EZIDÁIG

Hát, nem mondom hogy így péntekre nem fáradtunk el a korán kelésbe, de azért összegezve az elmúlt egy hét iskolás, óvódás történéseit: eddig mindenkivel -beleértve magamat is- minden a legnagyobb rendben. 

Fél hétkor indul a nap, de így van időnk együtt reggelizni, szöszögni mielőtt fél 8-kor útnak indulunk. Kb. 15 perc kell, hogy az iskoláig eljussunk és hiába van az már egy másik városban, mégis hamarabb ott vagyunk mintha itt lennénk a mi városunkon határain belül. A forgalom kifelé egyáltalán nem vészes és azon az úton, amin mi jövünk vissza Julival, szintén nem. De hozzá kell tegyem egyelőre még jó az idő (tehát nem esik) és sokan biciklivel közlekednek... 

Borka nagyon szívesen megy és délután is ugyanolyan jókedvvel jön, így -bár az információkat igen lassan adagolja- úgy gondoljuk, nagyon jó helyen van. Az őszi szünetig csak 8-10 óra között van tanítás, utána már a napközi kezdődik. Ezalatt az idő alatt "formarajzolnak" (egyenes, hullásmos, cikkcakkos vonalakat gyakorolnak, ami majd az írást készíti elő), de néha van ún. "szabadrajz" is, amikor azt rajzolnak amit akarnak (adott témán belül - Németország :)). Illetve énekelnek is és táncolnak is, de erről "csak úgy" félszavakból értesülünk. Majd lesz szülői értekezlet, gondolom, ott minden részletesen elmesélnek. Az oviban mindig azt mondták, hogy az a jobb ha gyerek nem mesél, mert az azt jelenti, hogy túllépett a történéseken, semmi emlékezetes nem történt (értds semmi rossz). Amit kell úgyis megtudunk, ha szükségesnek érzi.

Kettő tanító van a gyerekekkel (B. szerint azért mert az oviban is kettő óvónéni van, de ebben azért nem vagyok biztos, főleg mert láttam hogy Herr B. kb. 20 éves... - gondolom ez is kiderül a szülőin). Ezen felül szerdánként egy idősebb, rutinosabb tanítónő is be fog menni megnézni, hogy hogyan haladnak a dolgok, mivel a mi tanárunk még tapasztalatlan, friss diplomás. És jól is van ez így....

Borka egy kisfiúval ül együtt, akit " a nagymamája kísér miden nap", de tegnap látta, hogy nem, hanem az az anyukája. Na ekkor végleg eldöntöttem, hogy még jópár évig festeni fogom a hajam ... A nevét még nem tudja, de jól kijön vele. 

Az igazi csúcspontot a napközi jelenti, amikor is ha jó az idő kimennek a játszótérre vagy bent játszanak az udvaron, ill. Schleich állatokkal tesznek-vesznek. Az igazi izgalom viszont, hogy már EBÉD ELŐTT  gumicukort lehet kapnia annak, aki elárulja  a napközis tanító nénink a nevét, hogy az lassan meg tudja jegyezni őket!!! Borka ezt élvezi a legjobban... (ezzel gyomrozhat be igazán Julinak amikor is összegzik, hogy kivel milyen izgalom történt abban a pár órában amíg külön voltak). A napközis terem kettő helységből áll és olyan, mint egy nappali: kanapéval, konyha sarokkal, játékokkal (babaházzal, kiskonyhával, társasjátékokkal). Szerintem itt érzik magukat a legjobban... És van ebéd is (vegetáriánus meg húsevő is - bizony!), de az nem valami nagy "wasistdas", hogy ilyen stílusos legyek: tejberizs vagy leves vagy krumpli vagy spagetti. Nem baj, arra jó, hogy valami meleg étel kerüljön a hasukba. Aztán fél kettőre megyek is és megyünk tovább Juliért 2 órára.

Julitól tartottam egy kicsit, hogyan hogyan veszi, hogy ezúttal már egyedül kell boldogulni, mivel se Borka se másik kis magyar barátja nem lesz már ott (egész nyáron hárította az iskola kérdést, mert nem akarta hogy B. végül is menjen és őt magára hagyja az oviban), de mivel első nap nagyon jól startolt, így semmi gond nincs. Kevés gyerek volt ezidáig (biztosan Mallorcán van még a többség), így nagyobb figyelem jutott neki is. Barátkozik és egyre többet beszél németül is. 

Nagyon megnyugtató ez nekem, hogy ő is és Borka is nagyon kiegyensúlyozottan kezdik és végzik a napot. Mindenki rendben van és így mi is Rudival jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az meg, hogy fárasztó a korán kelés, azt eddig is sejtettem. Próbálunk este mindent bekészíteni a reggeli kávétól a az uzsonnáig, hogy automata üzemmódban, különösebb gondolkodás nélkül tudjunk reggel összekészülni, aztán az autóban szépen magunkhoz is térünk...