MILCHCUP

"Anya! El tudod hinni, hogy eljött ez a nap? Négy éve várok rá!" - és ugrott ki Juli, rá amúgy nem jellemző, "fiatalos" lendülettel reggel az ágyból. Igen, négy éve, amikor betette a lábát az iskolába és először értesült a "Milchcup"-ról, várja ezt a pillanatot, hogy ő is részt vehessen egy nap az iskola ping-pong csapatának tagjaként. 

Mert a mi Julink makacs célorientált. Amit a fejébe vesz, azt tűzzel-vassal keresztülviszi. Ilyen ez a ping-pong is. Eldöntötte már elsőben és tessék, negyedikben bekerült a csapatba. Pedig nem jár szervezett edzésekre, mi sem vagyunk kaphatók minden alkalommal, amikor neki eszébe jut elmenni a játszótéri asztalhoz és ott ütögetni, vagy átrendezni a lakást és az étkezőasztalon játszani. Az iskolában van asztal (mármint igazi ping-pong, nem étkező. Persze az is...), de csak most az utóbbi időben kezdek rendszeresen játszani. Szóval, mi se nem ambicionáltuk, se nem vettünk részt igazán a felkészülésben. Eljött a válogató napja, odament és bekerült ahogy szerette volna. Madarat lehetett volna fogatni vele! Végre valami amiben a ő legjobb a családban! Mert ez továbbra is az ő szakterülete marad... Mint, ahogy az állatok és a zongorázás is. Ezekben verhetetlen a mi családunkban :) 

Február végén volt a területi bajnokság, ahol a 18 induló csapatból az előkelő negyedik helyet sikerült a 10 éves kategóriában megszerezni, ami nagyon, nagyon jó, hiszen az ötös csapatban csak egy gyerek játszik szervezett keretek között, a többiek amolyan hobbi-ütögetők, mint a mi Julink is. És ez még csak a kezdet! Hatodikig lehet indulni, jövőre már lány- és fiúcsapatok külön. Azóta minden nap viszi magával az ütőket az iskolába, hátha akad egy szabad 10 perc, amikor lehet játszani. Ők már megkezdték a felkészülést a jövő évi rangadóra...