MULTIKULTI

Különben nem igaz, hogy 2 napig építettük a kerti WC-t, mert a legtöbben azért a kettőből csak egy napot voltak. Mi is. Éspedig azért, mert a munkálatok első napján jobb dolgunk akadt: a bonni Nemzetközi Iskolában, ahol tanítok, nemzetközi nap volt, amikor is bemutatkoznak az itt összegyűlt nemzetek: sütnek, főznek, műsorral készülnek. Voltak olaszok, amerikaiak, spanyolok, japánok, koreaiak, afrikai- és "volt szovjet" népek, kanadaiak, lengyelek, svédek ... és még sok-sok más. Standok, illatok, zene, zaj, forgatag. Kóstoltunk kanadai juharszirupos grillezett lazacot, olasz fagyit, francia palacsintát, japán izéket, orosz és kirgíz pirogot, koreai marhahúsos valamit és kék-fehér-piros muffint (nem, nem Rudi és nem én. Na, akkor ki? :) )

Amikor régesrégen Dániába vetett a Jósors és sok-sok nemzettel együtt éltük a mindennapokat, ott voltak ilyen események. Amikor pedig ide kiköltöztünk, titokban arra számítottam, hogy, majd olyan izgalmas lesz mint ott, azon a "legszebb nyáron". Aztán hamar rájöttem, hogy a németekkel bizony semmi nem lesz olyan mint akkor ott. Viszont mióta itt taníthatok ebben a multikulturális közegben és bejuthatok ilyen programokra mindig visszajönnek azok a 20 évvel ezelőtti érzések. És mondhatom, nagyon jó. Mert a lelke nem öregszik az embernek.... És nagyon jó érzés, hogy ismerőseim vannak, akik örömmel, kedvesen fogadtak és látszott rajtuk hogy örülnek, hogy egy számukra ilyen fontos eseményen láthatnak engem is. És ez is olyan jó!!!

A lengyel szomszédaink (b.) és a tanítványom (jobbról a 2.)

Reiko és Mayumi, a japán tanítványam

Eugenia, a spanyol szomszédasszonyom a gyönyörű virágdíszével

A "volt szovjet" stand

Az afrikai

Meejoh, a koreia tanítványom

Rudi, a frissen szerzett lengyel (telekomos) barátjával, amint azon törik a fejüket, mit is írjanak a nagy nemzetközi üzenőfalra

Végül ezt írták. Lengyelül és magyarul ugyanazt. Nem szép?