Nyáron a teraszon ülve, és a papagájokat figyelve, nehezen tudtam még elképzelni, hogy a tél is itt ér minket (és a papagájokat...) És tessék! Leesett az első hó! Jól meglepődtünk, no nem mintha ezzel nem lehetne így november vége felé számolni, csak éppen Németország egyéb területeivel szemben, ide még nem mondtak havat. Erre péntek reggel arra ébredünk, hogy már esett vagy 10 cm és továbbra is nagy pelyhekben hullik. A gyerekek sikítoztak örömükben és végre volt egy reggel, amikor Borkát sem kellet noszogatni hogy öltözzön már és induljon az oviba, mert pillanatok alatt elkészült és már spurizott is ki. Hazafelé aztán még a ház előtt megépítettük az egész családot hóemberekből (köszönjük neked, Bartos Erika...), de sajnos csak Borkát tudtam lefényképezni, mert aztán lemerült a gép. Látjátok a két copfot és a rózsákat a hajában? Hiába, az ördög a részletekben... Vicces. Készült még Juli hóember és Anya hóember és egy nagyobbacska Apa ("Anya ezt most nagyon nagyra kell csinalni, mert ez lesz Apa!" ... Hmmm....). Itt az egész környéken gombamódra szaporodtak a hóemberek, volt közöttük egy igazán nagy, vagy 2 méter magas is. A "világlátottak" azt mondják, itt elég ritka a havazás, tehát jól meg kell becsülni, amikor esik. Hát, nálunk meg van. Borka egyedül is kimegy, még akár korom sötétben is csak hogy jegeket gyűjthessen és hógolyókat hordhasson be a mélyhűtőbe. Hmmm... De hagyom, majd egy óvatlan pillanatban kidobom, mert Borkától ez is igazán nagy hőstettnek számít, hogy egyedül kimegy az udvarra, nemhogy még sötétben! (aki ismeri, tudja miről beszélek...)
(A papagájokról csak annyit, hogy tényleg itt vannak és ugyanúgy csapatokban járnak mint nyáron, csak most a csupasz hátter mögött jobban észrevenni őket és jobban is mutatnak. Hogy mit esznek? Rudi látni vélte őket egy madáreteteőben "bogarászni".)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése