Holnap iskolába megy a gyerek. Mármint a kisebbik és elsőbe. Nem tudom, melyikőnk izgatottabb. De igen, Ő. Én csak nem győzök csodálkozni azon, hogy hová lett az idő?! Merthogy még csak most született. De tényleg. Erre most meg beiskolázzuk. Az óvoda egy szemvillanás alatt elrepült. Borkánál azért nem. Igaz, ő egy évvel tovább is járt, meg "életet" is váltott közben. Juli kezdettől fogva élvezhette a "tutit", egy lendülettel átsöpört mind a három éven. És tessék, itt az eredménye: holnap átsétál a virágkapun, be egy új életbe. A táska bepakolva, az ajtóba készítve, a (fellépő)ruha kikészítve, a "schultüte" betöltve, még csak az uzsonnát kell elkészíteni, mert azt ezért mégsem lett volna túl jó ötlet három napot várakoztatni.... Biztosan nem marad a szemem szárazon... Borkánál sem maradt. És biztosan minden rendben lezajlik, mert Borkánál is lezajlott. Bár most kétségem sincs afelől, ha szólítják, megy: fel a lépcsőn, fel a színpadra, át a kapun, kezet fog és leül. Mindezt a teljes alsótagozat és a díszes egybegyültek szeme láttára. Mert amit akar, azt akarja. Ez az egy nem változott az elmúlt 6 év során...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése