(Rudi szerint zavaró, hogy nem használok ékezeteket, ezért mostantól akkor fogok...)

Ma egy "olyan" nap volt. Az "olyan" alatt pedig azt értem, amikor minden a feje tetejere áll és a legjobb, amit tehetünk, hogy fogjuk magunkat mega gyerekeket és elmegyünk itthonról abban a reményben,  hogy külső ingerek hatására végre abbahagyják egymás, és ezáltal, szüleik cincálását. Már napok óta tombol a testvérháború (úgy tűnik kezdenek elfáradni ebben a "nyaralásban"), de ma valahogy mégjobban kicsúcsosodott mint eddig.

Délelőtt még próbáltunk kézimunkálni, ami addig működött, míg Juli is vevő volt rá, aztán már csak Borka dolgait dobálta szét, amitől ő meg persze visított. Ezek után/mellett próbáltam ebédet főzni, amiből aztán nem is ettek, pedig nagyon finom krumplis, hagymás, paprikás fritattat (tojáslepény) csináltam, melynek egyetlen bűne volt: nem lehetett a hagymát szétválasztani a krumplitól es a tojástól, így az én gyerekeimnek már nem kellett. Az í-re a pontot  Julika tette fel, amikor is úgy döntött ma kihagyja a délutáni, amúgy kb. 2 órás alvását (kisgyerekes anyukák tudják, hogy márpedi ez mekkora kincs tud lenni) és tovább szekálja édestestvérét, aki emiatt délutánba menően folytatja a visítozást.  Ekkor jutott eszembe a mentő ötlet: bemegyünk a városba, mégpedig busszal!

A buszozás már önmagában felér egy kalanddal, mivel otthon is csak "ünnepnap" kerül rá sor, de még megfejeltük egy fagyizással is, és így minden a helyére került. Nagyon jó fagyizót találtunk Borka ovijának az utcájában, így gondolom, amíg jó idő lesz majd, oviból jövet gyakran útbaejtjük majd. Rögtön mellette van egy szökőkút is, amit ebben a melegben nagyon élveztek (ebben rám ütöttek). A főtéren kaptak még egy-egy gázos lufit a helyi MÁV jóvoltából, igaz Julié csak villámlátogatóban volt nálunk, mert szinte ugyanabban a pillanatban már el is repült. De kaptunk helyette kislabdát, ami Nagy Kincsként haza is érkezett velünk. (Amúgy itt minden a foci lázában ég, de erről inkább majd Rudi ír. Most is volt itt a téren kapurarúgás, ahol is felnőtt, sokszor öltönyös-nyakkendős, férfiak rúghattak egy palánkra, amin 3 lyuk volt. Aki egybe beletalált, az ajándékot kapott. Csak "úgy", munkából hazafelé tartván...)

Hibába indult ez egy "olyan" napnak, azért volt benne valami jó is: megadta a kellő indíttatást, hogy nekivágjak a "nagyvilágnak" és megnézzem, hogy mi is van a mi kis falunkon túl (Bonn csupa kisebb faluból áll, a mienk Plittersdorf). Már a legközelebbi kirándulást tervezem...