ENNYI.

Köszönöm a bíztató szavakat és a hasznos tippeket!! Tényleg hasznosnak bizonyultak, mert szombaton elmentünk az uszodába és fél óra sem telt bele, Borka már kiemelt fejjel úszott és Julinak is remekül ment a búvárkodás!!! Nagyon örültünk és ismét beigazolódott a tétel, hogy erőszakkal nem lehet semmit elérni. Lehet pattogni, meg dirigálni, meg kiabálni meg magyarázni az úszás (és bármi egyéb) mikéntjét ha a gyereket ez nem bátorságra sarkallja hanem megfélemlíti. Tudtam, hogy Borkát igazából pillanatok választják el attól, hogy úgy ússzon ahogy itt mindenki (és majd ahogy az iskolában is kell), csak már annyira ideges volt a tanárnőtől és ő tőle, hogy megakadt a folyamat. És ennyi kellett: engem valaki rávezessen, hogy mi is a titka, ill. hogy ő ezt nyugodt körülmények között kipróbálja. Ennyi.

A történet a tanárnővel amúgy úgy folytatódott, hogy miután elküldtem neki (rövid, de korrekt) levelemet amiben a stílusát és a módszereit kifogásoltam, kaptam egy udvarias "sok sikert a kedves gyermekeimhez" választ. Én nem vagyok az a beszólós típus és a skorpió énem is csak akkor tör utat magának ha valami már tényleg nem elfogadható, de nem akartam, hogy azt higgye, mindent lehet, én meg mint egy nyuszi befogom a számat, csak éppen itthon örlődök még napokig rajta, elszúrva ezzel a hétvégémet is.  Azt hiszem elértem a célomat, mert felébresztettem a lelkiismeretét, és később még ajánlott maga helyett egy másik, "fiatalabb" tanárt (ezt ő mondta így) "ha úgy gondoljuk" (a lányok nem gondolják "úgy") és egy újabb levélben meg is érkezett az illető elérhetősége. Ezt udvariasan hárítottam, viszont részemről a dolog méregfoga ki is lett húzva, ő meg talán elgondolkodik egy kicsit...