Hát, ha már a németórát elblicceltem ma, legalább varrtam egy szoknyát. Nyári, úgyhogy még sokára tudom megmutatni a világnak (bár remekül illene a piros csizmámhoz, úgyhogy még lehet hogy felveszem legalább egyszer 0-10 fok között is), de azért nagyon jó kis szoknya lett.
(Most látom, hogy a konyhaajtó kilincse is ráfurakodott a képre ...) És önmagamhoz híven, csupa új életre keltett alapanyagból: alul egy kifáradt sötétkék pólóból, felül pedig egy szintén kifújt piros pamut hosszú ujjasból készült, ezután a minta után, kb. 2 óra alatt (hamarabb is készen lett volna, ha történetesen nem fordítva varrom össze, mármint a kívült belülre és a belült kívülre. Na nem baj, egy próba darabba belefér némi visszabontás is! ) Most viszont olyan lelkes vagyok, hogy biztosan fogok még egy párat készíteni, mert egy tetszetős szoknyára bármikor szükség lehet, csak előbb elkészülök még a fejemben sorakozó további darabokkal. Pl. rögtön a szoknya után készült még két almás bevásárló is:
Az oviban pedig szerveztem egy kis varrogató szakkört. Ebben van némi tapasztalatom, mert már otthon is alakítottam ilyet, csak itt ezeddig még sem kellő nyelvtudásom, sem pedig merszem nem volt. Hát most lett! Havonta egyszer találkozunk este 8-tól 10- ig, tartva magunkat a kialakult rendszerhez (az oviban is, mint az iskolában felnőtt program este 8 előtt nem kezdődik) és már a tavaszi jótékonysági bazárra készítgetünk pl. ilyen helyeske manókat, vagy csiga emberkéket. Iciripicirik, ez a csigaházakból is látszik, amiket amúgy majd a hátukra kell még ragasztani, de erre még igazán van idő márciusig. A vázukat pipaszurkáló adja, a kezük és a fejük fagyöngy, a ruhájuk filcből van, a csiga csápja pedig művirágok porzójából (vagy miből). Nagyon kellemesek az összejövetelek: találkozunk, teázunk, beszélgetünk, varrogatunk, majd mikor már olyan sötét az éjszaka, hogy semmit sem látunk, hazamegyünk, hogy egy hónap múlva újból összejöjjünk. Minden alkalommal más hoz ötletet, így nem én erőltetem rá a sajátomat másokra és legalább mindannyian tanulunk valami újat. Például csiga-emberkét varrni...
Az oviban pedig szerveztem egy kis varrogató szakkört. Ebben van némi tapasztalatom, mert már otthon is alakítottam ilyet, csak itt ezeddig még sem kellő nyelvtudásom, sem pedig merszem nem volt. Hát most lett! Havonta egyszer találkozunk este 8-tól 10- ig, tartva magunkat a kialakult rendszerhez (az oviban is, mint az iskolában felnőtt program este 8 előtt nem kezdődik) és már a tavaszi jótékonysági bazárra készítgetünk pl. ilyen helyeske manókat, vagy csiga emberkéket. Iciripicirik, ez a csigaházakból is látszik, amiket amúgy majd a hátukra kell még ragasztani, de erre még igazán van idő márciusig. A vázukat pipaszurkáló adja, a kezük és a fejük fagyöngy, a ruhájuk filcből van, a csiga csápja pedig művirágok porzójából (vagy miből). Nagyon kellemesek az összejövetelek: találkozunk, teázunk, beszélgetünk, varrogatunk, majd mikor már olyan sötét az éjszaka, hogy semmit sem látunk, hazamegyünk, hogy egy hónap múlva újból összejöjjünk. Minden alkalommal más hoz ötletet, így nem én erőltetem rá a sajátomat másokra és legalább mindannyian tanulunk valami újat. Például csiga-emberkét varrni...
2 megjegyzés:
Nagyon ügyes vagy! A csigamanók nagyon cukik! Jó ötlet ez a közös kreatívkodás, és főleg az időpont tetszik. Így senki nem marad el az otthoni teendőkkel sem.
Köszönöm!!
Megjegyzés küldése