"Apát külföldre szólította a munka..." Szerencsére innen már nem úgy folytatódik a történet mint az eredeti "Annapetiésgergő" mesében, hogy az egyik gyerek mindjárt 4 napra kórhazba is kerül, inkább úgy mondanám, ezzel igaziból megkezdtük, sőt derékig süllyedtünk, a bonni hétköznapokban. Rudinak Bukarestbe kellett mennie tegnap (talán majd egyszer ír a hiper-szuper gyorsvonatról ami 40 perc alatt elrepítette az innen 150 km-re fekvő Frankfurtba), így mi ismét egyedül maradtunk. Nem volt túl jó érzés, hogy itt vagyunk egyedül valahol, ahol senkit sem ismerünk (ill. akit igen, azok nyaralnak még) történjen bármi. Szerencsére nem történt semmi (és Rudi ma már jön is haza), de azért a "biztonsági zónánkat" sem hagytuk el, bár ebben igaziból az időjárás akadályozott meg. A városba terveztünk egy kiruccanást, de elkezdett zuhogni az eső, így maradtunk. Délelőtt azért még el tudtunk kanyarodni a játszótér felé, mint a "biztonsági zóna" egyik alappillére, aztán, megméztük a malacokat az utcánk végén lévő "vadasparkban". Ittlétünk óta most először láttuk őket, talán az angolosan szitáló eső kedvezett nekik a kerítésmenti turkáláshoz, nem tudom, de mindenesetre most jó sokan egészen közel jöttek. Igaz, dupla kerítés választja el őket az olyan elszánt állat-etetőktől és -simagatóktól mint a Juli is, de azért így is élmény volt a gyerekeknek (is). Utánuk még elkanyarodtunk a "szarvasbarátaink" felé (egy másik biztos pont), ők is kaptak mindeféle földi jót, ie. válogatást a kerítésükön kívüli, számukra elérhetetlen füvekből. Igazából nem tudom, hogy kerülnek ide ezek az állatok, mert egy "Solarworld" nevű napelemeket gyártó cég területén élnek. Hogy miért, azt nem tudom. Még a cég honlapját is megnéztem, hátha találok valamit, de nem. Egyszer majd besétálunk és megkérdezzük, hogy mi közük a gímszarvasoknak és a fekete törpedisznóknak a napkollektorokhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése