MASLENITSA

Most már tudom, hogy hogyan is lesz a bozóttűz. Kell hozzá jó pár száraz ág, fű, virág, min. 25 fok vakító napsütés és egy icipici szikra. És huss...! A minap láttam ezt a saját szememmel.

Mert úgy tűnik, mindenképpen extrém időjárási feltételek között lehet csak az iskolai "Butterfest"-et megrendezni. Tavaly, március közepén -3 fokban, hóesésben, idén pedig +25 fokban temettük azt a telet, ami nem is volt. Mert idén valahogy elmaradt: se hó, se fagy, most pedig már hetek óta 20 fok körül vagyunk, tombol a természet ( és vele együtt tombolnak a pollenek és tombolok én, a pollenek miatt...)

A "Butterfest" ( avagy oroszul "maslenitsa" nem más mint a a tél lezárását és a húsvét előtti böjti időszakot bevezetni hivatott ünnep, no ezúttal nem a német, hanem az orosz kultúrkörben.

Arról már meséltem, hogy Borkáék oroszt (is) tanulnak az iskolában. Ez megosztja a szülőket, mert sokan szeretnének inkább valami használhatóbb nyelvet, de nekünk voltaképpen nincs az orosszal sem semmi bajunk. És nem azért, mert mi magunk is tanultuk annak idején (én szívesen fel is eleveníteném ha nem félnék, hogy kiszorítja a németet a fejemből...), hanem, mert mi helyzeti előnyben vagyunk a német gyerekekkel szemben: a mieink, már tudnak magyarul és németül, mellé úgyis megtanulnak még angolul, ami pedig már eleve három nyelv. Úgy vagyunk vele, hogy ha ezeken kívül még véletlenül megtanulnak oroszul is valamelyest, az nem baj, de ha nem akkor sincs tragédia. Viszont betekintést kapnak egy másik, "keletibb" világba, ami csak jó. Ilyen pl. az évenkénti "Butterfest" is. Igaz, ez is minden évben ugyanolyan (mint itt általában minden... az ismétlődés biztosan ad a egy fogódzkodót az élet rejtelmei között): előadják a "Répamesét" vagy a "Vajas pánkót" vagy egy-két éneket (attól függően, hogy elsősök, másodikos vagy harmadikosok), játszanak egy pár olyan hagyományos játékot, mint a zsákbafutás, leég az a három méter magas gyönyörű  "kisze báb", amit egy anyuka (ki más?) hosszú órák munkájával felépített, majd jöhet a délután fénypontja: a palacsinta evés! Mert hagyományosan ez az a nap, amikor még a húsvéti böjt előtt jól be lehet lakni, aztán jöhet a koplalás. "Blini"-t sütnek, jó laktatót, jó zsírosat - mármint az oroszok. Persze mi is kaptunk receptet, de ahány ház, annyi szokás: volt ott mindenféle palacsinta. Nem is ez a lényeg: fogyott! A gyerekeknek ez élmény, a tűzre mindig emlékeznek, mert mindig rettenetesen füstöl az elején, aztán valamilyen irányba  elindul (persze a szebbek felé :)), némi sivalkodás, menekülés, majd egy biztos fedezékből a lángok figyelése (idén ez 1 percig tarthatott csupán a meleg miatt, de tavaly a hidegben bizony jól esett melegedni egy kicsit), míg a büféasztalokat meg nem lehet rohamozni. Utána pedig már senkit nem érdekel a tűz, a "tavalyi hó" és azt is elfelejtik, hogy ők tulajdonképpen  nem is akartak idejönni (mert szerepelni kell, mert játszani "kell")...