Hát én úgy vagyok a a méhekkel, mint Julika az állatokkal: "megszerettem őket!" És nem csak azért, mert imádjuk a mézet és rengeteg fogy nálunk belőle, hanem azért is, mert szeretni kell őket, hogy ne pusztuljanak végleg ki. Ugye milyen furcsa? A méhek, akik az életünk része, akik ugyanúgy hozzátartoznak a tavaszhoz vagy a nyárhoz mint a legyek és a szúnyogok, ha így haladunk tovább eltűnnek a világról. Pedig már az egyiptomi fáraók sírjában is, sőt krétakori leletekben is találtak mézet, tehát ismerete, szeretete, használata egyáltalán nem újkeletű dolog. Nem csoda, hiszen egy valóságos csodaszer! Amellett hogy édesít, egy sor egészségügyi problémát is orvosol az az étvágytalanságtól, a légúti fertőzéseken, a nehezen gyógyuló sebeken át, a bőrszárazságig vagy akár a bélhurutig. Nem csoda, hogy egy külön "tudományág" is foglalkozik jótékony hatásaival. Ezt "Apiterápia"-nak hívjuk, a háziméhek latin, "Apis mellifera" neve után. Én bevallom, most hallottam erről először, de nem csodálkozom, hogy ilyen is van.
Viszont a 2. világháború óta tartó nagyüzemi mezőgazdasági termelés és az ezzel járó vegyszerezés nem csak a kártevőket, hanem sajnos a hasznos rovarokat is veszélyezteti, a méheket, a darazsakat de éppen a pillangókat is (és közvetlenül a belőlük táplálkozó madarakat, pl. a fecskét, is és az őket fogyasztó egyéb állatokat is. Mivel minden, mindennel összefügg, így elképzelhető, hogy milyen láncreakció indulhat el. Sőt, sajnos már el is indult...). A mezőgazdasági termények egyharmadának (!) beporzását méhek végzik el. Nélkülük nincsenek gyümölcsök. Gyümölcsök nélkül nincsenek magok (és almáspite, lekvár és gyümölcstorta sem), magok nélkül pedig nincsen élelem sem az állatok sem pedig az emberek számára.
Ugye milyen fontos feladatot látnak el ezek a kis méhecskék, akik átlagosan mindössze 40 napot élnek? Ezalatt a rövidke, de igen jól időzített élet során, nem csinálnak egyebet (na, jó, az ún. dolgozók), mint ki-be repülnek a kaptárból (van olyan faj, amely első tavaszi kirepülését egyes fűzfa-faj virágbaborulásának elő napjára teszi. Hogy honnan tudja?!), persze nem "csak úgy" vaktában, hanem a felderítőik pontos útmutatása alapján. Hát nem elképesztő? Egy kiló méz előállításához 50 millió kirepülésre van szükség. Ez nálunk egy kétheti mennyiség... És mégis ugye milyen könnyen csapjuk agyon a berepülő méhet, vagy fújjuk le rovarirtóval ahelyett hogy kitessékelnénk a szabadba? Pedig gyakorlatilag az életünk függ tőlük. Nem csak az, hogy nélkülük nincs méz és méz nélkül nincs mézeskalács, de vajas-mézes kenyér sem, mert mondhatjuk, hogy "na és?", de ez nem ilyen egyszerű... Így én itt mindenkit arra buzdítok, hogy igenis tanulja meg szeretni a méheket, vagy ha nem is megy, legalább amikor berepül hozzá a lakásba egy, inkább hajtsa ki a természetbe (de ne úgy, hogy közben összenyomja a konyharuhával), vissza az övéihez, hogy hadd folytathassa áldásos kis életét. Mert ahogy -állítólag- Einstein is megfogalmazta (és nem tegnap):
"Ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig."
(Biztos vagyok benne, hogy rengeteg forrás található az interneten is, én "csak" ezekre hagyatkoztam, de már belőlük is rengeteget tanultam.)
Forrás itt és itt
És Ti? Titeket mi foglalkoztat mostanában?
Viszont a 2. világháború óta tartó nagyüzemi mezőgazdasági termelés és az ezzel járó vegyszerezés nem csak a kártevőket, hanem sajnos a hasznos rovarokat is veszélyezteti, a méheket, a darazsakat de éppen a pillangókat is (és közvetlenül a belőlük táplálkozó madarakat, pl. a fecskét, is és az őket fogyasztó egyéb állatokat is. Mivel minden, mindennel összefügg, így elképzelhető, hogy milyen láncreakció indulhat el. Sőt, sajnos már el is indult...). A mezőgazdasági termények egyharmadának (!) beporzását méhek végzik el. Nélkülük nincsenek gyümölcsök. Gyümölcsök nélkül nincsenek magok (és almáspite, lekvár és gyümölcstorta sem), magok nélkül pedig nincsen élelem sem az állatok sem pedig az emberek számára.
Ugye milyen fontos feladatot látnak el ezek a kis méhecskék, akik átlagosan mindössze 40 napot élnek? Ezalatt a rövidke, de igen jól időzített élet során, nem csinálnak egyebet (na, jó, az ún. dolgozók), mint ki-be repülnek a kaptárból (van olyan faj, amely első tavaszi kirepülését egyes fűzfa-faj virágbaborulásának elő napjára teszi. Hogy honnan tudja?!), persze nem "csak úgy" vaktában, hanem a felderítőik pontos útmutatása alapján. Hát nem elképesztő? Egy kiló méz előállításához 50 millió kirepülésre van szükség. Ez nálunk egy kétheti mennyiség... És mégis ugye milyen könnyen csapjuk agyon a berepülő méhet, vagy fújjuk le rovarirtóval ahelyett hogy kitessékelnénk a szabadba? Pedig gyakorlatilag az életünk függ tőlük. Nem csak az, hogy nélkülük nincs méz és méz nélkül nincs mézeskalács, de vajas-mézes kenyér sem, mert mondhatjuk, hogy "na és?", de ez nem ilyen egyszerű... Így én itt mindenkit arra buzdítok, hogy igenis tanulja meg szeretni a méheket, vagy ha nem is megy, legalább amikor berepül hozzá a lakásba egy, inkább hajtsa ki a természetbe (de ne úgy, hogy közben összenyomja a konyharuhával), vissza az övéihez, hogy hadd folytathassa áldásos kis életét. Mert ahogy -állítólag- Einstein is megfogalmazta (és nem tegnap):
"Ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig."
(Biztos vagyok benne, hogy rengeteg forrás található az interneten is, én "csak" ezekre hagyatkoztam, de már belőlük is rengeteget tanultam.)
Forrás itt és itt
És Ti? Titeket mi foglalkoztat mostanában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése