Jaj úgy nagyon nehéz volt ám a mai lámpás felvonulásra koncentrálni, vagy észrevenni az ősz utolsó szépségeit, a még színes leveleket, a csipkebogyót, a szelídgesztenyéket, vagy az elhagyott csigaházakat, hogy közben az üzletekben már szól a "Jingle Bells" és csillognak-villognak a a kirakatok! Pedig nekem a lámpás felvonulás az ősz hivatalos vége, aztán jön egy pár hét még adventig, amikor már a barkácsötleteken vagy az ajándékokon jár az eszem, már nézegetem a kínálatot, böngészem a magazinokat, de még próbálok a józan ész határain belül maradni és csak apránként elkezdeni a kigondolást, a receptújságok nézegetését, a vásárlást. Aztán decemberben beindul az őrület. Mármint ami a sütést illeti. Nem, még nem lettem igazi német háziasszony aki ilyenkor már javában készíti a sütiket, hogy aztán advent első vasárnapján már ott állhassanak a dobozok. Na, itt még nem tartunk, de fejben már megsütöttem jópár adag mézeskalácsot, mert idén ezt ajándékozunk akinek csak lehet. Nem, nem nektek akik ezt olvassátok (ezt elárulhatom), hanem viszünk az oviba a gyerekeknek, a logopédus néninek, a szomszédoknak és a többi szívünknek kedvesnek. Igazi magyar, díszes-mázas mézeskalácsot. Sőt adventi naptárt is ebből készítek: számokkal. Adventkor már úgyis mézeskalácsot szeretnek a lányok reggelire, adventi naptárt meg már évek óta nem kapnak, így a kettőt összekötjük: számos mézes! Látjátok, még itt az ősz a levegőben, de már én is egy lépéssel előrébb tartok. Pedig volt ám ma is és lesz ám holnap is még lámpás felvonulásunk, nem is akármilyenek! Tűzzel, holddal, énekkel, hegedűszóval, süteménnyel, "Kinderpunccsal"... szépen, mint mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése