Már több mint egy éve rendszeresen gyalogolunk a szomszédasszonyommal. Hetente egyszer, hóban, fagyban,esőben,napsütésben, mindegy, mi keddenként megyünk. Az egyetlen kérdés az az, hogy jobbra-e vagy balra induljunk el a Rajna partján, ill. hogy ki mennyire ér rá. Ha nem annyira, vagy ha cudar az idő, .akkor csak egy rövidke, de intenzív órát megyünk, ha mindketten ráérünk, akkor van két órát is oda vagyunk. Megyünk és beszélgetünk és ezzel több legyet is ütünk egy csapásra: megyünk, ami mindenképpen jó, kint vagyunk a levegőn, ez is jó, közben rendre megváltjuk a világot, ez is jó és mindezt németül fecsegve tesszük, tehát még gyakorolunk is, amiből pedig sohasem elég (ő lengyel).
Mivel már ilyen régóta "úton vagyunk" sok szépet láttunk. Igaziból minden héten látunk valami szépet: a nyulaknak már a szemük sem rebben ha meglátnak minket (nekünk se ha őket), a kedvenc ( és ezidáig) mindig egyetlen szürke gémünk is ott van, tavaly nyár óta nutriákkal is kiegészült a minket üdvözlő csapat és újabban egy fekete hattyúnk is van. És ezek még csak az állatok... Mert pontosan megfigyelhettük az évszakok és a természet ezer arcát, ahogy változnak az évszakok: a tél, az tél. Esetleg egy kis hó, egy árvíz (!), de nagyjából ma szürke 9 árnyalata. Aztán, ahogy tavaszodik megjelennek a hóvirágok, majd az 1000 nárcisz, ezeket a rododendronok színpompája váltja, a cseresznyevirágzás, majd májusban az orgona lila tengere. Aztán eljön az idő, amikor bodzaillatban gyalogolunk (közben a fél szemünket mindig a bokrokon tartom, hogy hol érdemes majd a szörpnek valót beszerezni) és most a rózsák. Ők már kitartanak az első fagyokig, vagyis karácsonyig biztosan. Olyannyira az életünk része lett ez a menés, hogy akkor is megyünk, ha a másik éppen nincs kéznél. Akkor valamivel csendesebben...
Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy miért is tesz jót kint lenni a természetben. A cikk az erdőt emelete ki, de igaz bármiféle kint létre. A tipikus" erdőillat", ami nem más, mint azoknak az anyagoknak (terpének a nevük), amivel a fák, a bokrok, a gombák és a növénykék kommunikálnak egymással (ha mondjuk kártevő közeledik), ill. még a bomló avar és a fakéreg illatának keveréke. Japán kutatások kimutatták, hogy ha már egy órát kint vagyunk az erdőben, a testünkben a falósejtek száma 40%-al megemelkedik (ők az immunrendszerünk részei), sőt megemelkedik annak a fehérjének is a szintje, amivel ezek a sejtek táplálkoznak, tehát az immunrendszerünk jobban dolgozik. Ez nem minden, mert ennek az ez órányi erdei sétának (de nem is kell sétálnunk, elég ha kint vagyunk) a jótékony hatása egy hétre is megmarad! Ha pedig két egész napot kint tudunk tölteni a természetben, a falósejtek száma megduplázódik és a hatás egy hónapra elegendő! De nem is kell sétálunk sem, az csak plussz jó, mert ez a sok jó a bőrön át is bejut a szervezetbe! Ezért van, hogy a természet kisimít. Az erdő azért a legjobb, mert ott a fák lomkoronája összezár és koncentráltabb az erdőillat (alegeslegjobb eső után vagy ködben), de bármilyen zöldterület megteszi. Idén nem voltunk betegek (lekopogom). Talán emiatt (is)...
 |
| tavasz |
 |
| nyár |
 |
| ősz |
 |
| tél (árvízben) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése