A nyaralas erzetem tegnap hamar kodde valt, mivel Rudi reggel elment dolgozni es este 6-ig elo sem kerult. Delelott gondoltunk egyet es elindultunk a boltba, hogy legalabb ebedrevalonk legyen. A bolt autoval egyaltalan nem tunt messzinek, de kismotorral es kisbiciklivel masfel ora alatt jartuk meg oda-vissza. Oda meg csak-csak elvergodtunk, Julikat es csak az utolso egyharmad uton kellett cipelni, de visszafele! A boltban a legszuksegesebbekre szoritkoztunk (ezek beszerzese sem volt egyszeru, mivel mindket gyerek gurulos kosarral egyensulyozott az amugy is igen szuk helyen, es ha rajtuk mult volna, mindent meg is vettek volna), megis teli lett a szatyrunk. Igaz, kozben kijavult az ido igy a kabatokat, salakat is be kellett dobni. Visszafel Juli mar egyaltalan nem akart motorozni, sot inkabb vitette magat, es Borka is faradt volt mar. Igy egy darabon vittem Julit, a szatyrot es a kismotort, majd ot a nyakamba vettem es a felszabadult kezemmel toltam Borkat aki mar sirt a faradsagtol. Na, itt nem orultem annyira a mi nemetorszagbeli kirandulasunknak! Delutan lementunk a jatszoterre, ahol ket amerikai mama+gyerek felallas csuszdazott (ok angolul beszeltek), aztan egy torok (?) mama a kisfiaval (ok torokul), majd egy franciaul beszelo papa+mama a kisgyerekukkel (ok franciaul), ill. mi, magyarul. Hazafele meg osszefutottunk a fenti, indiai szomszeddal es valtottunk par (angol) szot a kinai lannyal innen szembol. Ez am a multikulti! Nemetet meg nem is hallottunk miota itt vagyunk. Mintha nem is Nemetorszagban lennenk!