JÓGA

Ma jógázni voltam. Egy itteni jóga-fanatik barátnőm jóga-fanatik ismerőse most végezte el a jóga-oktatói képzést és lelkes jelentkezőket várt, akiken gyakorolhat egy kicsit, mielőtt kilép a jóga nagybetűs világába. 4 pénteken mehetünk teljesen ingyen másfél órát egy olyan gyönyörű jóga stúdióba, hogy leesett az állunk. 

Én nem is tudtam, hogy a jóga ilyen kimerítő is lehet! Igaz az én létező és nem létező izmaim ősz óta nem is mozogtak a minimálison túl semmit, így nem is csoda, ha ma jajgattak egy kicsit. Főleg amikor a "kutya", ill. "krokodil" pózokban tekergettük magunkat. Legközelebb már biztosan flottabbul megy. Így is nagyon jól átmozgatott és a lelkemet is kisimította.

Ami nekem nehézséget okozott, az a német (már megint). Amikor elhangzott a "hunyjuk be a szemünket és..." instrukció, na ott jöttek a  bajok! Mert nekem látnom is kell, hogy mit csináljak,a jóga- zsargonban még nem vagyok járatos (leginkább a játszótériben vagyok, ha valamiben egyáltalán...), "a nyújtóztassuk ki a lábujjainkat vagy a külső talpélünkön hintázzunk előre-hátra" csak azután ment, hogy meg is figyeltem őket pontosan. Így volt, hogy ki kellett kukucskáljak és megnézzem, a szomszéd mit csinál. Ekkor aztán a befeléfigyelésnek meg a koncentrációnak lőttek. De hát nem lehet minden. Ahogy Eszterházy Péter is mondja: "Az élet tejföl. De nem fenékig."