MÁRTON-NAP

Régen volt az Egri Jánosnak egy műsora, amiben képrészletekből kellet kitalálni, hogy mi is az valójában és hangszórókat, ill. főnyereményként egy színes Tv-t lehetett nyerni. Emlékeztek? (Na, jó a fiatalabb olvasók bozonyára nem, de az idősebbek talán...) Nos, én színes Tv-t nem tudok felajánlani, bár lehet hogy otthon lenne egy-két hangszóró elfekvőben, így inkább elárulom, hogy ez az a halom pontosan 8 cm hosszúságú kifli, amit Borkáék Márton-napi ünnepségére sütöttem. Előre megadott recept, előre megadott paraméterek. Jó sok lett és ez csak a teljes adag egyharmada, mivel hárman dolgoztunk össze!

 Az egész hét a lámpás felvonulások jegyében telt. Szt. Márton, mielőtt szent lett, római katona volt, aki a legenda szerint egy nap az út mellett egy ázó-fázó koldusba botlott. Ahogy megpillantotta, köpenyét gondolkodás nélkül ketté hasította és a felét odaadta a földön ülő embernek. Aznap éjjel Jézus megjelent álmában, amit ő égi jelnek vett és otthagyva a légiót beállt szerzetesenek. Később, ha jól tudom, püspök is lett. November 11-n, Szent Márton napján az "adás"-t, adományozást is ünnepeljük. Emellett az évnek ebben a szakában "elsötétül a világ", egyre rövidebbek a napok, egyre inkább magunkba fordulunk, szó szerint és átvitt értelemben is, és lámpást gyújtunk az otthonunkban és a lelkünkben is. Ezért (?) a lámpás felvonulások sora. (Hogy a liba hogyan jön ide, azt sajnos nem tudom.) A világnak ezen a részén, ennek igen nagy hagyománya van. A "Martinszug"-ok már múlt héten elkezdődtek a különböző városrészekben, aztán volt egy központi, 90 éves hagyománnyal rendelkező is Bonn belvárosában, majd az iskolákban és az óvodákban is.

   Mi kedd este megnéztünk egyet Ippendorf városrészben, ahol a szitáló eső ellenére is több százan vonultak végig az utcákon, különféle formájú, stílusú, házilag készített lampionokkal. Itt maga Szt. Márton vezette az éneklő sort lóháton, ami Borkának külön élményt jelentett. A menet egy óriási tábortűzhöz vezetett, ahol eljátszották a koldusos történetet, majd még énekeltek egy kicsit és vegül mindenki ázottan, de lélekben gazdagodva hazament. Illetve a gyerekek még jártak házról-házra, bekopogtattak és énekeltek, cserébe édességet remélve az ottlakóktól. (Szt. Márton másnap még bement az iskolai osztályokba és óvodai csopoprtokba és emberke formájú kalácsot vitt a gyerekeknek.)   

Szerda este következett aztán Borkáék lámpás felvonlása az ovival a város feletti Venusbergen. A lampiont ők készítették és igen szép lett.  Ezen a napon szinte egész nap esett. Este is... Az igazat megvallva sem testem, sem lelkem nem kívánta, hogy a vízben, sárban sötétben gyalogoljak a sötét erdőben két gyerekkel (Rudi nem tudott jönni) meg két lampionnal, de mivel nem napolták el, így nem volt választásom ( a kiflik meg már amúgy is megvoltak). Szerencsére kaptunk kölcsön egy háti hordozót, így Juli páholyból nézhette végig az előadást (én meg vagy 20 kiló alatt roskadozva) és szerencsére úgy döntött hogy nem hozza el az ő lámpását (elég volt ő a nyakamban, nem hiányzott még egy ide-oda lengedező lámpás is), így valahogy tudtunk haladni. Az utat kis mécsesek jelölték, ezek vezettek a tábortűzhöz. Itt is énekeltek (már akik is ismerték a dalokat), majd körbejártak a kiflis kosarak és a puncsos (külön gyerek és felnőtt) termoszok. Hazafelére már kialudtak az ösvényt jelölő lámpások, így sajnos Borka végigzokogta az autóig az utat, attól tartva, hogy elveszünk és örökre ott maradunk az erdőben (ennek valószínűsége igen alacsony volt).

Tegnap pedig a mi kis telepünkön volt a lámpás felvonulás, már ha volt egyáltalán, mert ezúttal viharos erejű szél társult az amúgy is zuhogó esőhöz. Felvonulókat egyáltalán nem láttunk es énekelni sem jött senki hozzánk, pedig most jól felszerelkeztünk csokikkal, nem úgy mint Halloween-kor, amikor csapatostul jöttek hozzánk a gyerekek csak éppen édesség alig volt a háznál (na jó, legalábbis 100 gyereknek kevés...)