VALÓ VILÁG

Elmaradtam a blogírással az utóbbi időben, mert egyfelől annyi, de annyi dolgom van az iskolában (ahem, megint bazár volt a mi utcánkban), meg az egy hétre jutó névnapok és szülésnapok száma miatt, meg az ilyen-olyan adventi ünnepségek miatt, hanem amiatt is, hogy próbálok egy kis távolságot tartani köztem és az internet között. 

Egy kicsit eluralta ugyanis az életemet, ami miatt pedig az utóbbi időben már egyáltalán nem éreztem jól magamat a bőrömben. Tudom, hogy az egész csak önfegyelem kérdése, de hát ha az ember híján van... Azt vettem észre, hogy ha volt egy percem már itt ültem a gép előtt, ha volt egy kérdésem, már itt ültem a gép előtt és le is ellenőriztem a választ. Ha volt egy ötletem, de ha nem akkor is (hogy legyen), már itt ültem a gép előtt és utána néztem és kattintottam ide-oda. Aztán a 10 percből könnyedén lett, húsz majd harminc majd egy óra és ahelyett hogy éltem volna  a saját kis életemet, azt néztem, hogy más hogyan éli az övét. Ekkor szakítottam a Facebook-kal, ami a világ legnagyobb időpocsékolása, mégis könnyen függővé teheti az embert. Pedig nem is érdekel, hogy kinek milyen az új körme, mit főzött, kivel és hol "feeling happy" vagy milyen életbölcsességek mentén képzeli el az életét (de ehelyet ő is csak facebookozik...). Főleg azok az igazából ismeretlen ismerősök nem, akikkel ugyan FB barátok vagyunk, de az utcán már nem köszön.... Nektek is vannak ilyen "barátaitok" ugye? Szóval lejöttem a fb-ról, ne is várjátok hogy bármit is lájkoljak :) 

Most sem csinálok világmegváltó dolgokat és most is netezek, mert enélkül azért már nem lehet, de jóval kevesebbet (néha próbálok visszaemlékezni, hogy milyen is volt az életem az internet nélkül...) és ha visszagondolok este egy napomra, vagyis egy délelőttömre, ami az én időm, mert délután már a gyerekeket hozom viszem és rajzórákon vagy éppen az iskola udvaron várom, hogy mindenki készen álljon a hazajövetelre, akkor nem borzadok el magamtól, hogy te jó ég, jóformán csak a gép előtt ültem. Igenis törekszem rá, hogy csak annyit, amennyit muszáj és már kapcsolom is le... Minden napra van tervem, hogy mit fogok aznap véghezvinni és tartom is magam hozzá. Mert ha akad(na) egy üresjárat azért könnyedén visszacsúsznék. És mivel az időm eltolódott a való világ felé, így  szegény blogra is kevesebb jut. De az is igaz, hogy kevesebb is a történés, tesszük a dolgunkat minden különösebb felhajtás nélkül. Ha pedig egy egy gyöngyszem kerül a hétköznapokba,, majd úgyis bejegyzem ebbe a mi kis családi krónikánkba...