Tegnap, 3 es fel honap utan vegre eljott a varva-vart csaladegyesites! Mar nagyon vartuk a napot amikor ismet normalis, kiegyensulyozott csaladkent elhetjuk mindennapjainkat. A mult heten par napot Rudi is otthon volt, felpakoltuk a hazat (no nem az egeszet, mivel terveink szerint gyakran megyunk haza is), es a holminkat par ora leforgasa alatt iderepitettek Bonnba. Eloszor ugy volt hogy egy macedoniabol erkezo teherauto jon kedden reggel 9 kor, aztan ugy is volt hogy inkabb kedden delutan 1kor, de igazibol 5 orakor erkezett egy furgon Komlorol! Hogy hol ment felre az informacio, vagy mi is torten valojaban azt sem mi, sem a sofor nem tudta megmondani. Kedden delutan 1kor meg csak Sanyi jott (igy mondta elozo este a koltoztetos ceg nemet akcentussal de magyarul beszelo embere, es tenyleg igy is mutatkozott be:"Sanyi vagyok") O a koltozteto ceg alkalmazottja (amugy hozzank Bajarol erkezett) es o pakolta ki a cuccainkat a haz melle, matricazta fel oket, ill. csomagolta be amit meg kellett. O a teherautorol mit sem tudott. Aztan jott kesobb a fia is, aki meg hozott csomagoloanyagot. Amikor vegeztek, leultek a tuzo napon es vartak. Hogy mire es kire at ok sem tudtak, de kitartoan uldogeltek orakon at. De legalabb szemtanui lehettek annak, ahogyan elutnek egy biciklist az utcankban. Ez sem mindennapos... Vegulis 5kor, eppen mikor Rudiert jott a repteri jarat, megjott a teherauto, gyorsan felpakoltak, aztan a sofor utnak indult. Masnap delutan 1kor mar itt is volt. Iparkodott, mert innen koltoztett tovabb valakiket Parizsba, onnan pedig Koppenhagaba es szombaton mar ismet otthon akart lenni. Azert ez is egy eletforma... Rudi is eljott mar aznap amikor a cuccok utra keltek, hogy beelozze a teherautot (itt is jott egy helyi "Sanyi" aki segitett pakolni), atvegye a lakaskulcsot, kikoltozzon az elozo szallasarol, aztan elkezdje az itteni butorokat osszeallitani. A korabban az IKEA-ban megvett holmik, ill. a huto, mosogep, TV... miegymas pedig csutortokon jottek. Amig mi otthon vegeztuk az utolso simitasokat a koltozes korul, addig o itt probalt egy viszonylagos rendet kialakitani Mi tegnap reggel 8 orakor keltunk utra, addigra jott ertunk a repteri transfer jarat. Ferihegyen csatlakozott hozzank Rudi occsenek felesege, aki szives-oromest vallalta hogy elkiser minket az elso gyerekes repulesre. Maga az utazas nagyon flottul ment, a gyerekek elott le a kalappal. Semmi viszaly, nyafogas, veszekedes, perpatvar nem volt sem a Pecs-Bp, sem pedig a repulout alatt. Borka nagyon elvezte a felszallast, vegig hangosan nevetett es ujjongott hogy "ez nagyon jo, ez nagyon jo!", aztan meg nezegette egy darabig hogy hogyan "hasitjuk a tejszinhabot", majd mint aki mar legalabb 100x repult eleteben, mindenrol megfeledkezve a jatek lovaval jatszott. Juli is jol turte hogy kulon ulesben kell ulnie (elmult 2 eves meg ha csak eppenhogy is) es o is fegyelmezetten utazott. Szerencsre az ut pont a gyerekek tureshataran beluli hosszusagu, 1 ora 45 perc, igy amikorra eluntak volna, megkezdtuk a leszallast es bedugult a fuluk, ami ujabb erdekesseget jelentett es kipattintasuk ujabb elfoglaltsagot. Aztan meg hipp-hopp itt is voltunk. Mig a csomagunkat (azt az egyet) visszaszereztuk, az annyi ideig tartott mig eljutni felutig, de mikor meglattuk Rudit a kapuban varni minket, persze mindez feledesbe merult. A lakasunk nagyon, de nagyon szep es nagyon de nagyon jo helyen van holnap teszek fel kepeket is). Egy 120 negyzetmeteres vilagos (majdnem azt irtam hogy napos, de a napot meg nem is lattuk...), tagas lakas az un. "amerikai negyedben". Azert igy hivjak, mert regen az NSZK idejeben az itt elo amerikaiak szamara epitettek. Van itt baseball palya, templom, de volt (van?) amerikai altalanos iskola is. A lakasokat is vasajto vedi es allitolag az ablakok is golyoallok, de lehet hogy ezeket mar kicsereltek egy felujitas soran. Nem fogjuk kiprobalni... Amugy egy csendes zsakutcaban elunk, egy tobb hektaros park es a Rajna vesz minket korul. A kornyeken, de a hazunkban is sok-sok kulfoldi el. A szembeszomszedunk egy kanadai-kinai par egy 6 honapos kisbabaval, felettunk indiaiak laknak, aztan lengyelek es olaszok. Akivel eddig talalkoztunk, mindenki nagyon kedves volt, bemutatkoztak, udvozoltek a hazban (es angolul beszeltek. Csak hogy fogunk igy megtanulni nemetul?!) Az elottunk lakok meg egy-ket perzsa-angol szotart es athato arab fuszerkeverek illatot hagytak maguk utan, arulkodo jelkent. Egyelore ugy tunik, hogy nagyon jol fogjuk itt erezni magunkat. Nekem meg amolyan "nyaralos" hangulatom van, ma is elobb gondoltam arra hogy el kellene menni a varosban korulnezni, mint itthon pakolgatni a rengeteg dobozunkat, ill. zsakunkat. Azt hiszem holnap kezdem majd kapizsgalni, hogy ez bizony nem egy nyaralas, amikoris Rudi dolgozni megy...