ELSŐ NAP AZ ÓVÓDÁBAN

Elkezdődött az ovi!! Borka várta is meg nem is: a gyerekek miatt várta (Juli azért még csak nagy szükség esetén partner), de félt is a nyelvi nehézségek miatt. Egyszer azt mondta hogy de jó, aztán meg azt, hogy ő bizony a német oviba nem megy, mert semmit sem fog érteni. De ugyanakkor meg, szombaton mentünk Rudi macedón kollégájáékhoz vendégségebe és útközbe nyafogott, hogy ő nem akar menni, mert Bojána (szintén 5 éves kislány) nem német és nem tud majd vele beszélni, mert ő (mármint Borka) már tud németül és a másik kislány meg nem!!! (Erre Julika is rávágta, hogy ő is tud már: Guck mal!). Aztán azt találtuk végül is ki, hogy az olyan alaphelyzetekre, ami egy ovi-nap alatt előfordulhat, hogy pl. pisilni kell, Borka rajzolt egy-egy (kutyás) kártyát, mi meg odaírtuk németül, hogy az óvónő is tudja értelmezni.

Ez bátorságot öntött belé és innetől már nagyon lelkes volt. Azt hiszem ez megnyugtatta egy kicsit, hogy fog tudni boldogulni. Reggel aztán betette a zsebébe (és végül is nem is kellett őket elővenni). Hétfő este még egy új kis barátnő is érkezett hozzánk egy Waldorf baba formájában. "Ő minden nap elkísérheti az oviba és vigyáz majd, hogy jól menjenek a dolgok." Még eddig nem volt Waldorf babája és nagyon megörült neki. Hirtelen az összes eddigi baba a második sorba került. El is nevezte Annának, az egyik otthoni kis ovistársáról, akinek szintén hosszú barna haja. Ment is vele a baba ma reggel is és szerencsére be is vihette a csoportszobába is, ahol aztán vele játszott egész délelőtt. Innen már az ő elmesélésére hagyatkozok, miszerint is babázott a nagylányokkal (5 évesek), majd tízóraiztak "mákos kalácsot uborkával és keksszel", aztán kimentek az udvarra, ahol a Járonnal homokozott (egy magyar-német kisfiú, aki ugyan nem beszél, de ért magyarul és ez Borkának nagyon nagy segítség ebben a helyzetben), majd jött a "székkör" és mentem is érte (Julival a a busszal). Nagyon feldobottan jött hazafelé, remélem, hogy így is marad. Az is jó volt, hogy reggel szinte ő volt az első aki mgérkezett (8kor), így mind a két ovónő csak rá tudott figyelni. Frau. S. nagyon kedves volt, a szárnyai alá vette az első pillanattól. Én nagyon izgultam, mert tudtam, hogy rajta áll vagy bukik az első nap sikere és hát eddig nem tett rám túl jó benyomást a német vonalasságával, de amikor kilépett a csoportszoba ajtaján (ami mindig be van zárva,  az óvónő nyitja és csukja miután egyesével kiengedi a gyerekeket, majd újból bezárja - nincs bekukucskálás) és odaszólt hogy "She managed it very well", vagyis kb. "nagyon ügyes volt", akkor NAGYON megkönnyebültem. 

Azért is voltak fenntartásaim az ovival kapcsolatban, mert otthon igenis el lettem kényeztetve! Ott ugyanis velünk, szülőkkel is elbeszélgettek az ovónők, hogy jobban megismerhessenek, Borkáról is kellett írni egy fogalmazást és a jelét is már jó előre megtudtuk, ami szerintem egy kisgyereknek nagyon fontos a készülődésben. Mindent összevetve, az ember érzte, hogy itt igenis várják a gyereke és várnak minket mint családot. Itt ugyanakkor, ha júniusban véletlenül nem futunk össze Frau S-al, akkor csak ma reggel, a nevét sem tudtuk egészen addig, amíg nem írt nelünk egy amolyan németesen "nemkedves" levelet és Borka jelét (mókus) is múlt pénteken tudtuk csak meg, mert egy ismerős anyuka leleste a fogasról. Na mindegy, így azért még hétfőn Borka be tudta rajzolni az összes holmijába, ami szintén segítette  a hangolódásban. A mi otthoni ovinkat sok kritika éri, de egyelőre úgy tűnik, hiába vagyunk a Waldorf "melegágyában" (itt létesültek az első w. intézmények kb. 100 évvel ezelőtt), azért  hozzzánk képest igencsak szögletesen mennek itt a dolgok ...