Nem mondom, hogy az a kedvenc napom, amikor Juli és Borka különböző időben végeznek az iskolában, mert ilyenkor fordulok egyet reggel, aztán egyet ebéd után és egyet késő délután (és ha pechem van, akkor még este 8-kor egy szülői teszi fel az i-re a pontot), de azért abban is mindig van valami jó, amikor csak az egyikőjükkel töltöm a délután. Akkora én sem tervezek semmi halaszthatatlant, csak vagyunk egy pár órát, egyszerűen, lassan, ketten. Múlt héten például, a mi kis Gerald Durell-ünkkel gombászni voltunk. Nem, nem értünk hozzá (sajnos), így nem is szedtünk (sajnos), de az esős idő itt is megtette hatását, így rengeteget és rengeteg félét is láttunk, amiket aztán a próbáltunk a mi szerény kis eszközeinkkel beazonosítani. Biztosan találtunk taplót, pöffeteget, hánytató galambgombát, és talán őzlábgombát és rókagombát is. Talán, mondom, mert a "Természet képekben" című 1974-es kiadású könyvben csak rajzos illusztrációk vannak, amelyre azért igazi, komoly gombászásnál nem mernék hagyatkozni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése