Az imént hívott fel egy német alig-ismerősöm. Vannak emberek, akikkel az ember egyből megtalálja a hangot, "működik a kémia" ,ahogy mondani szokták. Na, ő ilyen. De ettől függetlenül ezeddig csak kétszer találkoztunk, tehát nagyon nem ismerjük egymást, csak "alig". Nos, most ő hívott fel és csak azt akarta megtudni, hogy ugye az a szörnyűség nem velünk történt és, hogy jól vagyunk-e. Mikor kiderült hogy nem, nem velünk, és igen, jól vagyunk, olyan őszinte megkönnyebbülést éreztem ki a hangjából, ami majdhogynem könnyekig meghatott. Csak nevetett, hogy hál' Istennek, hál' Istennek...! Az ember itt nem gyakran érzi, hogy aggódnának érte. Főleg nem az ilyen "alig ismerősök", és lám... Nagyon jól esett...
