Az imént, amikor is már a harmadik adag mézeskalácsot sütöttem ebben a szezonban, azon tűnődtem, vajon hány magyar háztartásban sütnek éppen most mézeskalácsot.Valószínűleg sokban. Csak engem a sütés során felhívott anyukám (a recept miatt), egy barátnőm, hogy "na jó, ha nem érek rá beszélgetni, akkor ők is lassan nekiállnak a sütésnek", ill. Rudi anyukája aki szintén kérte a receptet. Szeretem. Ismerek olyat, aki húsvétkor is süt, én akkor nem tudnék. Valahogy annyira csak az adventi időszakhoz tartozik. Az illat, a meleg, a felfordulás amivel jár - már ha elég segítő kéz akad, és hát akad... Így aztán csiricsáré, girbegurba medve és róka formájú mézesektől, a hagyományos magos-míves csillagokon át, a sima, díszítetlenekig minden kikerül a kezünk alól. De nem baj, így szép. Az együtt alkotás öröme, ill. hogy mindezt valószínűleg majd példaként viszik tovább a saját felnőtt életükbe majd, kárpótol minden hercehurcáért. Na, meg hogy látom, hogy milyen szívesen eszik (mit eszik?! Falják!)... Mivel is indulhatna jobban egy téli, hideg, koromsötét reggel, mint egy falat mézeskaláccsal?
Itt is van mézeskalács, de nem ilyen. Legalábbis, amikkel én találkoztam. Van "Nürnberger" meg "Aachener", de azok kerekek, ostyaszeleten állnak, szárított, kandírozott gyümölcsökkel gadagitottak és sokszor csoki- vagy az általunk is ismert "puszedli mázzal" (tudjátok az a márványos fehéres) vannak leöntve. Én azt is szeretem. Kávéhoz. egy csipet őrölt kardamommal. Igazán ünnepi... Ami fűszerkeveréket itt kaptam, amolyan "németesen" zamatos: egy kicsit igen, de nagyon nem. Tudom már, hogy jövőre ezt kell magammal hozzak. Akiknek jutott a sütésünkből, persze ezt is nagyon dícsérték, de mi tudjuk, hogy azért aromásabb is lehetne. De elég ha mi tudjuk (és seperjük be a dicséreteket) ...
A mézeskalács sütés karácsonyi hagyományát pedig sikerült az oviban is megalapozni. Juli vitt ugyanis kóstolót még a bazári sütésből, ami olyannyira megnyerte az óvónénik tetszését, hogy mindjárt elkérték a receptet is az óriás csillagformánkkal együtt. Olyan büszke vagyok!!! (és arra is, hogy a bazár után odajött hozzám egy anyuka, akik a kávézó-felelősök voltak, és megköszönte, hogy egy ilyen szívvel-lélekkel dolgot vittem...) Cserébe én is kapok eredeti, német karácsonyi keksz receptet... Szép ez a kulturális csere-bere...
Én ezt a receptet használom (nem saját, de NAGYON hálás vagyok érte...):
3-4 ek méz
5 ek. tej
200 gr. cukor
120 gr. vaj
1 tasak mézeskalács fűszerkeverék
* ezeket egy lábasban összemelegítjük
1 kk. szódabikarbóna
500 gr. liszt
1 tojás
* ezeket is összekeverjük és a folyékony hozzávalókhoz adjuk.
* tésztává gyúrjuk és egy éjszakán át pihentetjük
* másnap kb. 3 mm-re nyújtjuk. Szaggatjuk. Tojással megkenjük. Díszítjük.
* 200 C-n kb. 5 percig, vagy, amíg aranyos színt nem kapnak, sütjük.
Fémdobozban tároljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése