INDIÁN LÁNY

csokievő indián

Az úgy van, hogy Juli "kisovija" egy igazi, nagy ovi egyik különtermében kap helyet hetente kétszer, hétfőn és pénteken. Ezen a héten, a "nagyoviban", ahova kis barátaink, Koppány és Ábel is járnak (amikor nem bárányhimlősek) ún. "indián hét" van. Ezalatt egy igazi (!!!) indián (tehát nem egy valamiféle Gojko Mitic), igazi tipiben üldögél az óvóda hátsó kertjében a gyerekeknek mindenféle tematikus programot kínálva (hogy pontosan miket, azt sajnos nem tudom). Hát ebből a mi kisovisaink sem maradhattak ki, persze, és ma látogatást is tettek az indiánnál a sátrában. Előtte alapos felkészítésben volt részük, indiános képeskönyvet nézegettek, sőt, a képen látható "indián sapkát" is elkészítették, hogy megadják a kellő tiszteletet az igazinak. (Ő, amennyire értettem, egy évig itt van most Németországban és most "beugrott" ide az oviba és felverte a sátrát. Azt nem tudom, mit csinál itt amúgy, lehet hogy az óvódákat járja...).

Hosszú papírcsíkot vágtak, azt megfestették, tollakat és "pomponokat" erősítettek rá, majd összeragasztották és innentől már le sem került a fejükről. Nagyon vicces volt, amikor mentem délben Juliért látni a sok rohangáló, törpe indiánt cumival a szájukban (már akijében, persze).  

A látogatásról magáról annyit tudtam meg, hogy az indián ott ült mezitláb szinte a csupasz földön (ma -3 fok volt egész nap), de tüzet rakott középen, így talán nem fázott annyira és a füst így ki tudott a tetőn keresztül menni. Állítólag a sátrában alszik is, de azért lehet , hogy indiánság ide, indiánság oda mégis bemegy éjszakára az oviba nehogy megfagyjona hidegben

Mivel ezek után Borka sem maradhat ki a jóból és ő is látni szeretné legalább a tipit, így még a héten elsétálunk és bekukucskálunk az ovi udvarába, hogy együtt is láthassuk a "csodát".