AZ OROSZ ISKOLA

Mindjárt itt az év vége, és a lányok pénteki rajztanfolyamáról még nem is meséltem, pedig ez is nagyon érdekes. Egy kis "kulturális színes", hogy  úgy mondjam. Ugyanis, egy tanítványom ajánlására a bonni orosz iskolában kötöttünk ki. Itt az itt élő teljesen vagy félig-meddig orosz gyerekek tanulnak oroszul, meg írni olvasni, meg sok mindent mást, többek között rajzolni is. Gondoltuk, az iskolában úgyis oroszul is tanulnak, ártani biztosan nem fog. Nem is ártott. Az igaz, hogy itthon  egyelőre nem nagyon alkalmazzák az ott elsajátított trükköket, de azért ilyen gyönyörűségek kerülnek ki a kezük alól:

"Júlijá" természetesen itt is maradt az állatos témáknál

"Bjorka" pedig inkább a tájképeknél

Amiről viszont mesélni szeretnék, az az orosz közeg, ami ott körbevesz. Minden oroszul van kiírva, csak győzze az ember kisilabizálni. Egy kis büfé is működik "Mása és a Medve" névvel, ahol egy letűnt korból itt ragadt, pulóveres, sima szoknyás, hetyke kalapos néni mindenféle édességet kínál (mint egy régivágású mozipénztáros - úgy képzeljétek el). Irina, a tanárnő, elsősorban oroszul kellene, hogy beszéljen a gyerekekkel (hiszen a többség azért van ott), de mivel most már járnak német nyelvűek is, ezért keveri a kettőt: hol így, hol úgy. Én vagy a folyosón ülök, vagy századjára is megnézem a környező üzletek kínálatát. Velünk egy időben ovis gyerekeknek is van iskola előkészítő, de mivel kicsi gyerekekről van szó, az anyák ott ülnek, várnak és trécselnek. Én ennyi festett szőke hajzuhatagot, magassarkú cipőt, miniszoknyát és csiricsáré rúzst még egy helyen nem láttam! És ennyi barátságtalan nőt/anyát sem! Egy éve járunk oda, egy év alatt egyetlen nő viszonozza a köszönésünket, a többiek csak felnéznek és karattyolnak tovább (amúgy nagyon érdekes, hogy néha amikor én is ott maradok és fülelek meg nézelődök,  egyre több ismerős orosz szó üti meg a fülemet: szabacska, maladec, szkazsi!,  vagy persze a daszvidányá vagy a szpásszibá. Ilyenkor mindig eszembe jut Olga, egy fehér orosz "osztálytársam" az egyik német tanfolyamról, aki szintén egy igazi "savanyúcukor" volt, hogy ők úgy gondolkodnak, hogy "miért  legyen ő kedves velem, hiszen nem vagyunk mi barátnők?" Ez igaz, de hát egy "zdrasztvujtye"-t vagy egy hallo-t egy év után csak elvárhat az ember, nem?