Nagyival töltött egy hetünket tegnap egy kölni kirándulással koronáztuk meg. Már azelött is jártunk az állatkertben és a csokoládé múzeumban, de a Dómot még soha nem néztük meg közelebbről. A gyerekek érdeklődését és ezáltal lelkesedésést elég nehéz a kulturális élményekért felkelteni (nyílván). Most is azt mondtuk nekik, hogy pizzázni megyünk - és azért ez most is megtette a kívánt hatást.
Jártam már Kölnben, a Dómot is láttam már kétszer, de úgy látszik egyszer sem voltam elég érett a feladathoz, mert soha még ekkora hatást nem tett rám: most, ahogy kis hangyaként felnéztem az égig érő templomra, szó szerint egy "HŰHA!-élményben" volt részem. Ahogy ott alltam a tövében, csak nézve az ezernyi csipkét, szobrot, cirádát... hát tényleg még a szavam is elállt. Teljesen lenyűgözött a monumentalitásával! (Ezzel más is így lehetett, mert míg a 2. világháborúban Köln csaknem egészét lebombázták, a Dómot megkímélték. Talán nem merték bántani. Végtére is soha nem lehet tudni... Ugyanígy ha megfigyelitek az útmenti kereszteket sem bontják le, sokszor inkább "beleépítik" a házba, de nem bojgatják. Pécsett, a Szigeti úton látni egy ilyet - többek közt.) Nem tudom végülis mennyi ideig építették, de csak egy-egy cifra részlet kifaragása egy emberöltőig tarthatott, nemhogy az egész befejezése. Sok mester talán nem is látta egészben a művet, csak azt a részletet, amit éppen ő készített.
Ezúttal be is mentünk. Belül, valljuk be, azért a legtöbb templom valahol egyforma. Ez is. Ami viszont hozzátett, az az éppen kezdődő mise volt. Amikor megszólalt az orgona... hát, az ember hátán futkosott a hideg, annyira betöltötte az összes teret, zeget-zugot az épületben is de az emberek lelkében is. Valahogy így érezhették magukat a Királyi Esküvő vendégei múlt pénteken a Westminster Abbey-ben (csak itt kevesebb volt a kalap...). Nem mondom, az ezt követő Rajna parti ebéd és séta sem volt utolsó anyák napi program, de nekem mindenképpen a Dóm adta a legtöbbet. Főleg, hogy ezúttal a gyerekek sem nyiffogtak. Talán őket is megfogta a hely szelleme....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése