Mostanra viszont megérett bennem az érzés, hogy talán van e három színen kívűl is világ és ha igen, vajon melyek azok, amikkel nem nyúlok mellé és nem mutatnak még nyúzottabbnak, mint amilyen a hétköznapok darálójában amúgy is lesz az ember. Hát így keveredtem el egy színtanácsadóhoz, aki mindenféle varázslat és fondorlat útján kiderítette, hogy én bizony a színek tekintetében a "hideg tél" típushoz tartozom. Na ne a mai napra gondoljatok, ami hidegnek hideg ugyan és télnek is tél, de csupa sötétség, csontig hatoló nyirkosság a szürke minden árnyalatával keverve, hanem egy ropogós, nagyon friss, nagyon karcos, napsütéses napot kék éggel, szikrázó napsütéssel (egy amolyan "Blauhimmeltag"-ot)*. Ilyen háttér előtt pedig az élénk, "fényes" színek ragyognak méginkább. Magamtól sohasem nyúltam volna egy fukszia után például egy boltban sem, és tessék! most kiderül, hogy nem csak hogy nyugodtan, hanem egyenesen bátran! Persze (sötét) kékkel és fehérrel párosítva, mondjuk. Vagy eddig volt az az egy a fáradtrózsaszínnál csak egyetlen árnyalattal élénkebb rúzsom, sátosros ünnepekre. Erre kaptam egy "buzzin" árnyalatot helyette amivel tényleg olyan az arcom mintha állandó reflektorfényben lennék. És mi van a hármas egységemmel? Szerencsére kiderült hogy "A" piros sál nem csak jó (de csak óvatosan, mert nem minden piros egyformán jó ám!), de egyenesen iránytűként használható és a fehér és a sötétkék is maradhat. Micsoda megkönnyebbülés! Így legalább nem kerültem identitás válságba :)! Most, hogy már tudom, hogy a narancsárga összes árnyalatának mennie kell, és ha legközelebb veszek valamit, bátran iduljak el a püspöklilák, a rózsaszínek, a fura zöldek világa felé is és ne automatikusan a piroshoz nyúljak, mert van élet a vörös zónán is túl! Na, ezt még szoknom kell, de végül is miért is ne?
*Zsuzsa Bánk: Weihnachtshaus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése