MOST PEDIG REKLÁM

Most egy kis reklámot csinálok valaminek, ami igazán megérdemelné a nagyobb hírverést, de csak szerényen meghúzza magát a saját határai között. Bárcsak az én dolgaimért tudnék így kiállni, de történetesen egy állatkertről lesz szó. Egy belga állatkertről, ami az északrajnai olvasóknak igazán csak egy bakugrás.

Délen, a francia határ közelében fekszik Mons városa. Mons városától nem messze, két falu között található a "Pairi Daiza" állatkert. Én már sok állatkertben megfordultam az elmúlt 10 évben, mióta Julikát ismerem, de komolyan mondom, ennél szebben még nem. Abban hasonlít a (hozzánk közel fekvő) gelsenkircheni állatkerthez, hogy itt is témák szerint vannak az állatok, de sokkal részletesebben: míg az előzőben Alaszka, Afrika és Ázsia a három fő téma, itt Ázsián belül is a Távol Kelet és India, Ausztrália, Afrika és még ki tudja mi. Egy nap alatt nehéz is bejárni. De nem csak az állatokat gyűjtötték kontinensek szerint össze, hanem akkor már az adott növényvilágot és épületeket is. Így a pandák, nem csak pandák, hanem bambuszerdővel körülvett pagodák és japán kertek között mellesleg "megbúvó" állatok. Vagy az afrikai lábasházak között úszkáló pelikánok, vagy a vízparton "mellesleg" heverésző törpeviziló is mindjárt autentikusabban hat. Mi közben bekukkanthatunk egy buddhista szentélybe vagy egy afrikai iskola osztálytermébe. Az  éttermek is a kontinensekhez kapcsolódnak, így Kínában kínait ehetünk, Afrikában sült banánt vagy éppen rovar quiche-t, de persze akad hagyományos hamburger-sülkrupli kombináció is, kinek kedve szerint. Az egyes kontinenseket több méter magasban himbálódzó függőhíd köti össze, amelyen hol egy normál szélességű fapallón, hol csak egy kötélen, hol pedig  egy egész vékony deszkán egyensúlyoz az ember miközben kétoldalt persze kötelekbe kapaszkodik és így rugózik el Á-ból B-be. Nevettünk... Ha pedig már megnéztük az pandákat, az íbiszeket, a vizilovat, a kengurukat, a koalákat, az afrikai - és az ázsiai elefántokat és mind a 7000 (!) állatot és már ebédeltünk is és a gyerek már fagyit is kapott és tényleg már csak a shop van vissza, akkor még mindig felülhetünk egy keskeny nyomtávú nosztalgia kisvasútra ami aztán még közelebb visz az állatokhoz vagy egy újabb látószögből mutatja meg őket. De ha ez még mindig nem elég, pihenésképpen belógathatjuk a lábunkat a "pedikűr halak " közé. Biztosan láttatok már ilyet, ha máshol nem hát a Tv-ben, hogy rengeteg,  kb. 8 cm nagyságú halak harapdálják a "páciens" lábát. Illetve nem a lábát, hanem a lábáról az elhalt bőrt. Amikor én láttam, nem gondoltam volna, hogy alávetem magamat valaha is egy ilyen kínai (?) kezelésnek, de mivel Juli elszánt volt, hát én is vele tartottam és mit ne mondjak, nagyon jó volt! Először persze nem mertem lenézni a lábfejemre, hogy mis is történik tulajdonképpen, csak éreztem, hogy csiklandoznak. Olyan érzés volt mintha pezsgőfürdőbe áztatnám a lábamat. Pár perc után már megszoktam (nem nevettem) és csak hagytam magam. Aztán azután! Mintha légpárnákon járnék! Fáradságnak, száraz bőrnek semmi nyoma, csak egy légies könnyedség! Még egy kis szamártejes balzsamot is kaptunk, így ezután már gond nélkül bejártam Afrikát, Indiát és Ausztráliát! 

Mutatok képeket:

Távol-kelet (ezt gondolom Ti is kitaláltátok)

Az égbe tartó csigalépcső

Itt még nem mertem lenézni...

Himbálózunk...

Afrikában járunk: alattunk a vizilovak

Itt is, csak valahol máshol: a hiénák földjén

(egyik) kedvencünk: az ecsetfülü malac

India: kívülről is meg lehet mászni és belül pedig az orangutánok laknak faragott márvány cirádák között

(családi) Shiva (?)

Állatokat nem mutatok, mert azt úgyis el tudjátok képzelni. Vannak ritkák is mint pl. a már említett panda vagy koala, vagy tasmán ördög, óriás kenguru, vagy afrikai elefánt vagy nem tudom még mi, de nekünk mindig sokkal nagyobb élményt nyújtanak azok az állatok akik nem csak alszanak az árnyékban, vagy egy fa tetején, hanem ténylegesen is csinálnak valamit, így jobban megfigyelhető a viselkedésük: egy zsiráf amelyik odajön, odatartja a fejét, hogy megsimogassuk, egy gorilla amelyik olyan hangosan veri a mellét mintha üres hordókat ütögetnének, egy lepedővel játszó orangután, egy fejjel lefelé lógó és úgy falatozó óriás denevér, vagy egy strandoló elefánt család. Ebből a szempontból is szerencsénk volt, mert sok élethelyzetet láttunk. 

Németországban valahogy nem reklámozzák, akiknek meséltem róla, soha nem hallották, pedig tényleg csak 3 óra járásra van Bonntól (ez itt semminek számít). Mi is csak véletlenül bukkantunk rá, amikor olyan állatkertet kerestünk, ahol van panda (a környéken nincs, Berlinben van) és akkor egyből felvettük a mi kis utazós bakancslistánkra és a múlt heti hosszú hétvége igazán kapóra is jött. Hosszú hétvége lesz még májusban... menjetek állatkertbe!!