NEM PISKÓTA

Amikor több mint egy évvel ezelőtt elkezdtem járni arra a német tanfolyamra amire most is, annyira nem szerettem, hogy minden óra alatt csak arra tudtam gondolni, hogy "mit keresek én itt?" Azért jelentkeztem rá, mert úgy gondoltam, most már elég nyelvtant tudok tanultam, már beszélni szeretnék. A tanfolyam hivatalos neve "Németország nem csak eső és savanyúkáposzta" - tehát azt gondoltam, a német kultúrában mélyülünk el egy kicsit, beszélgetünk erről- arról. Aztán balszerencsémre, pont a német választási időszak kellős közepébe csöppentem bele: heti 3 órában elemeztük a helyi kisebb és nagyobb pártok választási programját, latolgattuk az esélyeiket. És mindezt heteken keresztül!  Hát igaz, hogy nem savanyúkáposzta,de még csak nem is piskóta, hogy a hasonlatnál maradjak. Engem azelőtt sem, sőt azóta sem érdekelnek a CDU és az SPD viselt dolgai. Mivel semmit nem tudtam róla, így nem sokat beszéltem. Mentségemre legyen mondva, más sem. Sőt volt, aki két óra után el is menekült. Én kitartottam, de minden héten megbántam. 

Ami ott tartott az a  nagyon kedves tanárnő (sajnos a férje révén érdekelt a politikában és szinte a szenvedélye ... ) és a csoporttársak, akik szintén helyesek a maguk módján. Mindenki kb. velem egykorú vagy valamivel idősebb, külföldi feleség sokféle háttérrel: Costa Rica volt kanadai konzulja,  egy pár Telekom-os feleség vagy egy tokiói művészeti galéria tulajdonosa - csak hogy egy párat említsek. Sokan már évek óta itt töltik a szerda délelőttjeiket, régóta ismerik egymást.  Vannak "latinok", akik persze dominálják az órát, hangosak, saját vicceiken hahotáznak, közben barátságosan ütögetik a mellettük ülőt (én már sokat láttam,  így idén egy japán mellett ülök). Aztán visszahúzódó japánok, önbizalomhiányos kelet európaiak (jó, nem mindegyik) és egy indiai bácsi, aki teljes magabiztossággal keveri a németet az angollal ( ő az egyetlen  "nem feleség", de a feleségét várja, hogy végre nyugdíjba menjen az ENSZ-től és mehessenek haza) . 

Aztán az idővel, ahogy elültek a parlamenti választások és mindenki Mutti-ját, Angela Merkelt újraválasztották, előkerültek az életközelibb témák is, bár még mindig nem az, ami engem különösebben érdekelne. Közéleti cikkeket olvasgatunk  a helyi napilapból vagy a Der Spiegelből társadalmi, szociológiai, gazdasági témákban (A mai napig nem értem, hogy miért kell hangosan felolvasnunk - hiszen mikor kell nekünk valaha is németül HANGOSAN felolvasnunk a napi életben ?!), majd egy-két kérdés erejéig beszélgetünk a témáról (ez abban merül ki, hogy "ez nálatok hogy van"), aztán "Tschüss! Bis nächste Woche" -mindenki megy a dolgára. A cikkeket itthon már nem veszem elő, így azok a szavak rögzülnek, amik már többször előjöttek.  Megtehettem volna már sokszor, hogy azt mondom, ennyi elég (mindig negyedévente fizetünk), de valami mégis ott tart . Talán, a kávé és a keksz ami minden héten van hogy ha nem mennék, úgy érezném, hogy nem teszek meg mindent a nyelvi fejlődésem érdekében. Viszont mostanra már látom a pozitív oldalát is: olyan témákkal találkozom, amivel máshol nem. Így sokat tanulok a németekről, Németországról vagy a csoporttársaim által képviselt kultúrákról. (Sőt nagyritkán előfordul, hogy az itteni "Legyen Ön is milliomosban" tudom a választ, mert németórán hallottam róla) És mivel minden órát úgy kezdünk, hogy mindenki elmondja a saját országa aktualitásait, így azóta rendszeresen ránézek a magyar hírportálokra is. Tehát, még most is ott vagyok és azt hiszem maradok is karácsony után is...