Egyszer régen, még egy másik életben, csináltunk egy óvodát. Maroknyi, lelkes szülő, sok munkával, sok energiával, dacolva a "minek?-ekkel, a "az ugyanmár"-okkal, " "az úgysem"-ekkel létrehoztunk a semmiből valamit, ami azóta is él, létezik, teljes telítettséggel üzemel, sőt bővül : a Tettye Völgye Waldorf Óvodát Pécsett. Ezzel a mi "waldorfos" sorsunk el is dőlt. Legtöbbünket azóta is igazol az élet, hogy a waldorf pedagógia nem valamiféle elavult, életidegen, ne adj Isten szektás dolog, hanem a rendszerbe bekerült és onnan kikerülő gyerekek, majd 18 éves emberpalánták igenis erős, önálló gondolkodásra képes, kiegyensúlyozott, a szépre fogékony emberek. Borka is ebbe az oviba járt két évig és máig hiszem, hogy a belső erejét, a tartását, szépérzékét innen (is) hozza. Aztán ahogy teltek az évek és látta ez a maroknyi csapat, hogy nem akarnak más iskolát sem a lassan cseperedő gyerekeik számára, ismét összefogtak, hogy a nagycsoport után is lehessen hol folytatni ezt az utat. Pedig a "minek?"- ek és a "hogyanok?" és az "ugyanmárok" és a negatív felhangok csak egyre erősödtek ahogy Magyarország csúszott bele abba a morális válságba miben sajnos még most is van. De őket nem érdekelte, mentek csak előre. Egy állami iskolába kaptak eleinte 1, majd 2, majd 3, majd 4, aztán pedig már 5 tantermet, ahová belépve elállt az ember szava: minta egy másik, egy melegebb, egy pihe-puhább világba érkezne. Közben pedig folyt és folyik minden nap minden percében a megfeszített szervezői munka: a gyerekek/családok toborzása, a tanítok keresése, a népszerűsítő programok szervezése és emellett az az irdatlan szervezői munka, amivel az új iskolaépület felújítása jár. Mert kiderült, több osztálytermet már nem foglalhatnak el ebben a bizonyos állami iskolában. Ősztől menni kell. Szerencsre a város most is, mint annak idején az óvodánál, rendelkezésükre bocsájtott egy régesrégi, erdőszéli, már hosszú ideje lakatlan iskolaépületet, amit szeptemberig "csupán" fel kellett újítani. És ezen a "csupán"-on múlt az iskola további sorsa, ami ezennel eldőlt! Egész nyáron dolgoztak, szerveztek, támogatókat kerestek, falat kapartak, csempét vertek, villanyt vezettek, parkettát csiszoltak, aztán falat festettek, takarítottak, berendezkedtek, engedélyekért rohangáltak és..... ELKÉSZÜLTEK!!! Hétfőn, azaz szeptember 1-én elindulhat a tanítás a pécsi Istenkúti Waldorf Iskolában, amivel ez a már nem is olyan kicsi maroknyi szülő és gyerek beírta magát a város történetébe! Le a kalappal mindenki előtt, aki ebből az emberfeletti munkából kivette a részét! Nagyon büszkék vagyunk rájuk!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése