VÁRATLANUL...

...rám szakadt egy szabad kedd. Szünet van az iskolában ahová a tanítványaim gyerekei járnak, így ma senki nem tud velem angolozni. Nem baj. Legalább utolérem magamat egy kicsit. Már tegnap elkezdtem szortírozni. Így tavasszal mindig rám jön. Kidobok, elpakolok, elajándékozok, megtartok. Terápiás hatású. Megkönnyebbül tőle az ember. Tegnap a konyha volt soron, ma a fürdő. Mentek a beszáradt körömlakkok, lejárt gyógyszerek, be nem vált samponok meg miegyebek. Holnap a ruhákkal folytatom, vagy a gyerekszobával (na ott van aztán mit!) ... Kimenni nem nagyon lehet, újra hideg van, havat is emlegetnek. A télikabátot újra elővettem, de a csizmát csakazértsem!! Borkáéknak idén lesz a bicikli vizsgájuk. Ma van az első gyakorló nap. Illetve már tegnap gyakorolták a jobbra, ill. balra kanyarodást: hátranézünk, kezet ki, újra hátra és kanyarodás. Mindezt gyalog!! Mindenkinek jól ment :). Ma kellett már biciklit is vinni. Két csoportban kőröznek az iskola körül. Reméljük megússzák a rossz időt. Bár itt perceként változik a helyzet: napsütés, jégeső, eső, szél,  aztán elölről az egész. Van akinek a feje fáj hozzá, van aki csak simán elalszik állva, van akinek mindkettő kijut. Nem baj, az áprilisba ez még belefér. De aztán a jövő hét már május!! Biztosan megjelennek majd a májusfák. Azokat szeretjük nézegetni. Melyik megajándékozottat, hogy hívják. Érdekes.... 

Megérkeztek Molly-ék! Vagyis pontosabban Polly, Jucóka és Pedro. Az előbbiek sárga színű lányok + egy fekete férfiú. Lett is riadalom: Peti, az első adag guppiai közül, izgalmában mindjárt Jucókának esett. Aztán eltűnt előbb egy, majd még egy neon. Így maradt három. Nem kis fejtörést okozott, hogy vajon hová tűnhet nyomtalanul el két hal, de tegnap este megoldódott a rejtély. Először azt hittük a Molly-k keze van a dologban, mert azóta nem találtuk a két neont, de aztán szétszereltük a szűrőt és az egyik ott feküdt elpusztulva, a másik pedig lesoványodva ugyan,de megkönnyebbülve kiúszott belőle. Szerintem sokkot kaphatott, aztán meg nem tudta a jószerencséjét hová tenni, hogy sértetlenül megúszta ezt a kis kalandot a szűrőben. Remélem, megtanulta  a leckét! A másik rejtély, hogy hogyan tudtak bekerülni a sűrű rácsok közé?! Hát ezt nem tudják elmesélni, egyik emiatt, a másik pedig amiatt. Most neonék négyre fogyatkoztak, de már nem tudunk úgy elmenni mellettük, hogy ne tartanánk létszámellenőrzést. De legalább tudjuk, hol keressük őket, ha szőrén-szálán eltűnnének és akkor azonnal cselekedhetünk is. Juli úgyis vagy állatorvosnak készül vagy állatmentőnek. Lehet gyakorolni...

Azért már jó, hogy tavasz van. ha reggel besüt a nap, az mindjárt más. Nem azért mert egyből látszik, hogy tegnap este felsöpörtünk e vacsora után vagy sem, ill. hogy az ablakot is meg kellene mosni, hanem mert mindjárt más a kedv. Mostanában, fél órával előbb kelek mint a többiek és ezzel nagy álmom látszik megvalósulni. Ugyanis évek óta erre készülök, csak éppen eddig még egy-két alkalmat leszámítva nem nagyon sikerült (akkor is hétvége volt és mihelyst meghallották hogy neszelek, már fel is keltek, amivel aztán pont a nyugalom illant el egy perc alatt). Pedig olyan jó! Még nyugi van, még nem kell a reggelit csinálni, lehet "csak úgy" teázni, olvasgatni vagy csak nézelődni. Van egy karosszékem a konyhában (már régóta), fogom a teámat és csak ülök és nézem ahogy el fel a nap.Aztán felel Rudi és csináljuk a reggelit, jönnek a lányok (na, őket nem dobja ki az ágy!) és indulhat a nap.

A nyugalomra szándékosan törekszem. Mert kell ahhoz, hogy egyensúlyban lehessek magammal és a világgal. Emiatt nem is netezek már annyit (persze míg megírok egy ilyen bejegyzést ahhoz nem két perc kell), mert a sok net idegesít. Gondolom a sugárzás vagy nem tudom mi. De mióta van ez a flancos nevű pajzsmirigy helyzetem, azóta érzem hogy a sok számítógép nem tesz jót. Csak hát ugye ez is egyfajta függőség meg egyszerűen az élet rész, de erről már valahol írtam. Ha sokat ülök itt (ez persze relatív, tehát önmagamhoz képest) egy idő után szédülni kezdek, szívdobogást kapok és menekülőre kell fogjam. Ma már nem is kapcsolom be újra, mert a való élet úgysem itt található. Hanem szortírozás közben. Például...