INTENZÍVEN

Gondoltam, hogy a nyári szünetig, ami itt még nagyon sokára kezdődik, beiratkozom egy nyelviskolába és intenzíven németet fogok tanulni: az időmet is kitölti, a hasznomra is válik. Az első meglepetés akkor ért, amikor a szintfelmérő tesztem alapján egyből felsőfokú csoportba soroltak be, a második, amikor egy óra után számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szintem. (úgy látszik, észrevétlenül rámragadt a nyelv valahogy...) Úgyhogy most minden délelőtt 2x90 percben ott ülök az ázsiai osztálytársaimmal (öten vagyunk) és intenzíven nyelvet tanulok (nem a beképzeltség mondatja velem, de a kiejtésemmel én vagyok a "Jani"). 

A csoporttársaim -mostanra csak fiúk maradtak- Taiwanról, Dél Korából és Szíriából érkeztek. Mind egyetemre járnak már, vagy szeretnének a jövőben. Nagyon igyekvőek, okosak és rendesek, pl. nem éreztetik velem, hogy én hozzájuk képest már igencsak néni vagyok (igaz, az olvasószemüvegemet nem mertem még elővenni...). Azelőtt, amíg én is hasonló csoportokat tanítottam és akadt egy-egy 35 feletti diák, mindig úgy tekintettem én is rá, hogy "jó, jó, de ő már idősebb, nem vág úgy az esze..stb". Hát most én vagyok ez az idősebb a csoportban és nagyon igyekezem, hogy ne így tekintsenek rám a tanárok, hogy "jó, jó, de...". Viszont, amit még akkoriban nem tudtam, de most már igen, hogy a kor micsoda előnyt jelenthet akkor, ha fogalmazást kell írni, véleményt kell nyilvánítani vagy egy novellának a mondanivalóját összegezni, csupán amiatt, hogy az ember mögött már több van: többet láttam a világban, több tapasztalatom van, többet olvastam. Megint egy lecke az élettől...