anélkül az ember két külön szemüvegen át nézi a világot. Előtte még kevéssé volt fontos, hogy mit ettünk és az miből volt, "csak finom legyen". Aztán ott van egy kisgyerek, akinek a szervezetét az ember már nem akarja mindenféle hülyeséggel traktálni, hanem olyasmikkel, amiből a legtöbb hasznot húzhatja az a kis test. Azért nem voltam soha szélsőséges (most se vagyok), de mindig is próbáltam figyelni rá, hogy mi kerül az asztalra. Aztán mikor kiderült hogy nekem sem árt a vércukromra odafigyelni, valami elindult bennem és azóta is tart (talán ez egy jel volt? ki tudja?). Meg hát az sem titok, hogy szívesen főzök és persze rá is érek. Aztán rábukkantam erre a programra és nagyon örülök, hogy belevágtam. Szép, jól felépített, hasznos, használható. Nem dogmatikus, csak tippeket és ötletek ad, hogy merre menjen az ember. Nem szentírás , amit leír, csak útmutató. Minden héten kapok egy adott témát tárgyaló nagyon divatos "e-book"-t, recept- ötleteket reggelire, ebédre, vacsorára, desszertnek és nassolni valónak, valamint egy video anyagot, amiben a "tanárunk" elkészíti az eheti receptek egyikét, miközben tippeket, ötleteket ad az alapanyagokra és technikákra vonatkozólag. Meg persze folyamatos linkek ide-oda, könyv és filmajánlók mind az egészséges táplálkozás témájában. Ha kérdése van az embernek, van egy fórum, ahol felteheti. Ezek főleg az alapanyagokra vonatkoznak a nem amerikai résztvevők részéről, hogy mit, hol lehet beszerezni, itt azt hogy hívják, esetleg mivel helyettesíthető.

Már három fejezeten vagyunk túl és már olyan ismeretekre tettem szert, amivel az én kis konyhámból a világ igen nagyon tágult: most már tudom, hogy mi az a miso (egy japán fűszerkeverék) vagy a tamari (fermentált szója szósz...stb.). Minden hét végén 2-3 receptet próbálok ki. Persze mivel ez egy amerikai kezdeményezés (így az általános mértékegység a "csésze" és külön leírják, hogy hogyan formáljuk a fasírozotthoz kis pogácsákat, ahhoz milyen mérőedény és milyen spatula  a legideálisabb :)), így van hogy a mi izlésünknek megfelelően át kell szabjam pl. a fűszerezést vagy a "külcsínt" úgy, hogy az én gyerekeim számára is eladható legyen. Rudi meg szerencsére nem az a "hús-krumpli típus", így minden újdonságra vevő. Eddig talán egy étel volt, ami egyikőnknek sem ízlett (egy csicseriborsó fasírt), de azt hiszem az ott csúszott el, hogy túlságosan szabad kezet adtam magamnak a recept értelmezésében. Sebaj! Így tanul az ember és pont ez a cél. Nagyon élvezem! A főzőcskét is, de az ismeretek szerzését is.
És akkor végezetül mutatok valamit, amit most ismertem meg, kipróbáltam és nálunk bevált:

ROPOGÓS CSICSERIBORSÓ

*1 1/2 főtt csicseriborsó ( vagy 2 üveg pl. a DM-ből. A  szárazat jobb éjszakára beáztatni és csak úgy főzni meg másnap, 20 perc alatt puhára))

*2 tk olaj (a recept kókuszzsírt ír, de lehet oliva is)

fűszerek: 1 tk. chilli, 1 tk. fokhagyma por, 1/2  só (én fokhagymát, sót és borsot használtam, mert ez volt itthon) 

1. Ha csicseriborsónk még nedves, konyharuhán gurítsuk át a szemeket. A zsiradékot alacsony hőmérsékleten egy serpenyőben olvasszuk fel, forgassuk meg benne a borsókat, majd fűszerezzük.

2. Sütőpapírral bélelt tepsin, egy rétegben terítsük szét, majd 190 C-n kb. 45-60 percig pirítsuk, kb. 10-12 percenként átforgatva. Akkor jó, ha már nincs bennük nedvesség, összeszáradtak és ropogósak.

A csicseriborsó remek fehérjeforrás (többek között). TV elé és/vagy salátába.

Ti mit főztök mostanában?

MI LAPUL A HŰTŐBEN?

Én nem vagyok valami tudatos és összeszedett vásárló....Vagyis tudatos vagyok abból a szempontból, hogy számomra egyáltalán nem mindegy, hogy amiért pénzt adok az honnan jött , milyen kézen és milyen közön ment keresztül, de a vásárlásban magában nem vagyok jó. Csak listával indulhatok neki, különben a boltba lépve még az a három dolog, amit aztán "biztosan nem felejtek el", 100 % hogy kimegy a fejemből. Ha meg vendégségre készülök, akkor hajlamos vagyok csak arra beszerezni a dolgokat, nem gondolva arra, hogy a hétköznapokban is ennünk kell valamit. Aztán jöhetnek az újabb körök.
Korábban, amíg minden nap kellett főzzek, egy időben előre megterveztem,  hogy melyik nap mit is fogok és aszerint vásároltam. Remekül működött! Most viszont megfordult minden: abból főzök, ami éppen otthon van. Azt kell mondjam, ez is remekül működik, mert azért egy alapkészlet mindig van itthon, amihez lehet nyúlni. És az pedig egy plusz izgalom, hogy egy szombat-vasárnap mit tudok kihozni belőle. És mindig sikerül valami! És szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy főtt krumplit rizzsel például még sohasem ettünk, de pattogatott kukoricát sem szoktunk ebédre, vagy mióta a gyerekek kétszer kapnak tésztát az iskolában és az oviban is, így már ahhoz sem nyúlok harmadjára. Ehelyett, így télvíz idején, gyakran eszünk sűrű leveseket, egytálételeket vagy darált húst, zöldségekkel, lencsével, rizzsel vagy egyéb gabonával.
A múltkorjában is ezt az általam minestronénak hívott levest ettük, bár azt hiszem a minestronéhoz annyi köze van csak, mint a "ungarische Gulaschsuppe"-nak a mi gulyásunkhoz, de hát nevet kellett adnom a "gyereknek", ha kérdezik, hogy mi is lesz ma az ebéd. Pontos lenyomata annak,  hogy mi is található a mi hűtőnkben úgy a hét vége fele, a heti nagybevásárlás előtt: krumpli, szalonna kockák, hagyma, csicseriborsó, kelbimbó, fehérrépa, paradicsom püré és csillag tészta. Fél óra és hipp-hopp már ott is gőzölög a mi téli asztalunkon!

Az alapkészlethez ezen felül amúgy mindig tartozik némi mirelit cukorborsó, tojás, darálthús, (barna) rizs, bulgur és natur joghurt. Ezekből aztán, ha  fantáziám kellően meglódul, (a mi családunkban) bárki számára fogyasztható friss ebéd tud összeállni.

Aztán, hogy némiképpen egyszerűsítsem az életemet,  a héten végre, hosszas mérlegelés után, megrendeltem egy ún. "zöldségkosarat" ami nem is kosár, hanem egy papírzsacskó és nem is csak zöldség, de gyümölcs is. Magyarországon is elterjedőben vannak ezek a szolgáltatási formák, hogy őstermelők, legtöbb esetben biogazdálkodók, heti rendelést vesznek fel, amit aztán a következő hét adott napján vagy házhozszállítanak, vagy személyesen lehet őket átvenni. Ezt lehet egyéni igényeknek megfelelően, de lehet adott árkategóriában "meglepetéscsomagot" is kérni, amikor is az adott kínálatból állítanak össze egy adagot. Én ez utóbbit választotam, a fentebbiek miatt. És ezt kaptam:

Két csokor mángold, egy fej vöröskáposzta, egy madársaláta (szerűség), 4 paradicsom , 2 narancs és 1 mangó + receptötletek. Micsoda izgalom! A salátát a narancsokkal már megettük, hétvégén készül még mángoldos quiche vagy esetleg egy egyszerű "spenót", a paradicsomok kissé sápadtak, így azokat majd belefőzöm valamibe és Juli már alig várja, hogy a mangót felvágjuk és ő elültethesse az óriási magját.

A verdict? Ez egy próbahét volt ebből az üzletből, de a jövő héten másikat próbálok, akik házhoz is hozzák és leginkább az ő bio gazdaságukban termesztett portékát kínálják. Mert télen -szerintem- nincsen szükségünk sápadt paradicsomra és perui mangóra. Meglátjuk, ők mit tudnak. A helyet ismerjük már, mert sokszor járunk hozzájuk ha másért nem, hát, hogy megetessük a nyulakat meg a malacokat, megkergessük a tyúkokat vagy hintázzunk a csűrben fellógatott hintán egyet. Nagyon jó hangulatú kis gazdaság és ahogy arról már írtam valahol, a vidéki közeg engem feltölt és "kilógat", még akkor is ha az a város közepén van ...

MÉZES-MÁZAS

Az imént, amikor is már a harmadik adag mézeskalácsot sütöttem ebben a szezonban, azon tűnődtem, vajon hány magyar háztartásban sütnek éppen most mézeskalácsot.Valószínűleg sokban. Csak engem a sütés során felhívott anyukám (a recept miatt), egy barátnőm, hogy "na jó, ha nem érek rá beszélgetni, akkor ők is lassan nekiállnak a sütésnek", ill. Rudi anyukája aki szintén kérte a receptet. Szeretem. Ismerek olyat, aki húsvétkor is süt, én akkor nem tudnék. Valahogy annyira csak az adventi időszakhoz tartozik. Az illat, a meleg, a felfordulás amivel jár - már ha elég segítő kéz akad, és hát akad... Így aztán csiricsáré, girbegurba medve és róka formájú mézesektől, a hagyományos magos-míves csillagokon át, a sima, díszítetlenekig minden kikerül a kezünk alól. De nem baj, így szép. Az együtt alkotás öröme, ill. hogy mindezt valószínűleg majd példaként viszik tovább a saját felnőtt életükbe majd, kárpótol minden hercehurcáért. Na, meg hogy látom, hogy milyen szívesen eszik (mit eszik?! Falják!)... Mivel is indulhatna jobban egy téli, hideg, koromsötét reggel, mint egy falat mézeskaláccsal?

Itt is van mézeskalács, de nem ilyen. Legalábbis, amikkel én találkoztam. Van "Nürnberger" meg "Aachener", de azok kerekek, ostyaszeleten állnak, szárított, kandírozott gyümölcsökkel gadagitottak és sokszor csoki- vagy az általunk is ismert "puszedli mázzal" (tudjátok az a márványos fehéres) vannak leöntve. Én azt is szeretem. Kávéhoz. egy csipet őrölt kardamommal. Igazán ünnepi... Ami fűszerkeveréket itt kaptam, amolyan "németesen" zamatos: egy kicsit igen, de nagyon nem. Tudom már, hogy jövőre ezt kell magammal hozzak. Akiknek jutott a sütésünkből, persze ezt is nagyon dícsérték, de mi tudjuk, hogy azért aromásabb is lehetne. De elég ha mi tudjuk (és seperjük be a dicséreteket) ...

A mézeskalács sütés karácsonyi hagyományát pedig sikerült az oviban is megalapozni. Juli vitt ugyanis kóstolót még a bazári sütésből, ami olyannyira megnyerte az óvónénik tetszését, hogy mindjárt elkérték a receptet is az óriás csillagformánkkal együtt. Olyan büszke vagyok!!! (és arra is, hogy a bazár után odajött hozzám egy anyuka, akik a kávézó-felelősök voltak, és megköszönte, hogy egy ilyen szívvel-lélekkel dolgot vittem...) Cserébe én is kapok eredeti, német karácsonyi keksz receptet... Szép ez a kulturális csere-bere...

Én ezt a receptet használom (nem saját, de NAGYON hálás vagyok érte...):

3-4 ek méz

5 ek. tej

200 gr. cukor

120 gr. vaj

1 tasak mézeskalács fűszerkeverék

* ezeket egy lábasban összemelegítjük

1 kk. szódabikarbóna

500 gr. liszt

1 tojás

* ezeket is összekeverjük és a folyékony hozzávalókhoz adjuk. 

* tésztává gyúrjuk és egy éjszakán át pihentetjük

* másnap kb. 3 mm-re nyújtjuk. Szaggatjuk. Tojással megkenjük. Díszítjük.

* 200 C-n kb. 5 percig, vagy, amíg aranyos színt nem kapnak, sütjük.

Fémdobozban tároljuk.

TÉLI FŐZŐCSKE

Mivel már visszavonhatatlanul itt a tél, sokkal jobban esnek a tartalmas, meleg ételek, a meleg italok mint pihekönnyű saláták és a limonádé. Ti is észrevettétek? És ilyenkor jön el a sütőtök vagy a gyökérzöldségek ideje. Én nagy híve vagyok a helyi, szezonális ételeknek. Jobban szeretem azokat enni és inni, amiknek éppen itt és most van szezonja, soha nem veszek januárban epret, novemberben hónapos retket, vagy karácsonykor spanyol görögdinnyét. Egész egyszerűen azért mert finomabbak, frissebbek és tápanyagban gazdagabbak akkor, amikor éppen a saját élőhelyükön teremnek, igazi földben és nem utazzák át a fél világot miután zölden, ha vagy éppen halványsárgán leszedték őket a világ másik felén, hogy a német (vagy akár a magyar, mindegy) háziasszony megfőzze belőlük a vasárnapi ebédet. Persze azért vannak kivételek, mert banánt ugye nem lehet frissen beszerezni. Legalábbis ha nem a Bahamákon élünk. Márpedig... Sajnos errefelé még sok minden mást sem, de akkor azt szoktam csinálni, hogy megnézem a boltban, a származási országot és azt választom, ami közelebb esik hozzánk. Tehát nem veszem meg a chilei fokhagymát, csak a spanyolt, de legtöbbször otthonról hozom, mert  a magyar (ie. pécsi vásárcsarnokban beszerzett) fokhagyma semmivel nem veszi fel a versenyt (nálunk). Ha otthon járok, különös élvezettel válogatok még a sarki Spar kínálata között is, mert nem győzök betelni azzal, hogy mennyi helyi (magyar) zöldséget és gyümölcsöt lehet kapni. Nem francia almát, amerikai diót és új zélandi krumplit, hanem jó kis nyírségit vagy alföldit. És hogy  jön mindez ide? Hát úgy, hogy most a répának, a töknek, a fekete reteknek, a babnak, a céklának, a krumplinak van többek között itt az ideje és lesz még tavaszig. Én nem bánom, mert ezek itt is megteremnek és, mert mondom, jobban is esik mint bármi más ilyenkor. 

És hogy ez mi?

Hát ez az ún, "feketegyökér", vagy a "szegény ember spárgája". Kívül fekete, belül fehér, vitaminban gazdag és állítólag a pestist is gyógyítja (még jól jöhet...).  A németek teljes egészében magukénak vallják, de egyes források szerint már régesrégen az Ibériai félszigeten is ismerték. Én mindenesetre sehol máshol nem találkoztam még vele csak itt és csak télen.

Már az első itt töltött télen felfedeztem, de azt sem tudtam eszik- e vagy isszák (akad még egy-két ilyen a pultokon, de majd szép lassan összeismerkedünk velük is). Aztán tavaly, egy baráti vacsorán már kóstoltam is, ízlett is, de nem vetemedtem rá. Aztán most rám mosolygott egy szép csokor az Aldiban. Abban a pillanatban eszembe is jutott, hogy nemrégiben receptet is láttam hozzá, és uccu neki, bedobtam a kosaramba. Hát, azt írták, hogy gumikesztyűben ajánlatos meghámozni (nem volt), mert megfogja a kezet (igen, barnára), de azt nem említették sehol, hogy hámozáskor nem csak a kezet, de a hámozó kést is egy ragaccsal vonja be, amitől aztán elég nehéz megszabadulni (ie. ne a legjobb hámozónkat használjuk erre). Hámozás után rögtön ecetes vagy citromleves vízbe dobjuk, mert azonnal barnulni kezd. Aztán jöhet a főzés. Én ezt a receptet próbáltam elsőre és azt kell mondjam, isteni lett!!! Még a gyerekek sem idegenkedtek tőle (kellően seszínű), sőt többször is vettek belőle. Sós krumpli és sültkolbász dukált hozzá, hogy teljes legyen a helyi, szezonális német ebédünk.  

VAJBAN PÁROLT FEKETEGYÖKÉR

Kell hozzá:

800 gr. feketegyökér (kb.)

1 ek. liszt

3 ek. ecet

*Ebbe dobjuk bele a meghámozott, majd 4 cm-es darabokra vágott feketegyökeret.

* 300 ml vizet és 200 mil tejet összeforralunk, ebben főzzük majd 25 percig a gyökérdarabokat.

* 40 gr vaj, 50 ml. zöldségalaplé, só, bors, egy csipet paprika, adja azt az alapot, amiben aztán a már kifőtt zöldséget még 5 percig pároljuk. Friss petrezselymet szórunk a tetejére.

Jó étvágyat!

20 HÉT

Igen, pontosan 20 hete tettem olyan fogadalmakat magamnak, amivel azt reméltem az itteni életemet egy kicsit célirányosabbá tehetném. Nostehát, mivel a határidő holnap lejár, így számot vetek:

Aki folyamatosan követi ezt a blogot, annak már mutattam ezt-azt mindabból, amit amiket sikerült letennem az asztalra, de aztán egy idő után rájöttem, hogy nem fogok itt senkit mindenegyes elfogyasztott muffinnal és megnézett filmmel untatni. Ezért aztán akár úgy is tűnhetett, hogy már úgy lemaradtam magammal szemben, hogy fel is adtam az egészet. De nem ám!! Jó, a nyáron otthon eltöltött 5 hét etekintetben visszavetett kissé, mert hát nagyon nehéz lett volna az itteni ismerősökkel itt elmenni akárhová, ha egyszer ott vagyok, meg az a hőség, ami nem kímélt akkoriban sem tett jót például a kézimunka vállalásaimnak (a kötésre még csak gondolni sem lehetett...). nade! Azt kell mondja, habár nem sikerült mindegeyes kategóriában a kitűzött számokat hozni, igenincsak jól teljesítettem ám! És mivel továbbra sem megyek bele abba, hogy kivel, mikor és hol találkoztam és ott és akkor milyen számomra új ételt, italt fogyasztottam, azért a gyöngyszemeket kiemelném. Nem egyszerre, de bejegyzésről, bejegyzésre.

Kezdjük is mindjárt azzal, hogy 20 hete vállaltam, hogy elsajátítok 5  új készséget. Ezek pedig a következők lettek:

- az iskolai ún. "Schultüte"-ről már meséltem akkoriban. Ennek Magyarországon nem sok hasznát veszem majd, (ha csak a globalizáció egyszer majd nem csak Amerikát jelenti nekünk), de egyszer még biztosan készítek még, amikor Juli is iskolába lép.

-  aztán itt van nekem a futás , amiről már szintén írtam. Ez remélem még jó sokáig velem marad akárhová is sodor az élet.

- sokaknak biztosan viccesen hangzik, de én azelőtt autópályán nem vezettem, mert nem szerettem. És azért nem vezettem, mert pécsi lányként csak az utóbbi talán pár évben gyűrűzött be az életembe az autópálya mint olyan, addig ugyanis éltem a vidéki lányok mindennapjait: 6-os út, egyéb közrendű utak, esetleg vonat. Aztán minket is elért a fejlődés: megépült az M6-os autópálya! Ezen elmerészkedtem egyszer egyedül Budapestig, de mivel én voltam az egyetlen autós égen-földön, így ez nem sokat tett hozzá az autópálya- rutinomhoz. Aztán emlékszem itt, már a  legelején, a szomszéd kisvárosban akadt dolgunk. Ott, ahol most az iskola van. Ez annyit jelent, hogy felhajtok és a második lehajtón lehajtok. Az egész nem több 10 percnél, de mégis vagy 20 évet vett el az életemből (amit pedig már így is egyre jobban be kell osszak). Aztán miután kiderült, hogy az iskola miatt ezt az utat naponta meg kell járnom, már tudatosan készültem: gyakoroltam. És rá kellet jönnöm, hogy utasként bizony sokkal ijesztőbbnek tűnik, mint vezetőként. Aztóta pedig Rudi kezdeti instrukcióit követem és szépen be tudok sorolni, meg sávot váltani még akkor is ha közben min. 200 Km/h-val húznak el mellettem.

- a negyedik újdonság az életemben a bloghoz köt: talán észrevettétek, hogy az utóbbi időben egész csinosan be tudok kapcsolódó oldalakat, hivatkozásokat linkelni és nem kell mindig közvetlenül a pontos oldalcímet bemásolnom. Na, ez azért van, mert végre elolvastam, hogy hogyan is kell... Ahem. Tudni kell rólunk, mármint a család felnőtt tagjairól, hogy mi soha használati utasítást nem olvasunk el, mert nincs türelmünk hozzá  (a gyerekek meg nem tudnak amúgy sem...), így aztán sok jó dologról le is maradunk... De aztán egyszer csak megelégeltem, hogy más blogokban ez olyan szépen működik és nekiveselkedtem. Aztán nagyon hamar rájöttem, hogy bizony csak egy sorral feljebb kellett volna ugranom, hogy meglássam a titkot. Ahem...

- és ötödjére pedig itt van a kenyérsütés. Én tudom, hogy manapság sokan és sokféle kenyeret sütnek otthon ki ezért, ki azért. Én is sütöttem még Magyarországon, néha napján, amíg működött a kenyérsütő gépen. Aztán már nem. Aztán itt meg nincs is. Marad a kézi gyúrás, ami cseppet sem bonyolultabb, csak időigényesebb. Ehhez előre kell tervezni a napot: mikor gyúrom be, aztán meddig áll, aztán mikor gyúrom át, aztán megint áll, aztán végre jöhet a sütés. De azért valljuk be, időm sokszor azért van erre (is). És most már kenyérsütő formám is és ilyen-olyan lisztjeim is. És sikerélményem is....

Ezt a receptet használom legtöbbször, de szeretnék minél többfélét is kipróbálni majd a jövőben:

2 csésze (2,5dl) melegvíz

4,5 tk. szárított élesztő

4 ek méz (ettől egy kicsit édeskés az íze, el is lehet hagyni)

2 ek (barna) cukor

5 csésze liszt

1 csésze zabpehely

2-3 tk. só

4 ek. puha vaj

1. A vizet, az élesztőt és a cukrot (mézet) felfuttatjuk.

2. liszt+só+zabpehely+vaj  Ezt lehet robotgéppel is összekeverni (5 perc)

3. Hozzáadjuk az élesztős keveréket

4. lisztezett felületen kb. 10 percig gyúrjuk. Ha már ruganyos, akkor kész.

5. 1 órát kelesztjük, majd kinyomkodjuk belőle a  levegőt (ez a legjobb rész nekem) és újabb 30 percet várunk.

6. Kétfelé vesszük és egy-egy kenyérsütő formába helyezzük. A tetejét megszórhatjuk zabpehellyel. Újabb 30 percet várunk (lefedve - nem magunkat...). Na erről beszélek...

7. 180 C-n 40 percig sütjük.

8. 10 percig állni hagyjuk és kész!

 És Ti mi újat tanultatok az elmúlt pár hétben?

A RECEPTVERSENY...

...  minden pályázójának köszönöm a részvételt és, hogy segített a többládányi almánk eltüntetésében (szépen alakul, de még azért van...). Minden sütemény finom volt és pillanatok alatt el is fogyott, de a bírák végül Mancóka almás-diós bögrés sütije mellett tették le a voksukat. Friss, egyszerű, pillanatok alatt kész és ugyanilyen hamar el is fogy! (Azt hiszem muffin formájában is ki fogom próbálni, bár akkor a diót talán érdemes lenne a tésztába keverni, mert a tetejéről legurulna, ill. azt hallottam, hogy cukormazzal is isteni...)

(Kedves Mancóka! Kérlek címedet e-mail-ben küldd el, hogy a nyereményedet postázhassam! Köszönöm!)

ALMA 3.

És akkor lássuk a receptverseny 3. pályázatát, amit Nagyitól kaptunk. Ez egy alul-felül fedett angolos pite. Igaziból én még a tetejét megkentem volna tojással, hogy egy kis színt kapjon (a receptben előírt lekváros mázat túlzásnak találtam) és a javasolt díszítéshez meg egyszerűen nem volt sem tésztám - azt hiszem nem nyújtottam elég vékonyra talán (bár így is jó vékony volt)-, sem pedig türelmem. Így aztán végül ilyen lett:

Angol almatorta

Hozzávalók:

250 g búzaliszt

150 g hideg vaj

36 g kristálycukor

2 evőkanál hideg víz

Csipet só

A töltelékhez:

750 g hámozott alma

1 db citrom

1 teáskanál őrölt fahéj

54 g kristálycukor

15 g étkezési keményítő

110 g sárgabarack lekvár

Elkészítés:

A tésztához az alapanyagokat egy tálba tesszük, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd egy órát lefedve a hűtőben pihentetjük. Az almákat hámozás után félbevágjuk, és a csutkát eltávolítjuk, majd felkockázzuk kb. 1,5 x 1,5 cm-es darabokra. A citrom levét rácsavarjuk, a fahéjat, cukrot, keményítőt és a lekvárt az almára tesszük, és alaposan összekeverjük. Itt már előmelegíthetjük a sütőt 180 C-ra.

A tésztát elfelezzük, és az egyik felét kerekre nyújtjuk, majd egy 28 cm-es kerek formát kibélelünk vele, a széleket levágjuk, és félretesszük. Beleöntjük az almás tölteléket, és a tészta másik felét is kinyújtjuk, szintén nagyobbra, mert a leeső részekből készül a díszítése. A kinyújtott tésztával lefedjük az almatölteléket. Amikor a befedtük az almát, a tésztát kézzel rányomkodjuk, simogatjuk, hogy az almák alatta elrendeződjenek, és ne legyen levegős, majd a tenyerünkkel bevizezzük, hogy a díszek rátapadjanak. A díszekhez a maradék tésztát gyorsan összegyúrjuk, és újra kinyújtjuk, majd derelyevágóval 1 cm-es íveket vágunk, és a torta szélére rakjuk.

Középre egy kerek lyukat vágunk, hogy a sütés közben keletkező gőzök távozhassanak, és a lyukat is körberakjuk a csíkkal, a torta maradék részét pedig ötletesen tele lehet rakni tészta díszekkel, én leveleket és almákat szoktam ide készíteni. Az előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 45-50 percig sütjük. Amikor kivettük a sütőből, baracklekvárral megkenjük a tetejét, hogy fényes legyen. Ha langyosan felvágjuk még folyni fog a fahéjas almás szaft, hidegen kicsit könnyebb tálalni.

És mivel éppen (magyar) vendégségbe készültünk, hát el is vittük magunkkal, ahol is mindenki tetszését elnyerte e kívül "kérges", belül lágyan krémes süti.

2. ALMÁS

És mit csinál az ember ha szólnak (az SZTK-ban), hogy a sok sütizésnek, tejszínnek és vajnak bizony meg lett az eredménye? Vagyis ha a koleszterin és a cukor is kissé megugrott? Hát amennyiben az ember a megelőzés híve, mint én magam is, akkor először is amennyire lehet elhagyja a fent nevezetteket az étrendjéből, a cukrot mézre, ilyen-olyan szirupokra cseréli, de legalábbis "színezi" és a fehérliszetet is mindig kipótolja valami "jobbfélével" (teljes kiörlésűvel, tönköllyel, pelyhekkel, ezzel-azzal). És a "végy 250 gr. vajat" kezdetű recepteket a továbbiakban gálánsan átugorja, vagy ha nem megy megy, akkor igen nagy önfegyelmet gyakorolva, visszafogja magát a fogyasztásban. Meg kell mondjam, hogy ez a legnehezebb, mert ha már egyszer ott a kísértés...  Ezért aztán külön örülök, ha ilyen receptek is kezembe akadnak, mint a receptverseny 2. csupa egészség pályázata, amely ezúttal Essenből érkezett hozzánk:

ALMÁS - FAHÉJAS MUFFIN 

Hozzávalók: 100 g fehér tönköly liszt, 120 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (nekem csak sima tönköly volt itthon, így a kisebbik hányadot fehérliszt tette ki), 1 tk szódabikarbóna, 1 tk fahéj, 80 g nádcukor (porítva, vagy fél mk stevia), 1 tojás, 2 dl natúr joghurt (vagy tejföl), 1/2 dl kókuszolaj (kókuszzsír olvasztva), 1 citrom héja és leve, 3 közepes szem alma 

Keverjük össze száraz elemeket (liszt, sütőpor, fahéj, cukor).

Reszeljük le a citrom héját.

Reszeljük le uborkagyalun az almát, és a citrom felének a levével locsoljuk le.

Hagyjuk 5 percet állni.

Keverjük össze a nedves elemeket (joghurt, citromlé és a héja, tojás, olaj.

Keverjük a nedves elemekhez a jól kinyomkodott almát, majd a lisztes keveréket.

Muffin sütőbe tegyünk kapszlikat, ezeket töltsük meg 3/4 részig a masszával.

Előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt süssük készre.

(Szerintem kevésbé reform hozzávalókból, ie. fehérliszt és fehér cukor és vaj, is nyugodtan elkészíthető. Én a recept autentikussága miatt, no meg mert voltak itthon, használtam az előírt hozzávalókat.)

És nem csak azért örültem neki, mert "nyugodt szívvel" fogyasztható (szó szerint), hanem mert végre kipróbálhattam a csinoska kis muffinformáimat, a kuglóf és a margaréta alakúakat, amikre nemrégiben tettem szert az ALDI-ban.

Forrás:
http://www.ritakonyhaja.hu/nassolda/muffinok/1500-almas-muffin-fahejjal-recept.html