Az a jó ebben a májusban, hogy egymást érik a hosszú hétvégék, de úgy is mondhatnám, alig akad egy-egy "normális" hét. Ez a pünkösdi négy nap is már a második volt a sorban és még mindig van egy vissza! Én hiszem, hogy nincsenek véletlenek: azért nem utaztunk el a hosszú hétvégére, mert Juli úgyis beteg lett és le kellett volna mondanunk. Így meg nem. Két napig feküdt a kanapén, azután pedig felkelt, mint akinek kutya baja. Szóval itthon voltunk és bár nem csináltunk semmi különöset, mégis tegnap azzal az érzéssel zártuk ezt a hosszú hétvégét, hogy "igen, ez nagyon jó volt". Mert nem kellett korán kelni, nem mentünk időre sehová, lehetett pakolászni, rendezgetni, ami valahogy mindig elmarad, aztán eljutottunk a könyvtárba, ahol Borkának vettünk ki egy mostanában letehetetlen, kiskamaszoknak szóló könyv újabb részét és persze hangoskönyveket, amiket nagyon szeretünk (pontosabban elsőre nagyon szeretjük még Rudival is őket, de mikor már sokadjára hallgatjuk meg "Emil és a detektívek" történetét, már azért nem annyira). Megkaptam Magyarországról a "Gasztrocsajok" c. inspiráló magazint és sütöttem és főztem is. Nem igaz, mert amúgy is sütök és főzök, de most kipróbáltam egy marokkói édesburgonyás raguban főtt húsgombócot kuszkusszal, ami finom is lett, de a gyerekek persze húzták a szájukat, mert a ha édesburgonya, akkor legyen leves és a ha húsgombóc, akkor pedig fasírozott és különben is túl ilyen és túl olyan és ezt így pont nem szeretem... Készítettem egy csokis kekszet is, azzal bezzeg semmi bajuk nem volt! Aztán elugrottunk idén először egy bolha piacra, ahol messziről nézegettem (piros) táskát és kissé közelebbről egy serpenyőt, de végül egyik sem jött velünk haza, csak Julinak a 150+-adik Schleich állata és Borkának a negyedik pénztárcája :) Tegnap pedig míg Borka a barátnőjével úszni ment (jövőre az úszás órarendi tárgy, muszáj egy kicsit belehúznunk, bár már most is gond nélkül megy csak még éppen hiányzik a szükséges papír. Wilkommen in Deutschland :)), addig mi kihasználtuk az alkalmat és elmentünk egy kis magán terráriumba Juli kedvéért és végignéztük az összes pitont, boát, kajmánt és aligátort. Majd este Rudival, csak kettesben (!) ) elmehettünk vacsorázni. És ha már kettesben mehettünk, olyan helyet választottunk, ami a gyerekeknek egyáltalán nem való: Indiaiba mentünk ezúttal, ahol külön-külön már jártunk de így együtt még soha. Most nem kértem hogy ajánljanak valami kifejezetten nem csípőset, gondoltam, most a hasamra hallgatok, lesz ami lesz. Hát lett is olyan csípős, hogy a szemem is szinte könnyezett, de nem baj, megérte, mert jó az a cukorborsó főzelék is amit én főzök, csak ne unnám annyira!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése