SZÜLETÉSNAP

Igen, születsénapot ülünk: mióta Juli megszületett a Föld pontosan háromszor járta körbe a Napot, vagyis a mai nappal 3 éves lett!

Lehet, hogy a második gyerek gyorsabban nőnek mint az elsők? Hihetetlen számomra, hogy az az alig 3 kilós pálcika-emberke aki 3 évvel ezelőtt egy esős szombat délután egy expresszvonat sebességével megérkezett, ilyen gyorsan majd' "nagyovissá" cseperedett. Nézzétek, így történt:

2008 április 12.

Hát, körülbelül ilyen gyorsan is történt az egész. Ma már Juli: választékosan és nagyon-nagyon viccesen beszél. A beszéd is, mint a legtöbb mérföldkő nála, szinte egyik pillanatról a másikra jött: míg egy évvel ezelőtt otthon még nem beszélt, miután kijöttünk szinte egyből rákezdett, és ma már előszeretettel használ olyan szófordulatokat mint "Persze, mert ...." vagy "például..." De így lett szobatiszta is (az is már itt, tehát olyan rosszul nem érezheti magát ...), hagyta el a cumit vagy a babakocsit is. Odavan a dinókért és szinte minden állattért, melyek minél rémisztőbbek, annál jobbak ("én lány vagyok, de azért egy kicsit szeretem a dinókat és a cápákat). Az állatok iránti rajongása egy jóadag bátorsággal (nem vakmerőséggel...szerencsére) párosul, így ő képes egy tyúkot hosszú percekig ölelgetni vagy a buszon egy együtt utazó kutyával pár megálló alatt összemelegedni. (Egyelőre) szereti a hasát (főleg ha "bubicukorral"tömheti meg), szeret festeni, rajzolni és gyurmázni. Alapvetően egy bújós cica ("Anya, úgy imádlak! Olyan édes vagy!), de ha a helyzet úgy kívánja 10 körömmel (és 100 decibellel) védi az igazát. Erre Borka karja, háta a bizonyíték (én is kisebb testvérként a karmolást, mint egyetlen fegyvert tudtam csak bevetni nagyobb, ráadásul fiú testvéremmel szemben annak idején. Erre meg az ő karja a bizonyíték mind a mai napig.) Úgy látszik ez már csak így van. Ha észben nem éri fel a riválisát, majd feléri erőben....(itt kell megjegyezzem, hogy Borkát sem kell félteni. Gyakran kifejezetten úgy tűnik, direkt keresi magának a bajt.) Szereti ha együtt vagyunk, ha Rudi nincs (megesik bizony), meg is jegyzi, hogy valaki hiányzik közülünk: Apa. Hiába, nagy a szerelem...

Most, a harmadik születésnapot már bulival is ünnepeljük. Az első húsvéttal esett egybe akkoriban, a másodiknál örültünk, hogy Rudi végre hazajött egy hétvégére és együtt lehettünk, de a mostaniról már méltóképpen megemlékezünk: vasárnap délután bulit tartunk, ahol ő lesz a főszereplő, sütünk tortát, nem is akármilyet (erről később) és csak miatta jönnek a vendégek, mind a nyolc. Talán idén már ésszel is feléri, hogy mi is az a születésnap. De ha nem, hát Borka minden nap trenírozza egy kicsit...