Borkának van egy osztálytársa. Braziliából költöztek a szülei Németországba 20 évvel ezelőtt. Ennek a kisfiúnak van egy anyukája (nyilván), egy nagyon jóravaló apukája és egy súlyosan fogyatékos kisebb fiútestvére.
Az anyukája légiutaskísérőként dolgozik a Lufthansánál. Havonta háromszor repül, van, hogy 1 napra, van, hogy 3 napra, van, hogy 5 napra - ez változó. Ilyenkor előre megfőz és kikészíti a gyerek összes ruháját, hol 1 napra, hol 3 napra, hol 5 napra - attól függ. Aztán felveszi az egyenruháját, felszáll Frankfurtban a repülőre, előveszi a legszebb mosolyát és kiszolgálja az utasokat. Hol egy napig, hol 3 napig, hol 5 napig. És miközben le sem hervad ez a szép mosoly az arcáról végig azon izgul, hogy otthon rendben legyenek a dolgok, mert a nagyobbik fia megint nehezen viseli a nélküle töltött napokat és, mert a kisebbik megint köhög és sajnos gyakran tüdőgyulladás nála a vége. Most már más szemmel fogok nézni a mindig szépen mosolygó légiutaskísérőkre (is). Mert minden ember egy történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése