Tegnap délután Borka ovijában családi programon jártunk. Az itteni Óvodaszék (a Waldorf ovikat irányító szülői testület) szervezte "ElternCafe"-ban. Ez a kötetlen kávézás-sütizés alkalmat adott a régi- és az új családok számára a megismerkedésre. Mi nagyon jól szórakoztunk. A gyerekek többé-kevésbé elvoltak az udvaron, mi pedig tudtunk egy kicsit beszélgetni az anyukákkal és az apukákkal. Az kiderült, hogy Borkát egyfajta "csodabogárnak" tartják a gyerekek (a szó jó értelmében), mivel "olyan furcsa nyelven beszél, hogy egy mukkot sem lehet belőle érteni". Egy kislány otthon be is adta az anyukájának, hogy már az óvonéni is tud magyarul, mert ő hallotta, hogy Borkával így beszél. Bár megérkezett a csoportba Zolika is már, akinek az anyukája magyar és az apukája angol. Ő sem beszél németül, így tényleg most már a magyar a kisebbségi nyelv és előbb-utóbb tényleg meg kell tanulnia Frau S-nek egy pár szót ha boldogulni akar, főleg hogy, jövőre Julika is erősíti majd a csapatot :). Borkának Zolika szerintem kifejezetten jól jön, mert legalább valakivel szót ért és Zolikának is ugyanezért jól jön Borka. És nekem is jól jön, hogy ebédidőben ha mással nem, hát a magyar anyukákkal tudok két szót váltani (itt általában csendben várakoznak a szülők, majd megragadják a gyerekeküket és már mennek is. Olyan nagy kvaterkázás mint otthon fél 1-kor, sajnos itt nincs. Hiányzik is...)
Amúgy nagyon jó ötletnek tartottuk ezt a kis közös uzsonnázást, mert tényleg itt alkalom nyílt egy kicsit az ismerkedésre (a németekhez -tisztelet a kivételnek- elég nehéz közel kerülni. Aki barátkozik az vagy külföldi vagy élt külföldön és tudja, hogy az elején azért nem túl könnyű...) Szerintük ezt otthon is be lehetne vezetni (amennyiben olvassák az otthoni "illetékesek"...:)), mert tényleg könnyebb így mint reggel-délben rohanvást.
Persze a "puding próbája" ma jön, amikor is meglátjuk, hogy továbbra is csak álldogálunk a folyósón vagy esetleg váltunk-e két szót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése