"OVIS" JULI

Julit is "intézményesítettük" és most már két hete "Vorkindergarten"-be, vagyis kisoviba jár, ami kifejezetten 2,5-3 éves gyerekek számára ajánlott. Kétszer megy egy héten, hétfőn és pénteken 9-12-ig, itt az utcánkban, tőlünk 5 percre. Nem egy Waldorf, de mivel az óvónéni maga is waldorf beállítottságú (a gyerekei is abba jártak), így azért nem az a pónilovas-barbis-pókemberes vonal. Van évszakasztal és gyertyát is gyújtanak minden reggel. Aztán énekelnek (elsősorban a szülők), majd kézműveskednek egy kicsit, de az idő nagy részét kint töltik a Parkban ha esik ha fúj (eddig szerencsénk volt). Ott is piknikeznek az otthonról hozott uzsonnákból. Múlt pénteken gesztenye és száraztészta nyaklácot fűztek, majd további gesztenye-keresésre indultak, ma pedig palackpostát készítettek és ezekben a percekben is a Rajnánál járnak, hogy bedobják az üvegeket a vízbe. Az ovónéni írt egy levelet, hogy "a bonni maxigruppeba járó ovisok vagyunk és szeretettel üdvözöljük a palackposta megtalálóját". Aztán a gyerekek rajzoltak meg ragasztottak a papírra és betették őket egy-egy borosüvegbe. Nagyon izgalmas!

Juli szeret menni, büszke rá hogy már ő is ovis. Van kistáskája, benti cipője...stb. Borka persze nem tudja, hogy Juli csak kétszer megy egy héten, amikor neki meg minden nap kell és azt sem tudja, hogy bezzeg itt van egy Zille nevű magyar kislány, amikor neki meg németül kell boldogulnia nap nap után. Nem mintha Julit nagyon érdekelné Zille és fordítva, de ez az ő korunkban még természetes.

Abban a reményben irattuk be, hogy mire "nagyovis" lesz, addigra már megszokja a német környezetet és talán jobban fog érteni mint most Borka, akivel a beszoktatás nem volt egy fáklyásmenet, bár mostanára már szívesen megy. Julit látszólag nem zavarják a nyelvi nehézségek, meg egylőre ő még úgyis magában játszik, így az sem frusztrálja, hogy a gyerekekkel nem ért szót.

Úgyhogy ez mindenképpen egy "win-win" szituáció, mivel így nekem is jut egy kis szusszanásnyi idő, amivel kiegyensúlyozottabb lett az élet és benne én is...