A mi kis Morzsikánk, hozta a papírformát és pontosan két év után itt hagyott bennünket. Nem mondhatom, hogy váratlanul, mert azért mi Rudival már ősz óta minden nap, amikor megláttuk, hogy még előbújik a kis házából, összenéztünk egy pillanatra hogy "húú, de jó", de azért mégis meglepett, hogy gyakorlatilag egy nap alatt lemerült benne az elem. Mi nem láttuk, mert mivel otthon voltunk már, így Borka egyik barátnőjénél helyeztük el, amíg visszajövünk. Csakhogy nem várt meg minket... Hogy megéltük-e az utolsó napját, amikor már egyszeriben olyan gyenge lett, hogy már az etetőtálkájába sem tudott bemászni, nem tudom, hogy jó- e vagy rossz. Talán jobb nekünk így, hogy nem láttuk. Így mindig úgy fogunk rá emlékezni, ahogy aznap láttuk amikor elvittük "nyaralni": kedves volt, mint mindig és relative fitt. Talán Borka barátnőjének viszont jobb volt így (még ha nem is), mert neki is van egy törpehörcsöge, aki igaz még fiatal, de egy nap ugyanígy fog járni. Azt kel mondjam, szerencsénk volt Morzsival és talán neki is velünk. Szerettük, szeretett. Kedves volt, barátságos és a lányok is igen jó gazdájának bizonyultak. És pont ez volt a szándékunk, amikor egy rövid élettartamú állatot választottunk, hogy lássuk, mennyire tart ki a lelkesedés, mennyire lesznek lelkiismeretesek vele, még ha tudtuk is, hogy azt, hogy egy nap itt hagy bennünket, meg kell éljük. Most tartunk egy kis szünetet, aztán jöhet valaki más: talán újra egy hörcsög, talán egy akvárium, talán mindkettő. Vagy egyik sem. Meglátjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése