Már régen írtam ebben a "kategóriában", de az idővel az ember sok mindenhez hozzászokik, mondhatni már semmin nem csodálkozik, de azért mégis néha akad egy-egy gyöngyszem:
Rudi a napokban kapott egy csomagot. Mivel nem voltunk itthon, bedobták a értesítőt, hogy melyik postán vehető át munkanapokon 9.00-18.00 óráig. Másnap, háromnegeyed 9-kor el is ment a posta felé és örömmel látta, hogy már 8.00-kor kinyitott. Bement, odaadta az értesítőt a postáskisasszonynak, aki megnézte azt, majd felnézett Rudira és csak ennyit mondott: "Nincs még 9 óra. Nem tudom kiadni." Tessék??? A posta nyitva, a kisasszony már munkában, Rudi szinte az egyetlen és ő nem tudja kiadni, mert a papíron 9.00 óra áll. ÁÁÁÁÁ!!! Szerencsére a másik pultnál is egy ugyanilyen cipőben járó hölgy állt, így ha már ketten voltak, nagy duzzogva előkeresték a csomagokat de nyomatékosan kérték, hogy máskor 9 előtt ezzel ne jöjjenek.... :)))))
De hogy valami szívet melengetőt is meséljek, mesélek mást is, ami ugyanúgy a német élet része tud lenne, ha az ember jókor van jó helyen:
Ha waldorf iskolába jelentkezik a gyerek, egyidejűleg jelentkezni kell egy állami iskolába is, mivel az előbbibe felvételi van és nem biztos, hogy meg is felel, vagy van elég hely, vagy akármi. Tehát mi is, annak rendje és módja szerint, már Borka idejében is, és most is Julival is jelentkeztünk a hozzánk legközelebb eső állami iskolba is. A "felvételi" napján át is sétáltunk, Juli megcsinálta a tanítónénivel a feladatokat, amit kért és ezzel a dolog el is rendeződött.
A múlt héten aztán hív az iskolatitkár, akinek a kedvessége már 2 éve is megmelengette a szívemet.
- "Frau L., csak azért hívom, hogy akkor a Júlia kapott- e helyet a waldorf iskolában?"
- "Igen, kapott, de ne haragudjon teljesen kiment a fejemből, hogy odaszóljak."
- "Semmi gond, csak holnap postázzuk az értesítőket, így pontosan kell tudjam. Biztosan nagyon jó helye lesz a w-ban, hiszen már a testvére is oda jár. Hogy is hívják? Borbála?"
- "Így emlékszik rá?"
- " Igen, igen, mert egy nagyon helyes gyerek volt egy szokatlan névvel."
- "???"
- "Köszönöm, akkor sok sikert kívánok. A waldorf iskola nagyon szép. Egyszer jártam ott egy koncerten és a légköre nagyon megfogott... Tschüß."
Az a "helyes gyerek, ezzel a szokatlan névvel" több mint kettő évvel ezelőtt járt náluk és nem is nála, hanem egy akkori tanárnőnél. A ember melle meg csak dagad, dagad...
2 megjegyzés:
A második sztori igazán aranyos, nem csodálom hogy dagad a melled. A hangsúly nem is a különös néven van (a nagymamámat is így hívták), hanem az aranyos, helyes kislányon, aki mély nyomot hagyott benne. Olyan jó dolog egy szülőnek ilyet hallani!
Gratulálok Julinak a felvételihez és sikeres, boldog iskolás éveket neki!
Köszönjük! Azért a Borbála itt igen különös hangzású név. Általában "Bobálá"-nak ejtik, ha nem éppen "Bobilának".
Megjegyzés küldése