Címkék

2014. 07. 02.

ÓDA

Ha esetleg valaki kérdezné, hogy hol dolgozik a világ legjobb óvónője, hát csak mondom, hogy Bonnban, a Waldorfkindergarten am Schloss-ban. Úgy hívják, Frau Kunz. Nála bölcsebb, okosabb Embert (így nagybetűvel)  és pedagógust nem ismerek. De nem csak én nem, hanem szerintem senki, akit egyszer összesodort az élet vele. A feje búbjától, a lába kisujjáig, született waldorf óvónő. Ő, aki egyedüliként észrevette, hogy a költözésünk Borkát esetleg traumatizálhatta és emiatt nem beszél, és ő, aki ezen a krízisen  nagyon nagy szeretettel és emberséggel átvezette. Ő, aki annakidején a konyhában ülve, vajaskenyér kenése közben rábírta, hogy egyáltalán magyarul megszólaljon, áttörte a gátat benne. Ő,  akinek azóta is és mindig van egy perce a régi, a mostani, de a jövendőbeli  gyerekire és annak szüleire, testvéreire is. Ő, aki soha nem ripakodik rá a gyerekre, hogy "maradj csendben", hanem a gesztusaival, mozdulataival irányítja őket: egy pillantás, egy kézrátétel, egy finom simítás a háton és már elült a veszekedés, a hejehuja, a rumli. Ő, aki kedvéért a szülők és a gyerekek is mindent megtesznek, tőle mindent elfogadnak. Róla negatív kritikát még soha nem hallottam: tőle mindenki mindent elfogad. Ő, aki mindig dúdolva jön-megy, mindig lila ruhákat hord és mindig finoman, nagy tisztelettel szól az emberhez legyen az 120 cm alatt vagy felett. Ő,  aki naponta ingázik Koblenz és Bonn között vonattal, naponta akár kétszer is fordulva, ha este nyolckor még szülőértekezlet vagy varrószakkör kezdődik. Ő az, aki együtt örül, együtt nevet velünk, ha jól mennek a dolgok, de együtt is aggódik ha valamiért éppen nem ("Hát hogy van a JULINCHEN?"). Mert törődik velünk. Ő, akit nem rémít meg, hogy ovisokkal keresztülszelje a várost, hogy hóban-fagyban hetente egyszer az erdőben töltsék a délelőttöt és akár fenéken lecsúszik a sáros domboldalról a többi "nagyovissal", a gyerekek "Frau Kunz!, Frau Kunz!" biztatása közepette. Mert az jó a gyereknek ha lecsúszhat, mert jó neki, ha le mer csúszni és jó neki, ha a felnőtt is vele csúszik. Ő, akihez bármikor lehet nevelési kérdésekkel fordulni és mindig ugyanaz a reakció " Ó, kein Stress Frau L., nálunk otthon a legkisebbemmel, a legnagyobbammal, a fiammal, a középsőmmel... ugyan így volt". Mert a 25 + ovis gyereke mellett van neki 4 sajátja is. Már nagyok ugyan, "kisfelnőttek" de még mindig egymás közelében. Ő a kályha melege, bárhol is forduljon meg. Jaj, de fog nekünk hiányozni ez a napi melegség!!!

1 megjegyzés:

mancoka kertje írta...

Istenem, de szépen írtál róla! Ő valóban egy csoda lehet, és nagyon szerencsések vagytok, hogy mellétek sodorta a sors, vagy titeket mellé. Mindeny is, de az alapozást látom, jól el végezte.
Így ismeretlenül is gratulálok neki és a további munkájához is sok sikert, jó egészséget és sok ilyen hangon dicsérő szülőt kívánok.
Nektek pedig a továbbiakhoz sok sikert, és az ovónénihez hasonló tanító nénit kívánok.