JULI-BULI

Azt a véleményemet továbbra is fenntartom, hogy óvódás gyereknek szülinapi bulit rendezni túlzottan nagy terhet ró szegény szülőkre, de miután tavaly Borkának már lehetett zsúrja, így egyértelmű volt hogy Julinak is lesz. Karácsony, na jó, farsang, óta készült rá, mi meg ebben a kérdésben nem akartunk szembe menni vele (aki ismeri, tudja, miről beszélek .:). de azt is tudtuk, hogy nem szeretnénk egy csapat 4-6 éves gyereket nálunk szórakoztatni, főleg nem németül. Mert Borkánál könnyű: idejönnek a baratnői és kézimunkáznak (...), de Juli nem az a kötögetős típus (egyelőre).
Mivel itt a születésnapot az első évtől az utolsóig mindenki megünnepeli, így komoly iparág fejlődött ki erre. Gyakorlatilag bárhol, bármikor, bármennyiért lehet ötletet találni a hol-ra és a miként-re. Talán csak az Aldi és az Aral benzinkút kínálatában nem szerepel születésnapok lebonyolítása, bár ki tudja, soha nem néztem :)) Julinál egyértelmű volt, hogy az állatok mentén indulunk és ha lehet, kint tartjuk a szabad ég alatt. Szerencsére az iskolában akad egy anyuka, aki amellett, hogy kertész, még környezeti neveléssel is foglalkozik és -hogy, hogy nem- születésnapok lebonyolítását is vállalja. A honlapját átböngészve, egyből tudtam, hogy ő lesz a mi emberünk (bár már akkor szimpatikusnak találtam, amikor ősszel az iskolai "Putztag"-on fej-fej mellett gazoltunk. Én a magam amatőr-, ő pedig a maga profi szintjén húzta a nem-oda-valókat.). Jobbnál, jobb programokat kínál a méhek tanulmányozásától, a vizek állatvilágán keresztül a háziállatokig mindent. A gyerekek 3 órát a szabadba töltenek, valamit tanulnak, valamit látnak, valamit készítenek és rengeteg élménnyel gazdagodva térnek haza.

Először a méhekre gondoltunk, méhviasz gyertya készítéssel, mézeskenyér majszolással, de aztán végül ezt elvetettük, mert kint nem lehet már viaszt meríteni, mivel az illat odavonzza a méhecskéket, akik nagyon könnyen bele eshetnek (a viaszba). Így végül abban maradtunk, hogy elmegyünk hozzájuk, mert nekik bárányaik, tyúkjaik és kutyájuk is van, és 3 órát velük könnyedén és tartalmasan el lehet tölteni. Teli találat volt!! Nem csak azért, mert nagy szerencsénk volt az idővel vagy, mert a hely egy gyönyörű dombtetőn, egy virágzó repce mező mellettt fekszik, hanem azért is, mert van egy 6 hetes kisbárányuk, akit a mamája nem tudott szoptatni és így az embert és a kutyát tekinti szüleinek. (Tisztára mint a "Babe" c. filmben a kismalac, csak itt nem disznó-bárány a felállás, hanem bárány-kutya). Bimbo-nak hívják és Bimbo szuper helyes volt, ahogy a kutyával együtt elénk szaladt az utcán. Julinak, de szerintem a többi gyereknek is, ez már elég lett volna...

Anya-lánya

Mivel ő sem akarta  a buli egyetlen percét sem elmulasztani, végig a nyomunkban, mellettünk volt, megszagolva, megrágva mindent. Hagyta, hogy a gyerekek üvegből (!!) etessék, simogassák, húzzák-vonják. (Egy újszülött bárányhoz az első hetekben 2 óránként kell kelni - az embernek-, speciális tápszert melegíteni, kimenni az ólba, megetetni, visszabújni az ágyba, aztán 2 óra múlva ugyanezt elölről. Éjjel- nappal. Mert nem lehet hagyni...)

Az csak hab a tortán, hogy ma délelőtt 10 órakor született egy újabb kisbárány (14.00-kor kezdődött a buli), akit már délután, nagyon óvatosan meg is lehetett simogatni (neki van igazi, birka anyja).

Egy igazi "maszületett bárány". Ráadásul fekete...

Emellett a vakondtúrásokat végigjárva gyűjthettek földet, amit aztán átszitáltak és komposzttal keverve cserepekbe lapátoltak, majd körömvirágot ültettek bele. Megnézhettek egy (csinoska) csirkeólat belülről, megszámolhatták, hány tojás van éppen a fészkekben, megbeszélték, melyik állat mit eszik és mit iszik (sőt az itatókat ki is moshatták). Segíthettek a birkák legelőjét áthelyezni egyik sarokból a másikba, hogy mostantól ott legeljék a füvet meg a pitypangot és programon kívűl még egy-két vízbe pottyant méhecskét is ki kellett menteni. Micsoda kaland!!

 Sokat láttak, sokat hallottak, sokat csináltak, jöttek-mentek. Csupa élmény, csupa feldobott, élményekkel gazdagodott gyerek (csupa elégedett szülő). 

Nem reklám...

Ez ám az élet!